Anyósnak lenni (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyósnak lenni
Akkor már jobb a helyzet. Próbáld meg azt amit előtte írtam! Valamit csak kicsalsz tőle, hogy mit szeretne! Ha meg ilyen természettel áldotta meg a sors, föléd szeretne kerülni mindenáron. Ne hagyd magad, s ha jónak látod jelezd is neki a nemkívánt társaságát...
Jaj, bocsi, csak vicc volt, nem ez a munkája, csak úgy viselkedik otthon mindenkivel! :)
Utazási irodában dolgozik a belvárosban.
Köszönöm, és egyetértek én is!!!! Most már látod Orsika mennyien veled vagyunk. A lányom is itt van a Hoxán, ő most kismama. Beszélhetsz majd vele is! Bibed nick-en van bent!
Ha ez a munkája, sajnállak. Mivel nem tudja kikapcsolni magából az otthont és a munkát. Ez nem éppen a legjobb. A legkissebb lányom párjának a szülei mindketten 4-6 x-os vörösdiplomások a honvédségnél. De én csípem őket, annak ellenére, hogy a lányom félt attól, miként fogok beszélgetni első alkalommal velük. Ez már jó ideje és csípjük egymást. Mindenki meglepődött az egész szitun, mivel én adtam magam, és ők alkalmazkodtak hozzám. Azóta is jóban vagyunk, a gyerek szája meg tátva maradt azóta is, hogy csináltam. Állítólag nem lehet velük akárhogyan és miről besazélni. Én tudtam, alul sem maradtam. Jó a kapcsolatunk.. Hozzáteszem, nálunk is van 3 családtag aki egyenruhás...
Hahó, sziasztok!
Még lemaradok a kislányaink istápolásáról!
Sajnos egész álló nap nem lehetek itt, de örülök, hogy helyettem itt vagytok Ti.
Köszike.
Orsyka! Én is megnéztem a mamát. Hááát... Donytának igaza van. De! Hidd el, nincs olyan elvetemült ember, akit ne lehetne levenni a lábáról. Persze, kellő álhatatossággal és kitartással. Tudom, ezek benned mind megvannak.
Vedd sorba a tanácsokat, meglátod, ki fogsz tudni találni valami jót. Mondanom se kell, az eredményekről is kérünk beszámolni.
Párom most beszélt egy ingatlanossal, új lakás vásárlása ügyében, hátha valamit tudunk kezdeni magunkkal, persze szocpol segítségével! Egy reménysugár! Nagyon drága a Párom, hogy így szívén viseli a lakáskérdésünket, ugye? :DD
Nálunk mindenki egyforma joggal bir.Biztosan kiröhögtök, de a kisebbik fiam olyan reálisan tudott megitélni mindent, hogy 12 éves kora óta kikérem a véleményét.Ha tőlem kérnek véleményt én felteszek néhány kérdést, hogy menjenek , válaszolják meg saját maguknak és ha nincs válasz akkor megbeszéljük.Az esetek 90 %-ában jönnek, hohy minden világos.
Rendben, megteszem. Kicsit én is az vagyok. Nagyon szeretek ilyesmivel foglalkozni és szeretem az embereket is. A munkám is ezért ilyen, közel az emberekhez! Minden tipust ismerek már és tudni kell kezelni őket, ha nem elmerülünk..
Donyta, ha van időd, kedved érdemes elolvasni a négy oldalnyi beszélgetéseket.Azt hiszem egy lélekbúvár kincsekre lelne benne.Simán tanulmányt irhatna az egészségtelen anya - fiu kapcsolatról.
Igen, katonai kiképző tiszt a helyes megfogalmazás! :)
Köszike! :)
Anyósom sokszor megjátssza magát, ez tény! Az esküvőt amúgy végigkritizálta... Én próbáltam leállítani! De még így is életünk egyik legszebb napja marad! Igen, valóban féltékeny a fiára, amíg még otthon lakott Párom, egyszer így fogalmazott: "Míg az Ő fennhatósága alá tartozik a fia, addig ő szabhatja meg a dolgait!"
Anyósom amúgy soha nem jön el hozzánk, pedig hívtuk párszor, annál lustább, ráadásul ő Pestszentlőrincen lakik, mi meg Zuglóban, az már neki óriási távolság... Ezentúl csak havi 1x megyünk majd haza hozzájuk, azt is leginkább Párom nagypapája miatt, aki 94 éves, és nagyon odavan értünk! :DD
Valahogy igy képzeltem el, csak sötét hajjal.Én egy kis örmestert látok benne.
Hűűű, de helyesek vagytok! Én máris elfogadlak családtagként benneteket. Anyósodon igy nem sokat látni, bár kissé talán feszélyezi magát. Kényszeredett a mosoly, ami nem igazán őszinte embert takar. Sztem irigy-féltékeny az "elvesztett" Picinyke fiára! Tedd még jobban azzá! Ha lát benneteket, öleld puszild a fiút.. Figyeld a reakciót, kiüti őt lelkileg és ezt látod is. Vörös lesz és kissé vérnyomásemelkedésre is számíthatsz! De piszok vagyok... Adnék én neki, csak én lehetnék ott.
Van egy javaslatom, persze ezt beszéld meg a pároddal is! Kerüljétek a kapcsolatot talán egy kis időre. Hátha észbe kap, hogy igy a fiacskáját sem látja! Talán elgondolkodik azon is ha nem éppen a kellő kedvességgel viszonozzátok a látogatását. Érezze egy kicsit kényelmetlenül magát és meglátjátok változik e valami... Ha nem, akkor nincs mit tenni, keveset szólj hozzá, ne alázkodj meg soha.
Szia Kedves Anyóstárs! Aki nem porh-anyós! Nagyon utálom ha valaki ennyire nem emberi és nem képes beleérezni a másik lelkébe. Én mindig azon az álláspontos vagyok, mi lenne ha ez velem történne meg? Nagyon fájna és ezért nem is szeretném ha utálna valamelyik uj gyerekem. Ezért én is teszek és nem várok el cserében semmi mást, csak boldogok legyenek. Puszi Dony
(feltettem egy képet anyósomról, hogy tudjátok, kiről is beszélgetünk itten...)
Nagyon drága vagy, "anyós-pajtásom", köszönöm szépen a segítséget! És minden "anyósomnak" köszönök mindent! Hú, azért klassz, hogy ilyen anyósok is vannak a világon, majd mesélek Rólatok 3 hasonló cipőben járó barátnőmnek is...
Humora az sajnos nincsen neki! Kritizálni tud, meg parancsolgatni, meg idegileg kikészíteni minket...
Drága Donyta! Én már örökbefogadtam Orsykát.Na akkor fogjunk össze, segitsük ezt a drága kicsi lányt.Na most aztán jól be van kerítve anyóssal szegényem.Donyta olyan jó,hogy többen is egyformán gondolkodunk és érzünk.Örülök,hogy találkoztam veletek.
Elhiszem és sajnálom mindazokat akik hasonló helyzetben vannak. Szívesen megmutatnám a kedves mamának, milyennek kellene lennie!!! (Van egyáltalán humora? Vagy csak kritizál?)
Köszi a tanácsot! Igyekszem javítani a helyzeten, főleg a Férjem miatt, de nagyon-nagyon nehéz!!!
Egyenlőre semmit. Türj és legyél kedves! Ne lássák, hogy esetleg zavar valami és próbáld megérezni mi az amivel leveheted a lábáról. (engem nem kellett!) Ha sikerül egyszer elkapnod azt a témát vagy bármit ami a kedvét növeli, talán sikerül. Csinálj úgy mintha szükséged lenne valamiben a segítségére, akkor is ha tudod. Ismernem kellene őt, igy elég nehéz ismeretlenül..
Ez így van! Ha mindent megteszek, és mégse enged magához közel, 3 év után még vendégként kezel, ha hazalátogatunk hozzájuk, akkor mit tehetek???
Rajta! De sajnos nem csak rajtad múlik... Ehhez el kell, hogy fogadjanak.
Köszi, igyekszem jó meny lenni!
Mindenkinek lehet olyan időszaka amikor a szerettei távol vannak, és nem tudja kivel megosztani ami bántja. A párodnak esetleg nem mindent kell elmondani, mert előfordúlhat, hogy csak elmélyül az ellentét aszülők és köztetek a " háborúzás" miatt. Igy jobb ha van valaki más akivel megoszthatod, és nem kerül be a családba, de teneked sokkal könnyebb tovább elviselni a problémákat. De kívánom, ha idővel is, javuljon ez a helyzet és legyél jó menyük..
Tényleg megkönnyebültem kicsit, hogy leírhattam a gondjaimat! Anyukámnak tudok, meg nővéremnek igazán mindent elmondani (természetesen a Férjemen kívül), de ők 240 km-re laknak tőlünk... Köszönöm, hogy meghallgattok!!! :)
Ez csak jót jelent. Mond el nekünk a gondjaid, hátha segítünk valamiben. Legalábbis meghallgatunk és esetleg "tanácsot" adhatnánk. De ha másért nem, jó kiönteni néha bánatunkat akár idegennek is. Én eléggé közvetlen vagyok, szinte inkább barát, mint anyós. Kár, hogy nem tudom ideültetni az egyik vejem. Nagyon szeretett nálunk lenni hosszútávon, jobban mint otthon.
Szeretném, ha ilyen anyósom lenne! Szeretnék vele jóban lenni!!! Hú, lassan már lesz 2 "anyósom" itt a hoxán...! :DD
További ajánlott fórumok: