Kisbaba mellett ápolnátok a beteg szüleiteket? (beszélgetés)

Köszönöm!

Anyum sem ment férjhez, így én vagyok az egyedüli hozzátartozója.

Mikor baj történt, én engedélyeztem az amputációt. Most nem tudnék tükörbe nézni, ha egy ilyen döntés után nem ápolom.

EMBER vagy.

Nagyon nagy teher, amit felvállaltál,tőlem kapsz egy plecsnit érte.

Édesapámmal voltam itthon. Szerencsére agya ép volt.

Nálunk nem is volt kérdés, mert 41 évesen lett özvegy, és sosem nősült meg, hogy ne legyen mostohánk. Ha ezekután bedugtam volna kórházba, vagy otthonba, nem tudnám megbocsátani magamnak. Igazi nagybetűs ember volt, és csodálatos apa.

Van egy hivatás, az a neve ÁPOLÓ. Mások kakiját, pisijét, vérét tisztítják. Otthon meg várja a gyerekük, babájuk, férjük is jó esetben. Hála az égnek a gyerekek nem halnak bele, pedig még nem hallottam, hogy búra alatt tartanák a gyerekeiket.

Kifogás, kifogás, kifogás amiről írsz.

Ennek ellenére azt teszel, amit jónak látsz, közösen jónak láttok. Felmentést ne itt akarj kérni.

Te tudod, milyen szülők voltak, szuperek, közepesek, vagy éppen nem haltál éhen.

Magadnak kell a tükörbe nézned, és megveregetni a vállad, vagy szemen köpni magad.

Azt is megértem, ha a férjed miatt nem. Mégiscsak magánügyetek, de ostoba kifogásokat ne írj.

A te szülődről van szó, nem az övéről?

Milyen a viszonyotok a szülőkkel?

Ezek csak kifogások!

Valld be hogy eszed ágában sincs és kész!

Természetesen, ez nem lenne kérdés.

Mi a gond, hogy van baba? Ha lenne egy másik gyerek, vagy ikreid lennének, akkor elveszne a világ veled?

A gyerek is egy példát látna, ha nem is érti még, de biztos majd meg lenne említve és az ég bele, hogy felelősek vagyunk másokért.

Bocsi, de mivel másodjára írtad így, javítanám: mellett!

Szerencsém volt eddig, mert szüleimet nem kellett ápolnom, de még anyósom él, és lehet, hogy őt kell. Természetesen vállalnám. Igaz, nekem már nincs pici babám.

Egy baba még nemért ebből semmit. Elfogadja, mert ebbe nő majd bele.

Az ápolást nem kell előtte végezni.Esetleg akkor,mikor a baba alszik vagy este, vagy korán reggel.

Régen együtt éltek generációk. Én emlékszem a dédnagymamámra, akit otthon ápoltak a nagyszüleim. Akkor szerintem vidéken még nem voltak elérhetőek otthonok, ahová be lehetett volna dugni az öregeket.

De a mi családunkban nem is jellemző.

Hát a babát nem érinti. Mármint nem fogja fel, nem érti mi történik körülötte. Más kérdés, hogy te hogy bírod lelkileg, idegileg, fizikálisan. Hát babával vagy nélküle, ez egy irtózatosan nehéz és fájdalmas dolog, az biztos. :(

Anyukám 2 gyerek mellett csinálta végig, 14 és 12 évesek voltunk. Láttam mindent, ott voltam, nagyon-nagyon kemény dolog. Ő nem dolgozott ez idő alatt, végig ápolt, és mellette vitte a háztartást is.

Szerintem ezt neked kell eldöntened. Milyen a kapcsolatod vele. Tudod-e vállalni lelkileg, anyagilag? Van-e segítséged? Stb.