Anyósnak lenni (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyósnak lenni
Hát feltétlenül el kell meséljem nektek: most telefonált a menyem. Ilyen korán, mert ő nem a fiamnak mondja, beszéld meg anyáddal, hanem ő maga beszéli meg velem, hogy holnap délutántól szerda estig hozhatja-e az unokákat, mert elfoglaltságuk akadt. Term., hogy hozhatja őket, de mindig egyeztetünk. Lehet, hogy semmiségnek tűnik, de mindig örömmel tölt el, ahogy hozzámfordul, mert szüksége van rám...
Nem érzitek úgy, hogy azok az anyósok, akik a problémás csoportba tartozhatnak, még nem találtak ide? Mert még egy hozzászólás sem volt, hogy a menyem így, a vejem úgy...:)
Sziasztok! Legyen szép napotok!
Bogica, drágám!
Külön. Tudod: inkább távolról szeretni (anyóst), mint közelről gyűlölni (szintén).
17088-astól olvasgasd, ha ven kedved... :(
Olvass bele a Dominó játék 2.O fórumba... :(((
De örülök neked! Jól vagyok. Milyen napod volt, remélem sok öröm ért ma !
Itt vagyok! Szia! Hogy vagy?
Orsykám, kicsi szivem, hova tüntél?
Sziasztok! De jó,hogy vannak mások is, akiknek nem a marakodás a lételemük!Mi olyan jól érezzük magunkat együtt, most estefelé is a menyemmel és a fiammal együtt hármasban kószáltunk a városban.A férjem meg a "kicsi" 23 éves fiam otthon dumcsizott. Mi bevásároltunk,jókat nevetgéltünk,aztán hazamentünk,a menyem melegszendvicseket csinált én elmosogattam,megbeszéltük, hogy holnap ki mit csinál, merre megy, kinek kell valami segitség, aztán mindenki ment a kuckójába magánéletet élni. Ők el sem akarnak költözni tőlünk.
Nem semmi amiket írtál.Csoda hogy így bírtad...le a kalappal elötted.Az én párom is egy kissé tökéletesnek látja anyukát...és ő se nagyon érti miért ne lehetne összebútorozni anyósékkal,de azért meggyőztem már.
Köszönem a tanácsodat.A valamelyik nap mondta nekem egy ismerősöm,hogy biztos akarom ezt a fiút???Mert magával hozza a családját is az ember a házzaságba az anyukáját is.Dehát én szeretem...és vele akarom a jövőt,viszont néha tényleg el tudok bizonytalanodni...félek attól hogy nem fogom tudni magunkat megvédeni,az érdekeinket.Erről mit gondolsz?Nem szeretnék még egy félre siklott házasságot magam mögé tudni:(Tudom nem lehet az ember soha biztos semmiben,de azért annak örülök,hogy a párom is úgy gondolja külön költözünk össze és nem velük.
Sziasztok!
Hát elolvastam amit írtatok az anyósokról,levagyok döbbenve,egy szülőnek el kell tudni engedni a gyermekét,hogy élje az Ő maga életét a párjával eggyütt.Én is anyós vagyok 2-szeresen is,de nálunk ilyen nincs,jó viszony van közöttünk a szemüvegemet nem hordom magammal ha elmegyek hozzájuk.Az életükbe nem szólok bele az rájuk tertozik.Nincs az,hogy menyem,lányom,fiam,vőm,Ök vannak.Nagyon szeretem őket,úgy érzem Ők is viszont.
Teszem a dolgom amit egy szülőnek kell,nem többet.
Mindenkinek ilyen kapcsolatot kívánok a fiatalokkal.Mind két félen múlik az biztos.
Sziasztok!
Hát ez tényleg elképesztő. Egyszerűen - Adrildihez - hasonlóan, én sem tudom megérteni. Hogy nem lehet elfogadni a fiúnk szerelmét?! Mert lassan arra kell gondolnom, hogy leginkább a fiús mamákból lesz a kellemetlen anyós.
(Remélem, cáfolat lesz "bőven":DD)
Hu ez rémisztő.Nálunk az ég is akkorát dörrent, hogy rezegnek az ablakok,az is igy elképedt. Komolyan,számomra hihetetlen, hogy ilyen emberek léteznek. Néha arra gondolok, hogy ez valami fejlődési rendellenesség következménye.Én most várom a menyem,jön haza a munkából.Az én munkám olyan,hogy csak kedd, péntek, szombat vagyok távol, máskor itthon dolgozom.Az előbb fejeztem be a főzést, hogy friss legyen mire hazaér. Meg is teritettem neki.
Sziasztok !Nekem is anyuci pici fiát sikerült választanom majdnem10 éve.Sajnos először náluk laktunk a férjem nem akart albérletet fizetni.2szer elkötöztem a már meglevő babával azt hittem el fogunk válni.A férjem 2 tűz között volt nem tudta kinek higgyen.Anyósom egész nap kötözködött megszámolta hányszor megyek el otthonról stb.Ha nem azt csináltuk amit anyós mondott kitagadták a férjemet és mondták hogy adjuk le a lakáskulcsot.Milor nagynehezen kivettünk egy albérletet anyósom azt mondta neki nincs unokája meg hogy a fia ezt nem fogja túlélni.Anyunak azt mondta telefonon hogy mérgébe le akart lökni a lépcsőn.Utált de nem engedte hogy elmenjük.A cuccunkat kidobálta az udvarra.Engem a karomnál fogva rángatott.Végül úgy menekültünk el fél évig nem is találkoztunk.Én mondtam neki hogy én nem veszítek semmit ő veszíti el a fiát és az unokáját de nem érdekelte.Hosszú és keserves menet volt atóta lett még 1 gyerekünk és ma már a legszükségesebbet beszélünk és találkozunk pedig sose hittem volna hogy valaha le tudom nyelni a kesrű békát.A férjem már bánja hogy nem jöttünk el az első gond után.
Ezekkel a gondolatokkal mélységesen egyetértek! :)
Helyes. Okos gondolkodásmód.
Van benne részem, de semmi gondom nincs vele! Sem mint anyósnak lenni, sem mint az anyóssal lenni. Ha problémám van, megmondom, és meg is hallgatom.
Sziasztok, szép jó reggelt!
Bogica, drágám!
No comment....:)
Tudod mit? Legfeljebb hagyjad rá. Ne keveredjél vele vitába. Tudod: okos enged....
Ne hidd, hogy nem tudom, milyen idegesítőek az effajta emberkék, de higgyed el, nem az a nagy dolog, ha egy vitába belemegyünk, hanem ha az el tudjuk kerülni.
Ha valaki korlátolt, azzal meg végképp nem érdemes vitatkozni.
Rozália!Kiváncsi vagyok a véleményedre.Az "együtt élni az anyóssal" topikba szeretném ha elolvasnád a 56-os hozzászólásomat....kiváncsi vagyok erről mit gondolsz.Ez a párbeszéd köztem és az anyós között zajlott.
Ez van!Majd kialakul,bár én mindent megbeszélek a párommal,mondtam már neki,hogy a köldökzsinórt neki kell elvágni és én amíg ezt nem érzem nem tervezek komolyabbat,mert senki életét nem akarom elrontani.Hiába szeretem őt nagyon.. egy biztos a mamihoz nem költözök.
Neked enyire keserű tapasztalataid vannak,hogy így írsz?Vagy miért van benned ez a negatív?
Egyébként te tökéletes vagy, mi?
Na, mondjad. Én nem veszem magamra...:)
Igen, azt hiszem, ez már a jóízlés határát súrolja. Akkor ezek szerint azt szidja, aki nincs ott. Viszont aki nincs ott, az nem tudja, hogy szidják...:)
az anyósokkal egy baj van!
tudod mi!
Valójában kijövünk egymással nyilt veszekedés még nem fordult elő.
Amikor megimertem a páromat,elmondta nekem,hogy az anyukája úgy, hogy még nem is látott csupán annyit tudott hogy elváltam,le akarta a páromat beszélni rólam...vagyis a kapcsolatunkról.Csak csendben jegyzem meg, hogy a fia 33 éves,én inkább örülnék hogy szerelmes lett akivel tervez is.Aztán egyszer előfordult hogy hívta őt telefonon hogy mikor ér haza tőlem,és az én kedvesem azt mondta hát amikor haza engednek:))erre azt mondta neki az anyja ,hogy ne hagyd magad hogy a farkadnál fogva vezessenek.És ami számomra megdöbbentő,hogy mindig faggatja a páromat,hogy milyen vagyok az ágyba jó-e velem stb.:( szerintem ez nagyon sértő és a fia érzéseit mennyire tartja tiszteletbe? Szerencsére ő ahogy tud kitér ezek elől.Szóval nehéz egy olyan helyen megfelelni,ahol már eleve előítélettel viseltetnek az ember felé.De azért próbálkozom.Én csendben jegyzem csak meg,hogy egy picit félek attól,ha abba a városba költözöm akkor lesz csak igazán nehéz és félek attól is hogy a páromban nem lesz annyi erő hogy engem válasszon és mellém álljon.Ha már egy családdá válunk a párommal akkor én legyek neki az első.Ettől tartok,de ezt előre nem lehet tudni csak abban a helyzetben derülhet ki.Vagy te hogy látod?
Ja és a lánya az anyósomnak már férjhez ment,és folyton szídja a vejét többek között nekem is,mert nem úgy viselkedik ahogy azt ő elvárná:((
Bogica! Black Mambának igaza van. Nem vagyunk egyformák.
De egy tanácsot fogadjál el tőlem: mindig viselkedjél úgy - még ha nem is könnyű - anyósoddal, hogy később soha nem vethesse a szemedre. A párod édesanyja, ezt tartsad szemelőtt. A párodnak nem könnyű, hogy a két ember, akiket szeret, nem jönnek ki egymással...
Ez a véleményem. Legfeljebb annyit tehetsz, hogy törekszel arra, lakjatok külön. Ha megoldható.
További ajánlott fórumok: