Az alkohol (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az alkohol
Véleményem szerint az alkohol alapvetően nem káros, gondolj csak a jó borokra, sörökre. Az alkohol akkor káros, ha rendszeresen sokat fogyasztanak belőle.
Vannak emberek, akik hajlamosak rászokni.
A cigaretta minden mennyiségben káros és azonnal negatív hatása van a közvetlen környezetre is.
Szerintem csak annyiban összehasonlítható, hogy rá lehet szokni, máshogyan nem.
De a cigarettánál is a pszichés rászokás erősebb, mint amit a nikotin nyújt. Én legalább is nem olvastam még, hogy valaki rászokott a nikotin tapaszokra. (ettől még lehet ilyen)
Egyébként meg volt szesz tilalom, sok film is készült róla...
Tudod, pont az ilyen mondatok (és félre ne értsd, nem rád értem), meg hasonlóak amiket az alkoholisták mondanak, mert a legtöbbjük tagadja, hogy alkoholista, aki elismeri már egy lépést tett a javulás felé.
Efféléket mondanak: bármikor meg tudom állni, csak egy-két pohárral iszom, nézd a "Bélát", őt rendszeresen az árokból húzzák ki, na ő alkesz, én nem.
Szerintem, ha valaki minden nap fogyaszt alkoholt, azt nehéz (lehet?) megmagyarázni.
Ma Magyarországon nagyon stigmatikus ez a szó, ezért még inkább tagadják és ez persze leginkább nekik szól.
Gondoljatok bele, milyen nehéz lehet azt kimondani, hogy: Igen, alkoholista vagyok.
Szerintem Pista kérdése költői volt.
Egy alki úgysem olvas el semmilyen tesztet.
A kérdés talán az inkább, hogy kit zavar valakinek az ivása, és milyen módon zavarja?
Ennél összetetebb a dolog.
Bennem sem volt szándék arra, hogy én segítsek, mivel gátolná a segítő folyamatot a személyes érintettség.
A család másképpen oldotta meg.
Biztos fájdalmas volt Spinellinek is a felismerés, hogy tehetetlen...
Nekem is fájdalmas volt. Át tudom érezni.
nálam ugyanez volt a helyzet, annyi különbséggel még, hogy nemcsak a csekkeket fizettem, hanem a munkahelyüket is megpróbáltam megmenteni, a bankok vezetőivel beszéltem, hogy ne vigyék el a házat...
12 éves voltam ekkor...
ezzel tisztában voltam eddig is.
Csak nemtudom elképzelni hogy nem fordul fel a gyomra tőle.. :S
az enyém elég érzékeny a piára.
Nem, nem akarok és nem is fogok belefolyni. De látom és nem jó. Az édesanyámnak elmagyaráztam, valahol megértette, de ő is a játszma része. Egy kisebb könyvet tudnék róla írni, eleget olvastam is hozzá, hogy értsem azt, amit látok.
De tehetetlen vagyok és ez olyankor nagyon szomorú érzés, ha az ember a saját rokonain nem tud segíteni.
Elfogadtam, szeretem őket így, de nem akarom őket "megjavítani", mert akkor megutálnak csak, nem értenének. Ez van, bele kellett törődnöm.
Továbbra sem vagyunk egyformák :-)
De ez így jó.
Az alkitól sem várható olyan biokémiai reakció, amilyet a mi szervezetünk produkál...
Ők - egyfajta fel nem ismert allergiaként - függéssel reagálnak a piára. Ők általunk el nem képzelhető jóérzéssel reagálnak az italra.
Ezt mi úgysem tudjuk elképzelni, bárhogy igyekszünk...
Nem hiszem, hogy bárkinek joga volna ítélkezni feletted.
Az alkoholista ideje nagy részében nem felnőtt ember, mert a személyisége gyerekrészéből működik, és a szer még ezen ront is.
Én hiába vártam az alkoholistámtól, hogy legyen felelősségteljes.
Viszont az már az én saram volt, hogy az ő feladatait és kötelességeit is elkezdtem elvégezni, és azt hittem, hogy nekem kell az ő anyjává válnom - ez a fajta magatartásom még hosszú ideig benntartotta az őt az ivásban...
Érdemes lehet elolvasnod a hozzászólásokat is.
én nem is igazán tudom megérteni mi a jó benne.
a likőrök édesek az rendbenvan. de a sör, a gyomorkeserűk pálinka... még a bor sem jön be.
Miért kérdezik sokan, hogy ki számít alkoholistának? Szerintem majd megtudnák ha találkoznának egy igazival. Az az én felfogásom szerint nem alkoholizmus ha valaki megiszik tévé nézés közben néhány sört este, de nem lesz hülye és nem árt vele senkinek. Az az alkoholista aki elhanyagolja az alkohol miatt a teendőit és másra sem tud gondolni mint, hogy kéne egy kis pia.
Ez most nem illett ide, de eszembe jutott és leírtam.:)))
Az alkoholista mindig tagadja hogy alkoholista. Sajnos a családomban apukám elég keményen érintett, már munkahelye sincs, inkább nem vesz ennivalót, csak hogy ihasson. Semmi más nem jár az eszében. Ebben nőttem fel...
13 éves korom óta egyedül nevel, előtte is ivott, de utána aztán pláne. Hiába mondok bármit, szemét vagyok, hogy beleszólok az életébe. Az nem érdekli, hogy Ő meg tönkretette az egész gyerekkoromat. Érzelmi zsarolásból jeles volt mindig is, máshoz nem ért, csak ahhoz, hogy megszerezze az alkoholra valót (az hogy a gyerek éhes, vagy van-e ruha amiben elmenjen az iskolába az kit érdekel). NEM TUDOK neki segíteni, amíg nem látja be hogy segítségre van szüksége. Azt pedig 20 éve nem látja be, és már nem is fogja.
Erre a problémára csak akkor van megoldás, ha az keresi, akinek a problémája van. Külső személyek nem tudnak segíteni, csak ha engedik.
Az alkoholizmus az alkoholista életét nem teszi tönkre, örök mámorban éli életét, és mindig előteremti az italra valót. Nem érdeklik a betegségek, ha esetleg valami nem úgy sikerül ahogy tervezi, akkor jön az önsajnálat, és a mégtöbb ivás. Ezzel szemben a közvetlen környezet belerokkan hogy segítsen rajtuk, amit szintén bántásként fognak fel.
Én feladtam, nem akarok már apun segíteni. Hiába él nagyon rossz körülmények között, ha segítek is (ha pénzzel, azt rögtön elissza, ha veszek bármit, azt pedig eladja hogy ihasson - a lisztet is) azért csak bántást kapok, hogy miért gyanúsítgatom és bántom Őt. Képes a tüzelőt eladni, hogy az árán vehessen alkoholt. A kocsmában halmozza a tartozást, amit aztán velem fizettetnek ki. A számláit sem fizeti. Munkahelyet a szenvedélye miatt nem talál, de az ő szemében mindenki "mocskos szemétláda" hogy elhagyja Őt, azt nem veszi észre, hogy a viselkedésével elmar maga elől mindenkit. Valamikor régen keresett és elismert szakember volt, mára a falu bolondja aki részegen fekszik az árokban télen-nyáron minden este, és a hangjától hangos a falu, ahogy ordít az élettársával.
Próbáltam segítséget kérni úgy, hogy az ő beleegyezése ne kelljen hozzá. Mikor életveszélyesen fenyegetett részegen (babát vártam éppen), vagy öntudatlanul feküdt tél közepén félmeztelenül elbújva, és sehol nem találtuk. Az a válasz jött, hogy 1. rendőrség nem viszi sehová, mert nem követett el semmit 2. mentő elviszi a detoxikálóba, másnap hazaengedik, mikor kijózanodik. Ennyit a segítségről.
A cikk arra nagyon jó, hogy felhívja a figyelmet az alkoholizmusra, mint általános jelenségre. Bennem mély sebeket szakított fel, előhozott olyan emlékeket, amiket nem kívánok senkinek, hogy legyenek. Megoldás nem létezik, mert segíteni alkoholistán nem lehet. Vagy önként vagy sehogy.
Tudom hogy sokan nem értenek egyet azzal amit írtam, és elítélnek azért amit gondolok, de nem fogom hagyni, hogy valaki tönkretegye az én életemet is. Nekem is vannak problémáim, kilátástalan helyzeteim, mégsem fordul meg a fejemben, hogy lerészegedjek. Talán az intő példa miatt... ha egyvalamit köszönhetek az apámnak, az az, hogy az alkoholistákat messzire elkerülöm és kizárom az életemből...