Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az első szerelem mindig véget ér? fórum

Az első szerelem mindig véget ér? (beszélgetős fórum)


1 2
45. ronka
2012. febr. 29. 06:49
Nem feltétlenül!
2011. márc. 12. 18:18
Nem!!! Majd egyszer elmesélem az "öreg"Barátnőm történetét.Sok fiatalnak megszívlelendő történet,hogy hogyan értékeljük az első szerelmet,és vigyázzunk rá,mint az életünk legértékesebb kincsére.
2011. márc. 8. 21:17
Nem ér feltétlenül véget. Volt a férjem előtt pár fellángolás, de ő az első szerelem: lassan 5 éve vagyunk együtt, 2,5éve együtt lakunk, 1,5 éve saját lakásban és fél éve vagyunk házasok, júliusra várjuk első babánkat:).
42. v.i.k.cs. (válaszként erre: 38. - Katus3)
2011. márc. 8. 20:18
Szerencsés :) Kisebb koromban én is arról álmodoztam, hogy ne kelljen majd hosszasan mesélni majd a gyerekeknek az első szerelmemről, csak a másik szobába mutatni. :) Hát ez már biztos nem így lesz. :/
41. katus3
2011. márc. 8. 20:16
Mennem kell,jó éjt! :-)
40. katus3 (válaszként erre: 39. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 20:14
Hidd el,Te is meg fogod találni az igazit,aki megbecsül téged,és szeretni fog.:-)
39. 67691d8c26 (válaszként erre: 38. - Katus3)
2011. márc. 8. 20:10
Nagyon jó ilyen szép történeteket hallani. Sokáig én is azt hittem, hogy a megfelelő ember van mellettem, de sajnos tévedtem. Most már, ahogy tisztul a kép, kezdem elhinni, hogy nekünk nem volt együtt jövőnk. Csak hát nagyon sok idő...így nehezebb.
38. katus3 (válaszként erre: 37. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 20:08
Köszönöm! :-) Nekem szerencsém volt,jobban mondva van is ,az az ember a férjem, akiről álmodoztam.:-) Mai napig nagyon szeretem...:-)
37. 67691d8c26 (válaszként erre: 36. - Katus3)
2011. márc. 8. 20:05
Megnéztem és nagyon szépek! Gratulálok!
36. katus3 (válaszként erre: 34. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 20:01
Nézd meg őket.:-)
35. katus3 (válaszként erre: 34. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 20:00
Szóval összejöttünk,eltelt 11 év,és 3 hónap azóta, és van két szép gyerekünk is.:-)
34. 67691d8c26 (válaszként erre: 33. - Katus3)
2011. márc. 8. 19:59
Mesélj!
33. katus3
2011. márc. 8. 19:59
Sziasztok! Én kb. 14 évesen láttam meg egy srácot,azonnal szerelmes lettem,évekig álmodoztam róla,de mivel sejtettem hogy semmi esélyem,próbáltam elfelejteni,aztán mégis összejöttünk...
32. 67691d8c26 (válaszként erre: 22. - D3d10ea5f6)
2011. márc. 8. 19:43
Én meg azt nem értem, mint keresnek az olyan emberek fórumokon, mint te. A te életed tökéletes, ugye? Örülj neki...
31. v.i.k.cs. (válaszként erre: 28. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 19:12
köszi :)
2011. márc. 8. 18:52
Normális kérdésre elvártam volna a normális választ. Ha nem tetszik, amit írtam, akkor nem kell olvasni. Észt meg lehet osztogatni máshol, én intelligens emberek véleményére vagyok kíváncsi!
29. d3d10ea5f6 (válaszként erre: 27. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 18:47
ühüm.
28. 67691d8c26 (válaszként erre: 26. - V.i.k.cs.)
2011. márc. 8. 18:39
Nagyon-nagyon szépen írtad le!
27. 67691d8c26 (válaszként erre: 22. - D3d10ea5f6)
2011. márc. 8. 18:37
Ez nekem szólt?
2011. márc. 8. 15:53

Nekem nemrég ért véget, úgy gondoltam könnyebb ha leírom, remélem kap valami véleményt.


Minden nap látlak, tipikusan rohansz az iskola zsúfolt folyosóin magadba merülve, kizárva a zajongó tömeget. Ahogy meglátlak, mindig más érzések törnek fel bennem, van amikor rád nézve egy idegent látok, vagy egy feledésbe merült régi ismerőst, egy ugyanolyan diákot mint a többi. Viszont előfordul, hogy jelenléted félig begyógyult sebeket tép fel, előtörnek a múlt emlékei, olykor erőteljes fájdalom szúr a mellkasomba. Van, hogy elmerengek az emlékekbe és előtör a hiányod, ugyan, nem te hiányzol, hanem az, aki akkor voltál, vagy csak akinek képzeltelek. Hihetetlen mennyire fölöslegessé vált, hogy mennyire ismertelek azelőtt, mikor megvakított azaz átkozott köd. Képtelen voltam tisztán látni, hogy ki is vagy valójában, még akkor is, mikor nagyon is ismertelek, hisz azelőtt is közel álltál hozzám, mielőtt összejöttünk. És igen, ez lett minden rossz forrása, csalódások okozója.

Hiányzik…hiányzik melletted ébredni, hiányzik veled aludni, ahogy éjszakánként szorosan magadhoz öleltél, kezed hasamon pihent, halk szuszogásod pedig a tarkómat csiklandozta. Hiányzik, ahogy teljesen biztonságban éreztem magam karjaidban, ahogy azon pillanatokban semmi nem számított, csak te meg én. Hiányzik, ahogy tűzben égett arcom heves csókjaidtól…

És ott az a sok rossz is… hogy én századik esélyt is adtam fölöslegesen, mikor kismilliószor megbántottál. Ez vezetett el a véghez is, sosem volt és lesz benned annyi, hogy elismerd saját hibáid, hogy kimondj egy egyszerű „sajnálom”-ot, (de ezt az egód nem engedte), ezek után mégis én próbáltam helyrehozni mindent. De mégis mit kellett volna tennem, ha egyszerűen nem én voltam a hibás? Mégis, hogy tűrhettem volna el szótlanul és észrevétel nélkül, mikor láttam, hogy semmi nincs rendben? Tekinteted mindent elárult, de te egy szót se szóltál. Távolról nézve boldognak tűntél, néztem ahogy barátaiddal vihorászol, közben ügyet se vetve rám, és fogalmad se volt arról, hogy összetöröd a szívem. Elegem lett abból, hogy mást se csinálsz, csak belém taposol egyfolytában, hogy már minden fontosabb, mint én, és ha épp ráérsz csettintésre ugorjak, hogy meg se próbálsz javítani a helyzeten, helyette én küzdök fölöslegesen, és még így is engem hibáztatsz, mikor én csak tőled szenvedek, de ezt képtelen vagy észrevenni.

Tudhattam volna…mikor először adtál ultimátumot, hogy „megszoksz vagy megszöksz”, tudhattam volna, hogy nem lesz jó vége. Ha valaki szeret elvileg, legalábbis ezt állítja, hogy lenne képes csak úgy elengedni? Nos, kevesebb érzelem szorult beléd, mint gondoltam.

Fel kellet, hogy ébredjek ebből a hosszú, túlságosan is valósnak tűnő álomból, hogy meglássam nem vagy nekem való, nem vagy az, aki a legjobbat ki tudná belőlem hozni, és boldoggá tenni. Helyette túl sok fájdalmat, és nem egy virrasztott, álmatlan és könnyben patakzó éjszakát okoztál. De még mindig élnek az emlékképek, mikor azt hittem olyan tökéletesen illünk egymáshoz, mint egy puzzle két darabja. Emlékszem, mikor először mondtad elcsukló hangon, szégyenlősen, hogy „szeretlek”.Emlékszem, amikor még vágyakozó tekintettel pillantottál meg a távolból. Emlékszem, ahogy mosolyt tudtál csalni az arcomra, akármennyire is volt rossz kedvem.

Most már csak az fáj, hogy fel se tűnt mennyire szerettelek, és mennyi bizalmat fektettem beléd fölöslegesen, mert te ezt csak egy laza mozdulattal elhajítottad. De most már mindent tisztán látok, és tudom, nincs mit sajnálnom. Én mindent megtettem volna érted, tűrtem minden hibád, de ez sem volt elég. Remélem, egy nap rájössz, mit is tettél, hogy lezáratlanul elengedtél és darabokra törve magamra hagytál, és, hogy ezzel engem örökre elveszítettél.

25. 06718ca650 (válaszként erre: 24. - VictorHUN)
2011. márc. 8. 15:10
nem mindenki hiszi. :)
2011. márc. 8. 14:06
Mindenki azt hiszi hogy az első után sosem lesz ugyan olyan vagy nagyobb szerelem, mert egyszerűen nem akarják elhinni, pedig a 2. vagy 3. az ami felülmúlja az előzőt (előző többit). Ahogy a történetben is jól látszik ez a személy pár hónap alatt adott annyit mint az előző több éven át. A hirtelen változás oka pedig mindig egy 3. személy ami előbb utóbb kiderül. Valakinél pár hét alatt de valakinél meg csak évek után. Csak a tapasztalatszerzés visz közelebb ahhoz az emberhez akit mindig is keresünk...
23. edibest (válaszként erre: 4. - 67691d8c26)
2011. márc. 8. 14:00

Ez mennyire igaz!!!!!

Az én nagy szerelmem is megcsalással zárult 3 év után...azt hittem, belehalok(depressziós lettem). Aztán elkezdtem nagykanállal enni az életet. Akkor találkoztam egy fiúval, akivel kétszer volt "dolgom", de én akkor őt ellöktem magamtól. Most van férjem, és egy lányom...de néha eszembe jut az a fiú, akit ellöktem, hogy mi lett volna,ha folytatjuk...de ezt már nem fogom megtudni:-(

De az első nagy szerelmemmel kapcsolatban (4 év után) már tudom szépnek látni az emlékeket.Hisz azok soha nem törlődnek ki.

2011. márc. 8. 11:36

Sosem értettem, miért kell bárkire-bármit is mondani, ha véget ért egy fejezet az ember életében.


Nem érzed mennyire gáz?

2011. márc. 8. 11:10

Ha van második gondolom igen.

De kivétel erősíti a szabályt.:)

20. 67691d8c26 (válaszként erre: 19. - Cippora)
2011. márc. 8. 11:07
Gratulálok :)
2011. márc. 7. 22:03
Remélem,hogy nem!:) Most várjuk az első babánkat...
18. 67691d8c26 (válaszként erre: 17. - 777f5158ef)
2011. márc. 7. 21:06
Nálunk is látta már mindenki, hogy baj van. De én az istennek sem hittem el, hogy csal azzal a k.....-val. Pedig okos lánynak tartom magam.
17. 777f5158ef (válaszként erre: 16. - 67691d8c26)
2011. márc. 7. 20:56
hát igen:( de saját példámra hivatkozva, ha más mondta volna h vigyázzak a sráccal, úgyse hittem volna neki...
16. 67691d8c26 (válaszként erre: 15. - 777f5158ef)
2011. márc. 7. 20:55
Én is úgy gondolom, hogy semmi nem történik ok nélkül. Azóta én is máshogy látom a dolgokat. Kár, hogy mindent a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook