Az első szerelem mindig véget ér? (beszélgetős fórum)
SZIA! A legtöbben az után vágyakozunk, akiről tudjuk h soha, vagy nehezen lehet a miénk! Nekem több mint 3 éve van párom, egytt is élünk. De... Ő ELÖTTE MEGISMERKEDTEM EGY KÉK SZEMŰ FIÚVAL, 17 ÉVES LEHETTEM! Rögtön belezúgtam, és ő tudta ezt, mármint h szerelmes vagyok belé. Volt mikor minden hétvégén találkoztunk, volt h hetekre, hónapokra eltünt. Amikor egyszer újra találkoztunk sokat beszélgettünk, és elkezdtünk csókolózni:) nekem ő volt az első:) de lefeküdni nem feküdtem le vele! én naiv azt hittem h most járni fogunk, hisz mondta h ő is többet érez mint barátság...de tévedtem, azt mondta, csak tudni akarta hogy csókolok. :(
és nekem baromnak a mai napig eszembe jut, amikor a mostani párommal összeveszek! nem tudom elfelejteni a másikat, pedig nem érdemli meg h rá gondoljak egy percig is! azt mondták nekem csak vágyom arra, ami sose lehetett az enyém, az fáj h beteljesületlen maradt!
lehet h van benne valami :(
Véget ér, de az emlék elkísér évtizedeken át.
Még ma is hallom a kellemes hangját, látom azokat a gyönyörű nagy fekete szemeket, a pecsétgyűrűját, emlékszem az első csókjára.
nem lehet eéfelejteni és nem is kell
okosan kell értelmezni az eltelt időszakot
levonni a következtetéseket
és örülni az új kapcsolatnak. becsüld meg az újat, és ne sértsd meg még gondolatban sem azzal, hogy a régiről gondolkodsz
Van egy olyan mondás, miszerint: "Az első szerelem sosem múlik el, de mindig véget ér."
Olyan sokáig nem hittem ebben a dologban, mert 17 évesen megismertem egy fiút és azt hittem, vele fogom leélni az életemet. Olyan szép és jó volt minden, mégcsak nem is veszekedtünk. Nem láttam a figyelmeztető jeleket. El tudjátok Ti azt képzelni, hogy amikor együtt vagy valakivel 8 és fél évig, és egyetlen egyszer sem mondja azt, hogy megkérné majd valamikor a kezedet, milyen lesz, amikor együtt éltek, amikor gyerekeitek lesznek. Persze nekem erre is volt magyarázatom: biztos nem elég érett még erre (most 27 éves), fel kell neki nőnie. Nem vitt társaságba, nem mentünk sehová az utóbbi időben. Pedig higgyétek el, én az a fajta ember vagyok, aki teljesen idegen emberek között is 10 perc alatt feltalálja magát. Nem tudom, ez minek köszönhető, talán annak, hogy mindig is szerettem emberek között lenni. Velem nem kellett szégyenkezni, mégsem vitt magával sehová. Nagyon-nagyon ritkán mondta, hogy szeret, sőt kapcsolatunk utolsó egy hónapjában már az ágyban is visszautasított, pedig az biztos, hogy bevállalós voltam az ágyban, szerettem újdonságokat kipróbálni. Aztán 8 és fél év után egyszer azt mondta, tavaly októberben, hogy át kell gondolnia a dolgokat. Nekem ez egyenlő volt a szakítással és igazam is lett.
Lassan kezdtek kiderülni a dolgok, hogy van itt egy harmadik is a képben. Tudom, nagyon könnyű azt a kis k....vát hibáztatni, de ha érdekel,elmesélem nektek, hogyan kerültem én ezzel a csajjal kapcsolatba, mennyit segítettem neki, miközben a pasimmal kavart.
Október óta sem nem beszéltünk, sem nem találkoztunk. Magam sem tudom, hogy melyik lenne a jobb megoldás: tartani a kapcsolatot vagy sem, de úgy érzem, nincs miről beszélnünk. Valahol mégis furcsa hiányérzetem van, hogy már nem az életem része az az ember, aki 8 és fél éven keresztül az volt. Dühít a tudat, hogy miért jobb az a másik nálam, miért csalt meg vele.
Azóta nekem van új barátom, akitől a 3 hónap alatt többet kaptam, mint az előzőtől az utóbbi két évben. Azt is tudom, hogy még egyszer az exben megbízni nem tudnék és nem lenne jövőnk egymás mellett. De ennyi évet hogyan lehetne elfelejteni? Kíváncsi vagyok a Ti történeteitekre is!
Örülnék, ha mesélnétek hasonló történeteket. Legközelebb elmesélem, mit mondott vele kapcsolatban egy jósnő....