Anyósom, apósom beleszól a gyermekeim nevelésébe, 20 éves vagyok, szerintetek éretlen vagyok még a gyereknevelésre? (beszélgetős fórum)

"Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön", ez vonatkozik a másik házastárs szüleire is...

Gondoljuk csak végig az alaphelyzetet!

Szóval van egy 20-22 év körüli fiatalember, (feltételezhetően van már szakmája és munkája) házasságot köt egy 17 év körüli ifjú hölggyel, aki még kiskorú, valószínűleg kimaradt a középiskolából, tehát se végzettsége, se munkája, még maga is csak félig felnőtt. A nagy szerelem, aminek van két gyümölcse, de ő maguk sem értek meg a feladatra. Feltételezhetően a fiatal ember szülei is még viszonylag fiatalok, érthető, hogy bizony ez a felelősség az ő vállukat is nyomja! És most már nem csak egy gyermekük van, aki még nem tudok a családi fészekből kirepülni, önálló, minimális egzisztenciát teremteni, hanem ehhez még jön egy fiatal hölgy, aki még szintén nem érett, meg még két kicsi... Ha ez 8-10 év múlva történik meg, nincs nagyobb gond, de akkor már érettebbek, tapasztaltabbak. Szóval a 2 gyereknek van még 2 gyereke... Hát nem éppen ideális helyzet! Akár nevezhetném ezt felelőtlen szexuális kapcsolatnak is, még ha házasság lett is a vége, akik nem tudták a felnőtt életet felelősségteljesen megélni!

A nagyszülők feltehetően még aktív korú dolgozó emberek, ez bizonyára lelkileg őket is megviseli. Tehát szinte adja magát a helyzet, hogy a nagymama "tyúkanyó" módjára terelgeti a "csibéket". Szóval itt még bizonyítani és felnőni, megérni, helyt állni ebben a nagyon helyzetben.

Köszönöm, 25 hetes terhes vagyok. :-)

Épp tegnap beszélgettünk arról a párommal, hogy mekkora csoda egy kisbaba. Milyen gyönyörű, csodálatos az, hogy megfogan. És épp ő. Hogy hány millióból választódik ki az az egy (vagy több). Mekkora kegy az élettől, a természettől, hogy éppen én vagyok az, aki itt írja a következő hozzászólást.

Igen, anyámtól és apámtól kaptam az életet. De ennek ellenére az irántuk irányuló tisztelet nem jár "alanyi jogon", vagy emiatt a biológiai tény miatt. Sok szülő úgy várja el ezeket a dolgokat, hogy nem volt éppen a helyzet magaslatán. Nem is volt a gyereke mellett, amikor annak szüksége lett volna rá. És nem anyagilag.

Ismerek olyat nem egyet, aki majdhogynem "üzletet" csinál abból, hogy ő az anyja, apja annak a valakinek. "Megszültelek, ezért jogom van ehhez-ahhoz, neked meg kötelességed, hogy..." "Az anyád vagyok!" Ez alapból senkit nem jogosít fel semmire. A tény miatt, hogy anya, a gyerekének nem kell mindenben szó nélkül engedelmeskednie. Nagyon tág fogalom az anyaság, a szülőség. Alapból kéne egymást segíteniük. Ahogy írtad: intelligencia kérdése. És sok-sok év türelem, szeretet eredménye, ha később nincsenek irreális elvárások.

Már megint mennyit dumálok, és jó sokat offolok. Bocsi... :-)))

:)) Látom babát vársz,gratulálok!

Amit írsz,az nem rossz,egy szülő ágy neveli fel a gyerekét,ahogy az tőle a legjobban telik.

Sajnos ma a gyerekek nem azt nézik tisztelnivalónak egy szülőben,hogy megkapták tőlük a legdrágább valamit;az életet,hanem hogy miféle anyagi javakkal pakolják őket körbe.Természetesen egy gyerek szemében rossz lesz az a szülő,és tiszteletre méltatlan,ha nem tud a trendinek megfelelően előrukkolni dolgokkal... Az elvárások pedig felmerülnek mindenféleképpen,de ezek milyen elvárások?A szülő csak a jót akarja a gyerekének,mert előrelátó és tapasztalt.De ez hogy jön le a gyereknél?

Egy gyereknek sohasem lesz minden magától értetődő azon kívül hogy a szülő köteles kitenni szívét-lelkét bármi áron. Hogy van ez visszafele?

:O)

Az elvárások...

Ez is oda-vissza kéne, hogy működjön. Jó esetben egy szülő úgy neveli fel a gyerekét, hogy méltó lesz a tiszteletre és megbecsülésre. Fel sem merülnek elvárások, mert ahogy írtam, minden olyan magától értetődő. Senkinek nem jár semmi "alanyi jogon". Mindent ki kell érdemelni.

Igen ez így igaz.A maroktartást" az elvárásokra értettem. :O)

Ma a fiatalok elvárnak sokmindent.

Természetesnek veszik hogy ők helyet kapnak a szülőknél,(ez mostanság már önmagába véve egy hatalmas segítség)teljesen kivannak tőle ha az idősebbek tanácsolnak nekik,ők ezt kikérik maguknak,(ne szóljanak bele stb...)Szerintem meg lehet szépen beszélni dolgokat,mindent!Ha megvan hozzá a kellő tisztelet,és intelligencia.

Csak nyugodtan filozofálgass,azt sokkal jobban csípem,mint ha valaki meggondolatlanúl,hirtelen felindulásból irkálgat. ;O)

ja és mondtam neki egy szép közmondást amilyen a mosdó olyan a törölköző:-))

Ők is beleszóltak az életünkbe de én is kiálltam magamért és most alig van összezördülés!

Mindenféleképpen állj a sarkadra és a párodnak is mond meg őszintén hogy téged ez zavar hogy nem áll ki mellettd meddig tűröd még ezt????Én fél percig nem hagynám hogyaláássák a szavam anyóspajtiék!!!!!!!

Jó van köztünk 8 km szerencsére de mi nem laktunk velük 1 percet sem !!Szoba konyhába költöztünk be igaz 11 évig gyerek sem volt!!Mikor minden ok lett akkor 26 és fél éves voltam mikor a fiam megszületett és semmit nem engedtem anyósnak meg sem foghatta nagyon azelőtt babát sem fogtam !!!!!!!Anyai ösztön ezt így hívják !!!Nem kell a segítsége se akkor se most hetente 1 szer látom őket doszt elég !!

Értelek. :-)

De valahogy ebbe a képbe nem illik az a megfogalmazás, hogy "marok tartás". Egy olyan szülő-gyerek kapcsolatban, amit felvázoltunk, minden olyan természetes és magától értetődő. Senki nem tartja a markát, senki nem dirigál, csak a kölcsönösségi alapon mindenki azt kapja, amit adott, illetve mindenki azt ad, amit kap. És mindig mindenki számíthat a másikra. Fenntartások nélküli a bizalom, a szeretet, a megbecsülés.

Van egyáltalán ilyen?

Lőj le, hogy ne filozofáljak annyit...! :-D

De nem is olyan régen meg tudta teremteni a férfi záros határidőn belül a helyet, ahová vitte a menyecskét.

Még régebben, amit nekem a nagyszüleim meséltek, hogy ők is a szülőkkel laktak sokáig, sőt, generációk laktak pár négyzetméteren egyszerre, mert akkora volt a nélkülözés. A nagymamám mindig emlegette szegény, hogy egyszer visszajön az az idő. Hát, sajnos igaza lett. Hamarabb, mint gondolta.

Egy kicsit fordítva fogalmaztál. :O)

Először a tisztelet és a megbecsülés,utánna a marok tartás...! :))

Én sem szeretnélek meggyőzni,hogy 20 év múlva mi lesz,azt csak az tudja megmondani nagyjából" akinek már van kellő visszatekintése és belátása.Nem nehéz megjósolni,hogy egyszer te is leszel nagyszülő,az esélyed meg van rá. :O)

Régen az érezhette magát jogosan férfinek,aki el is tudta tartani a családját.Először megteremtette a helyet ahova vitte a menyecskét.A szülőknek pedig sokkal nagyobb tisztelet jutott,mint manapság.Ha valaki nem bírja a kötöttségeket,annak tényleg jobb ha lép...

De szépen írtad! Tetszik... :-)

És egy rendes, segítőkész szülő pedig minden körülmények között a gyereke, unokája mellett van. Cserébe megbecsülést kap, és akkor nincs is az a probléma, amivel ez a fórum indult. Tiszteletben tart mindenki mindenkit.

Egy rendes segítőkész szülőre mindig van garancia,ameddig lélekzik és meg tud mozdúlni..

Egyet kér csak,hogy legyen megbecsülve. ;O)

Az a szomorú, hogy soha semmire nincs garancia. Pedig milyen jó lenne! :-)

Ma már ha meg is van mindene valakinek, nem biztos, hogy úgy is marad.

Azt nem értem,ha a fiataloknak minden sz.r kéne egyszerre,akkor minek vágnak bele a nagy semmire??

Akarnak a maguk urai lenni,de hol?Más szemétdombján kukorékolni?Mindenki legyen úr a magáéban...

Mondom a világ forog,lehet ágálni,meg majd 20 év múlva pislogni. :DDD

Igazad van. Aki ezzel a mentalitással vállal gyereket, az tényleg felelőtlen. És nem is való szülőnek.

De a fórum indítója szerintem nem ilyen, sőt. Éppen azt kifogásolja, hogy nem nevelheti a gyerekeit belátása, saját szemlélete szerint.

Sajnálom, hogy annyian vannak ilyen helyzetben, és a reményük sincs meg arra, hogy egyszer saját otthonuk legyen. Erre mennek rá a családok idegileg, anyagilag, stb. :-(

Megint nem akarok politizálni...

Nem csak én, Ti is... És sok-sok erőt, kitartást, türelmet kívánok hozzá...

Talán én akkora az unokáimat már megtaníthatom az anyanyelvükre, megmutathatom nekik ezt az országot, ahol az édesapjuk felnőtt. Ők pedig már egy másik nyelvet tanítanak nekem.

Én pontosan erről beszéltem!

A nagyszülő nem élheti le az életet az anyuka helyett! Az meg minek szül gyereket, aki a nagyszülőre bízza, hogy boldogan éljen?! Na szerintem ez a felelőtlenség. Mert majd a nagymama szoptatja, meg pelenkázza, meg viszi oviba, meg segít tanulni neki... Jól mondtad, népcsoportok! Nem családok, csoportok! Több család!! Érdekes lenne egész Budapest nagyija gyerekre vigyázna, míg a szülök "boldogan élnek"

Tudod mi a baj? A világ egy nagy körforgás...

20 év múlva majd másképp látod. :O)

Mindjárt átmegy az egész politikába...

Szerintem nem szabad összehasonlítani az előző rendszert a mostanival. Mert ég és föld! Az én szüleim úgy tudtak felépíteni egy 120 nm-es, három szobás családi házat, hogy az anyám szakácsként, apám rendőrként dolgozott. Apám időnként a munka mellett vállalt fusit kőműves mellett. Tehát összesen két és fél jövedelemből. Kölcsönt NEM KELLETT hozzá felvenniük! Ne menjünk bele abba sem, hogy akkoriban minden állami dotációval működött: az én anyám ingyen kapta a gyerekruhákat, a bébitápszert. Mesélte, hogy faluhelyen az emberek azzal hizlalták a disznójukat, mert nem fogyott annyi, amennyit kaptak. Szóval szerintem nincs értelme politizálni, és a régi-új rendszert szembe állítani.

Ettől függetlenül szimpatikus az életfelfogásod. Én is 16 éves korom óta dolgozom, de 18 éves munkaviszonnyal, diplomával sokszor nem győzöm a mostani iramot. Kicsit ez is gyorsabb, mint anno.

Az előző rendszerben is nagyon nehéz volt saját otthon jutni!

Hát nem akarlak kiábrándítani, de ahogy írtad, ki vagyunk szolgáltatva másoknak, mások elvárásainak!! 15 éves korom óta dolgozom; Még most is! A főnököm, az iskola, a gyerekek, a szülők stb. Valahol erről szól az egész élet!

Sziasztok!

Zsóka, nagyon igaz, amit írsz az élettapasztalatról, meg hogy mert elmúltak 50 évesek, még nem buták. Tisztelem az idősebbek, meghallgatom az anyám, az anyósom véleményét. DE! Nekem is van sajátom.

Én is laktam anyóséknál két gyerekkel. Nem volt könnyű, és akkor finoman fogalmaztam. Anyósom is három gyereket nevelt fel, és mindig ezzel érvelt. Ez egy dolog. Az anyai ösztönöket, érzelmeket viszont senki más nem érezheti intenzívebben, csak maga az anya. Még akkor is, ha az anya "csak" húsz éves. Ezt később az én anyósom belátta.

Ehhez persze az is kellett, hogy a fia, a gyerekek apja maximálisan, ellentmondást nem tűrően mindig mellettem álljon, és ossza az én véleményemet, megbízzon az én szeretetemben és ösztöneimben. Mert azok soha nem csaltak.

A gond szerintem ebben a szituban akkor van, ha a nagymama, nagypapa úgy adja a véleményt, a sokszor kéretlen tanácsot, hogy annak, azoknak a gyerekek is tanúi. Sajnos általában ez így szokott működni. Szerintem nincs annál aljasabb dolog, ha egy nagyszülő úgy "osztja" az észt, olyan stílusban és hangnemben, ami megalázza az unokái előtt a szülőket. Így elvesztik a szülők a tekintélyüket a gyerekeik előtt. Nagyon remélem, hogy a fórumindítónál nincs ilyenre példa...