Apukámnak emlék szeretettel.... (beszélgetés)

Én nem akartam vitázni vele, teljesen megértő próbáltam lenni, vígasztaltam is aznap, pedig nekem is kellett volna a lelki támasz. Következő héten találkoztunk, hogy elhozzam a számlákat, amiket nem fizettek be, hogy én befizessem, mást vissza se adott. Utána derült ki a számlás ügy, miután letiltattuk a kártyát. És utána kezdődött ez az egész. Már hónapok óta nem beszéltünk, én feladtam. Pedig tényleg semmi rosszat nem akartam, csak beszélgetni és elhozni néhány személyes holmit.

A hagyatéki elég későn volt, 5 hónap után pontosan. Ha nem te mész el, mindenképpen kell felhatalmazás (a többit nem tudom).

Sziasztok most találtam meg a blogot! Nem mondom senknek hogy részvétem mert úgysem segít. Úgysem tudom mit éltetek át hiszen mindenki más és máshogy éli meg az ilyen szomorú eseményeket. Csak azt tudom mondani hogy legyetek erősek. Nem az idő nem feledteti a dolgokat. Enyhíti? Talán.... de én ebben sem vagyok biztos. Itt az én történetem röviden:

1995. május 28. délelőtt. Vasárnap, meleg irány a nyaraló. Az anya az apa és az 5 éves kislány beültek az autóba és elindultak. M0-ás autóút. Egy kamion nem figyelt, sávot váltott, nekiment az autójuknak. Mire észrevette őket és elindult visszafelé a saját sávjába összeakadtak. Az autó a kamion előtt átpördült a szembejövő oldalra. Akkoriban még nem volt középen a beton elválasztó fal. Azon az oldalon egy másik kamion teljes erővel csapódott a kocsi jobb hátsó sarkába. Az autó még pörgött párat majd megállt. A vétkes kamion megpróbált elmenni, egy másik autós állt keresztbe előtte. Az egyik autóban utazott egy orvos aki már kimondta a szörnyűséget. A 26 éves anyuka a helyszínen meghalt. A kislánynak eltört a lába az apukájának ínszalagszakadása lett. És lelkileg teljesen megsemmisültek mindketten.

Nem emlékszem anyukámra... Meséltek róla de bennem csak pár emlékkép van. Ahogy a kocsiban ül hátrahajtott fejjel. Akkor láttam mikor engem kiszedtek. A temetésen ahogy a koporsóban fekszik. Hogy is felejthetném el? Nekem ennyi maradt belőle.

Most 11 hetes terhesen rettenetesen hiányzik és sajnálom hogy nem babázhat majd velem.

Bocs hogy kicsit hosszú lett.

Hoppá!!!Mondjuk lehet tényleg megviselte,meg nem akart vitát....de azt is tegyük hozzá,én mindig próbálok jóindulatú lenni,s tudod mindenki magából indul ki...

hagyatéki mikor és milyen volt?

szerintem lassan nekünk lesz,s gondoltam ügyvédet küldök magam helyett???szerinted???

Lehet beszélni kéne ezzel a nővel,nyugodtan,higgadtan,nem őt okolva....

Gondolok én arra,h pl. Apukád nem akarta,h tudjátok,h beteg...a bankszámla meg lehet gyógyszerekre vagy a temetésre ment el.....

(de az is lehet sületlenséget beszélek,mert én nem ismerem a csajszit)!

De próbálj megnyugodni Awela!S reméljük Apukádat nem használta ki a nő,hanem boldogabbá tette a végső napjait,ha másért nem hát azért,mert nem volt egyedül,hisz írtad ti messze voltatok!

Ma rántott halat csináltam,gondolatba mondta Apának gyere egyél belőle....

Redőny problémáink volt a héten,s egy Apa körüli bácsi csinálta,ma jött teljesen befejezni a fiával a gondot...megkínáltam őket,csak a "bácsi" kért,s nekem olyan érzésem volt nem véletlen....mintha Apa evett volna belőle a bácsi testében...Sőt amikor hívtam javítókat folyamatosan mondta:Apukám segíts!!!

Én soha nem hittem a véletlenekben....

Érdekes,h a nagyszüleim elvesztésénél is álmodtam először és legtöbbet velük nem tudom miért....

Apával az említett bejezés a 4. álmom volt....

Tudom,h neki már jobb,h nem betegeskedik,de az felvet egy következő kérdést egyáltalán miért kellett megbetegednie????más vele egykorú ember iszik,csajozik,meg mit tudom én....Az én Apukám legnagyobb hibája sz volt,h hajtotta magát s mindig dolgozott....Többféle internetes oldalon kutakodok,mi lehet vele ha vallási ha nem vallási megközelítésből is nézem úgy fest valóban könnyebb nekik...Mondjuk a párom szerint nem kéne ilyennek foglalkoznom,van amit jobb ha ember nem tud....Igen Awela nekem is az a gondom,h ha beszél hozzám reggelre elfelejtem mit.....Mit jelent:"a halálával kapcsolatos, mert a mai napig nem tiszta teljesen, hogy mi történt.",hogyhogy nem tisztázott?????Puszi mindenkinek!

Ezek vigasztaló szavak,amit ilyenkor szokás mondani.Persze,jobb neki.Az a legborzasztóbb,hogy sok embernek még a halálért is meg kell szenvedni:((

Anyukám nem álmodott apával,mióta meghalt.Én viszont szoktam, és mindenki azt mondja, hogy a halottak nem beszélnek álmukban,apa pedig szokott. Nem tudom jelent-e ez valamit...........

Sajnálom K.Adri 22 :-((((

Tegnap Apával álmodtam....

ma meg reggelizünk,s egyszer csak sírós szemekkel kérdem,te tudtad,h az ÉN!!!! apukámról van szó????

s,h soha nem láthatom????

lehet élek 88 évig,s akkor 60 év úgy fog el telni,h nem látom????

a majdani gyerekeim se ismerik ???????

most megnyugodtam,mert lehet valami mégse így lesz....

folyamatosan halál utáni élményekről olvasom,olyan jó lenne látni,h jól van,s tényleg jobb ott neki,mert sokan ezt mondják,s tényleg már nem szenved,de tényleg jó helyen van s nem csak vígasztalnak ezzel????

Tudod drága Awela,öreg fát átültetni....

Talán pár napra majd eljön hozzánk...tegnap találtam egy marha érdekes oldalt:

[link] ha van kedved barangolj rajta....

Sziasztok!jönnek a lelki nehézségek.....mint már írtam,500 km-re lakunk a szüleimtől....Anyukámtól....ő meg elkezdte,csak a temetőben érzi jól magát...menne Apával....Szeretné ha kettecskén (Anya+Én) éldegélnénk.....Amikor Apa beteg volt is próbáltak hazarángatni,s nem értették meg itt bejönnek a számításaim,már itt van az életem....Persze a párom is nehezen viselni,mivel az ő szülei fiatalabbak,rugalmasabbak....

Az a baj,h ezzel csak még nehezebb a gyász......:-((((

Te is!

Az enyém pont fordítva csinálja, szerinte nincs semmi gond, ez az élet rendje. Sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Oh Awela!!!!!

Köszi a bátorítást,neked is!!!!!

Légy erős nagyon!!!!

Puszillak!

Sajnos nincs kedvem emberekkel lenni,a párom folyton nyaggat,rángat....

(ill. csak segíteni próbál,de én élem így meg)

Próbálj meg minél többet emberek között lenni. A lelki állapotodon segít, viszont azt nem hiszem, hogy a feldolgozásban is. Talán jobb, ha most jön ki. Én elnyomtam akkor, éppen szakdolgozatot írtam, tanultam a záróvizsgára és egyáltalán nem segített. Akkor éppen igen, de most, hogy végeztem az eltervezett teendőimmel, már megint kivagyok.

Az ünnepektől én is félek. Július 28-án lett volna 55 éves, mit ne mondjak, rémes volt. Szülinapi torta helyett sírcsokor és mécsesek...

Sziasztok!nagyon szomorú sorsokat,családokat,itt maradottakat,betegségeket olvasok...

Sexszicsajszi!nagyon sok erőt kívánok nektek,s köszönöm az együtt érző szavakat...javaslom mindig ha elmentek mellőle mondjátok,mutassátok ki,h szeretitek....Nekem se tetszik ez a részvét szó,én azt szoktam mondani sajnálom,mire a másik ő is....tehát tényleg nem lehet mit mondani....Úgy tudom léteznek az aloe verának (rem. ez nem reklám )termékei ami segíthet a rákban ill. egyszer kaptam egy emailt amibe talán azt írták,h a skorpiónak talán a mérgéből lehet gyógyítani a rákot,csak nem publikálják...de sajna már kitöröltem meg már régebben olvastam...nézz utána,talán segíthet...

Fenyveske!!Nálunk is volt hasonló helyzet...,mi 500km-re lakunk egymástól,s Apa 4,5 éve betegeskedett (Als),aztán 2 éve költöztünk a párommal 500 km-re...Anya mondta,h nincs jól Apa,mégis váratlan volt...most 22.e után akartunk hazamenni....s most 1 hete temettük el,csak az napra tudtam elszabadulni :-((((((

Áprilisban voltunk otthon,akkor mondatam,h szeretem és vigyázzon magára...

3-4 hete volt egy gégeműtéte neki is,amiről ti is

beszéltem,előtte 1-2 nappal beszéltem vele utoljára.....:-((((

Sokszor azt hiszem én már jól vagyok,közbe frászt sem,marhára hiányzik,főleg esténként....

pl. tegnap este jól voltam,sportoltam is,majd hazafelé jövet elsírtam magam mennyire hiányzik,és milyen rossz:-((((((((((

Nekem nagyon sokan azt mondják,neki már könnyebb,s vigyázz ránk...nem tudom ez csak egy vigasztaló duma,vagy tényleg így van,de így sokkal elviselhetőbb...

Nem tudom írtam e,de Anya felvette a telefonjával

amikor Apának a kanülön át szívják ki a tüdejéből a slajmot,mert nem tudta felköhögni....hát ez nem tudom naponta hányszor történt vele,meg a tudat,h mindenbe Anya segítségére szorult (szó szerint mindenbe pl. a kezét ha ölt az ölébe kellett tenni a legegyszerűbb példa)s ha ebbe belegondolok,tényleg neki 100szor jobb már,főleg,h nagyon aktívan élt,mindig dolgozott,segített másokon,másoknak...

Sokan el is jöttek múlt csütörtök délután....

Sokan azt mondják,ilyenkor csak magunkat síratjuk,meg ami nekünk fáj....lehet...

az is lehet önző vagyok,de nekem is nagyon hiányzik,s én is örülnék még egy napnak vele....

bele se merek gondolni milyen lesz az első karácsonyunk,születésnapok,november elseje nélküle....:-(((((((((((((((((

Ez így van. Én a temetésen sírtam,tudom,de emlékszem,mikor ott álltam a koporsó mellett nem fogtam fel,hogy apukám fekszik benne. Nem fogtam fel még hosszú-hosszú hónapokig,hogy nem jön többet haza.

Papám 9 éve halt meg szintén daganatban,ő is bányában dolgozott,dohányzott,a veséjében volt a daganata.Őt elvitte kb. 4 hónap alatt a betegség.Ő más volt,akkor 15 voltam,másként éltem meg.Mielőtt meghalt nem láttam 2 hétig,és mikor volt a temetése,mondtam ,hogy én meg szeretném nézni.......olyan volt,mintha aludt volna.Aztán egész nyáron szinte minden este vihar volt,amúgy is félek,de akkor rettegtem, hogy papám küld fentről jeleket,mert haragudott rám,hogy az elsős gimis bizim nem lett jó:( Annyiszor eszembe jutnak apukám szavai,mindig Rozikának hívott,van,hogy még most is hallom a hangját:(:(

Sziasztok!

K.Adri22:Megkönnyeztem az írásodat :(

Az én apukám március 23.-án halt meg leukémiában :(

Mindig azt modták neki,nekünk,hogy jók az esélyei,éveket élhet,vártuk az új,kísérleti gyógyszert ,ehelyett 4 hónappal a diagnózis után meghalt :(

Én azóta sem tudom elfogadni,sem feldolgozni

Állandóan rémálmom van,ha egyáltalán el tudok aludni.