Anyósokról (beszélgetés)
1000 éves dolgokat hoz fel ... Hú de ismerős! Én már arra sem emlékszem, hogy tegnapelőtt mi volt, de ő még azt is felemlegeti, ami 4 éve történt.
Sajnos ó ilyen fajta. A család két férfitagjának is folyton parancsolgatott, most meg csak a férjem maradt. Ezért is nem bír engem, mert nem voltam hajlandó behódolni az első percben.
Borsod megyében laknak. Sajnos messze, ott meg nagy a munkanélküliség. Igy nem megyünk haza. Most van egy bejelentett munkája Férjemnek, igy maradni kell. Meg az ovi miatt is. Nehezíti a helyzetet az, hogy hiába akarunk házat venni, most ugye nincs szocpol és önerő kell a lakás 50%- a. Legalábbis én ugy hallottam az ügyintézőtő. Ami nekünk kapásból 5 millió. Hiába egy olcsó kis házat akarunk venni. pedig uj. Szóval még lekéne foglalózni is, pár száz ezer. A világnak nincs annyi pénze amimennyi most a házhoz kellene. Igy viszont csak albérlet lesz, de oda meg kaució kell, és ha szép albiba megy az ember, többet fizet, mintha házhitelt törleszteni. Az olcsó rosszminőségű, penészes házat albérlet díjja 50-60 ezer. :((
Nem tudom meddig kell még anyóst eltűrnöm. de az, hogy a szomszédokat is ellenem uszítja, az már nem semmi. Tegnap az egyikkel összevitáztam. Jobban mondva mondta a magát, és nem csak nevettem, és erre beszólt, hogy nem vicces. :( Remek.
nem is tudom, mit csinálnék a helyedben. a szüleid messze laknak?
tudod, most már látom, aki amilyen volt, olyan is marad, mi bármit is csinálhatunk....
azt mondta, ha elválunk, akkor legalább oda viszi a két gyereket, ahova csak akarja.....többek között az anyjához is!!!!!
Nem is meséltem: tegnap mentem Krisz elé az oviba, pont akkor jött a postás. Anyós már a kapuban, tudni kell, hogy szélesebb a kapunál. Beállt szépen, és se ki se be nem lehetett közlekedni. Szóval kiabál a postás, hogy: jó napot. Én meg vissza, hogy Jó napot. Közel megyek, és köszönök anyósnak, hogy : szia. Semmi válasz, erre a postás visszaköszön hogy szia. Anyós mögött álltam, a nagy fenekénél. Aztán miután aláírta a papírokat, tolat hátrafelé, majd beleül a babakocsiba... Hátranéz, és elindul kifelé a kapunk. Na mondom remek. kb 5 percet álltam mögötte. Ja és tudni kell, hogy megmondtam anyósnak ha rá mer nézni bármelyik gyerekemre, még a szemét is kinyomom. Szóval most örülhetett a kedves, hogy volt fél lperce rá hogy meglesse a kislányunokáját, a legkisebbett. Úgy remegett a kezem, hogy nem tudtam aláírni, annyira idegesvagyok mikor meglátom anyóst. Nem tudom miért vált ki belőlem ilyet, de olvashatatlan lett az aláírásom.
Az én terhességem alatt sem foglalkozott velem sem, és a babával sem. Milyen mama az, aki azt mondja idézem szó szerint: " lehet hogy meg sem marad" !!! Ez ugy történt, hogy büszkén híreszteltem örömömet, hogy babát várok, és mutattam a tesztet. Rá sem hederített, nem hogy azt mondja hogy örülök vagy bár mi. Arról nem beszélve, hogy nem is beszélhettem a pocakomban lévő babámról, pont az idézett mondat miatt. Aztán meg úgy mártírkodott, amikor felhoztam neki, hogy hogyan mondhat ilyen, hogy berohant a szobába és sírt apósom fényképéhez, hogy ilyen rosz mama lennék, hogy az unokám halálát kívánom??? MÉg a mai napig is idecseng a mondat a fülembe. Ezt anyósom lányától hallottam, akivel együtt lakik. Nekem nincs senkim itt a vároban, és azt hittem, hogy sogornőmmel és anyóssal jóba vagyok. Lementem ujságolni a hireket, és mintha gyászhírt, halálesetet közöltem volna. Sem egy gratuláció sem semmi. Azért emlékszem, mikor a lánya volt terhes, én vittem gyümölcslét, mikor boltba jártunk, amikor megszületett vettem a babának rucit, és ugy állítottunk be hozzájuk. Sógornőm meg azt mondta, hogy minek szültem meg, nem kellett volna, mért nem mentem el dolgozni az első után. Persze az ő férjem, évek óta itthon van, és ha felveszik egy melóhelyre, 1 hónap után kirugják, iszik, de azt állítja, hogy ő nem iszik alkoholt. egy link alak. sokat mesélhenék még róluk. Anyósom odáig és vissza volt, mikor kiderült, hogy meglesz az első fiu unokája, rá egy évre megszületett a lányának a kisfia, azóta le sem sz@rja az én fiamat. Addig meg állandóan a kukiját akarta csókolgatni. Bocsi hogy kiirtam. Meg is volt sértődve, hogy nem fürdettem előtte a gyereket, pedig direkt maradt 7 ig is, hogy meglássa a kukiját a fiamnak, én meg addig nem fürdettem... :D Aztán mikor a másodikkal terhes lettem, megint hűűű csak lány legyen, mondta! És megszületett Alexandra, de már anyóssal nem voltunk jóba. Aztán pár hós korában, adtam anyósnak még egy esélyt, feljött, és agyon csókolgatta a két gyereket, pedig majd fél évig nem látta. És azt mondta, hogy megváltozik, és szeretne foglalkozni velük. Még másnap feljött... ! Aztán soha többé. Pedig ott zokogott, mikor meglátta a pár hós kislányomat...Azt hittem megváltozik...
Mintha a mi életünket írta volna, nekünk is 4 éves kapcsolatunk, házasság, első fiu unokát "adva anyósnak" a négy lány után, Az hogy egymást boldoggá tettük, nem volt elég anyósnak ahhoz, hogy átlagos normálisan viselkedjen velünk. Egyszerűen nem tud elfogadni engem. Én nem ilyen nevelkedésben részesültem, nekem a normális dolog az, hogy házasság, gyereke, hogy a gyesen töltött időm alatt is dolgozik a férjem, tisztességesek vagyunk, nem halmozzuk a hitelt stb. Anyósnak az a norma: hogy ahány férjjelölt, annyi gyerek. Három apa, három gyereke van a lányának, és őket szereti. az ő viselkedésük a jó. 6-8 hitel, adósság, és kunyerálás, kéregetés, mivel a 3 gyereket nem tudja ellátni... stb. A normális szép kis családi élet elfogadása anyósnak nehézkes lenne. A másik lánya is szépen és boldogan él két gyermekével férjével a város másik végén, és rájuk sem büszke. Amig jóban voltunk, és beszélgettünk, mindig azt beszélte ki anyós aki nem volt ott. 1000éves dolgokat hoz fel sérelmének, és azokon nem bír tullépni. bele akar avatkozni mindneki családi és magánéletébe, azt szeretné, ha mindenkit madzagon rángathatna... Az nagyon bántja, hogy ezt nem tudja elérni.
Bízom benne, hogy a kisfiu születésével megváltozik a hozzáállása a párodnak és anyósnak is. És remélem, hogy nem rossz irányban fog változni, mert szegény csöpp kisfiu bánná az egészet...
Nem kimondottan az anyja miatt akar szerintem, hanem a helyzet miatt, amit ketten együtt produkáltok :)) Két határozott egyéniség, és nem tudok közös nevezőre jutni, egyik sem enged meg a másik sem, és már kezd szerintem belefáradni. Nálunkis volt ilyen, én sem engedtem anyósnak, ő meg pláne nem. A folyamatos szitkozódás itthon, hogy anyós így meg úgy, Odalent meg állandóan engem szidott, és alám tett. VOlt hogy nem voltam lent, és elkezdett lehordani mindennek. Nem hogy a férjem előtt, hanem neki egyenesen mondta. Azt mondtam akkor hogy nem is mehet le a férjem többet. Én csak a teraszról hallottam, hogy Marcsi így meg Marcsi úgy. Na hát engem ne sározzon!!!
Véleményem szerint nem bír már sokáig két tűz között lenni a párod. Nekem is mondta akkoriban a férjem, hogy ezt a nyomást már nem bírja. Külömbség persze az, hogy azért a férjem a családját választotta! Valamit ki kell eszközölni, és akkor nem lesz balhé. Próbáljatok róla beszélni. Lássa hogy téged is zavar a helyzet, és tenni akarsz hogy jó legyen. ha szeret, akkor ez a választáskor feléd fogja irányítani (remélem, már ha te is így akarod.:)) )
Sziasztok csajok!
Enyém tegnap rám szólt!, hogy ne idegeskedjek, mert árt a babának.......
Persze ne kapjam fel a vizet mikor majdnem elvágódok egy idióta miatt aki a legképtelenebb módon támasztja ki a lépcsőház ajtót.
Na utána aztán még idegesebb lettem....wááááááá.
Amúgy látom, hogy ez a fórum az ami évtizedekig nem halna ki.
Már ne haragudj, de mi az hogy bejelentette? Én is bejelenteném, h ő is átjöhet nyugodtan vagy egyéb.....Nem te vagy a gyereke, de mivel már felnőtt vagy még a saját szülőd is csak kérhet vagy tanácsot adhat, de nem parancsolhat!!!
Szilvóca drukkolunk! gyerekre meg vigyázz nehogy elvigye anyós!
Sziasztok lányokHolnap lesz a válóperem 1. tárgyalása.ott lesznek anyósék is.Sztem.Nagy vihar lesz,már az elő szele megfújta apámat após irányából,mert tegnap felhívta telefonon.Annyira "fújt a szél",hogy apámtól kb 1.5-2 méterre álltam,és hallottam mit mond.Nem is a bíróság,a tárgyalás miatt vagyok feszült,hanem anyóstól,apóstól,mert ott lesznek sajnos.
lehet, én is jobban tettem volna, ha nem szülöm meg a második gyerekemet....a férjem azt kérdezte tőlem, amikor terhes voltam,meg akarom -e tartani???? anyósomék meg nagy ívben tettek rám egy nagyot, amikor terhes voltam.....én akkor is megszültem ezt a gyereket.....és ő szeret engem a legjobban a családban.
én nagyon örülök annak, hogy van a kislányom. viszont anyósomék már semmit nem foglalkoznak vele....sőt a fiammal sem. remélem, ha válásra kerül sor, akkor sem érdekli majd őket....:(((
Most haza kell mennem holnap folytatjuk ehhez van hozzá fűzni valóm:)
4 éves "kapcsolatunk", egy házasság és egy unoka sem volt elég arra, hogy elfogadjon. Oldalakat tudnék megtölteni a sztorikkal, de inkább nem húzom fel magam újra és újra. Amikor apósom meghalt (aug.) bejelentette, hogy legalább heti 2x vigyem át hozzá a gyereket. Felteszem a pléhpofát, beveszem a lesz.romtablettát és átmegyek. Ha már nagyon betelik a pohár, akkor anyukámnak elsírom a bánatom. Az idő nekem dolgozik. Viszont egy darabig nem lesz nálunk második, az biztos, és ebben neki hatalmas szerepe van.
igen, az a baj, hogy a férjem egyre jobban hasonlít az anyjára.....egyikkel sem lehet megbeszélni semmit.
akkor hogyan reménykedjek?
sajnos lehet hogy akkor nálad tényleg nincs semmi megoldás! De azért a remény hal meg utoljára!
tudjátok, már nem tudom, mit mondjak. én is sok mindent kipróbáltam.... de anyósommal soha normálisan nem tudtam kijönni. most meg a fia is.....ő meg ugyanolyan sajnos.
Sajnos tudom hogy változásra nem számíthatok! De hát így sajnos meg nagyon nehéz az élet! De sajnos szeretem a párom és a közös babánkat várjuk szóval muszáj tűrnöm és nyelnem csak az a baj hogy már nem fér!Neked milyen tapasztalatod van?
Sziasztok lányok! Én már több mint tizenöt éve vagyok a párom, két gyerekünk van. Sajnos nálunk is mindig az anyós probléma van. Én már sok járhatónak tünő utat jártam be: beolvastam neki, kedves voltam vele, stb.., de higgyétek el ha a férjetekkel kedvesek és megértőek vagytok és ha ez látja, hogy az anyjával szemben is kedvesek /én mindig etettem anyóst/ vagytok akkor valamelyes szinten dűlőre lehet jutni. A férjem látja és én mindig mondom is neki, hogy látod én egyből kinálom anyukádat, kedves vagyok vele én is elvárom tőle ugyanezt (persze mindent finom kell tenni nehogy megbántsam anyucikáját) és ilyenkor mindig mellettem van és igazat ad. Egy régi ismerősöm mondta "szinésznek kell lenni" bár nem szeretem ezt csinálni, de igy megakadályozhatjátok a vitát. Próbáljátok meg mégha nincs hozzá kedvetek. Sok sikert.
Szia, nem akarlak elkeseríteni, de nem sok változásra számíthatsz. Sajnos tapasztalatból beszélek.
Hát ne haragudj de az! Igaz én nem vagyok férjnél csak élettársak vagyunk de a mi életünket is megkeseríti az anyja az első perctől fogva. Sokszor volt már olyan hogy majdnem sikerült neki minket elválasztani de valahogy mi mindig erősek voltunk igaz inkább mondhatom azt hogy én volt és én tartottam ki mellette a mai napig pedig sokszor még a mai napig az anyja miatt van a sok veszekedésünk! Igaz már most nincsenek olyan kemény balhéink mint ez előtt de még mindig kotnyeleskedik mindenben! Sajnos elérte az egész familia hogy egy örök életre meggyűlöljem őket! Én mindig próbáltam simítani a dolgokat de azért van és volt is sok olyan dolog amit azért egy ember nem tud csak úgy lenyelni! A párom is elhagyott volna az anyja kedvéért meg a családja kedvéért! Szóval nekem ez nem új! Csak mindig az fájt és fáj a mai napig hogy még mindig nem érek neki annyit hogy én legyek neki az első helyen az életében és a születendő kisfiúnk hanem a családja az anyja mindenek felett! Nem tudom hogy ez valaha fog e változni! Nem csak akkor ha kimúlt a drága anyós!
Nem semmi.Ezért akar válni?Talán inkább meg kéne próbálni békíteni,már ha fontosak vagytok neki,meg az anyjával való viszonyotok.Egy ilyen jellegű kis sértődés miatt felrúgni egy családot....
te is azt szűrted le, hogy az anyja miatt akar elválni tőlem?
Hát ez szép! Ezért fog elválni? Az anyja miatt? És hagy el téged és a gyerekeit? Hát mos erre mit mondjak? :S
ezt el kell mondanom nektek:
anyósom azért nem jön hozzánk, mert én állítólag megígértem, hogy elmegyünk hozzá húsvétkor, és nem mentünk........ezért haragszik rám, nem beszél velem és nem érdeklik a gyerekeim sem......állítólag érdeklik, de akkor sem fog ide jönni.......-----ezt a férjem mondta--------én meg visszamondtam neki, mi sem megyünk oda.....de őt már nem érdekli_----mármint a férjemet ez az egész.
azt mondta, egy ideig még bírja, aztán úgy is el fog válni............:))(((most sírjak vagy nevessek???????????
Örülj neki.Én nem sookáig laktam vele,szerencsére az is hétvégére redukálódott,aztán meg kb 5 perc sétára laktunk egymástól,de az is bőven elég volt,olyan volt,még ha nem is találkoztam vele egész nap,mintha kamerák lennének a házban,pedig nem voltak.