Anyósnak lenni (beszélgetős fórum)

Gratulálok, hogy nálatok simán mennek a dolgok. Soha ne is tudjad meg, hogy hiába szereted, hiába lennél a barátnője, nap-mint nap együtt lenni, az azért kicsit más, mint sokat együtt lenni. De így is jó volt olvasni, hogy más is képes a konfliktusokat elkerülni. Mert ugyebár szítani, azt sokkal egyszerűbb...) Gratulálok neked.

Bogica!Tudod elöttem iszonyatos példa volt.Az én nagymamám az édesanyámat örökbeadta a testvérének. A nagyi csak az édesanyám öccsét nevelte fel.Szerencsére ők szerető testvérek maradtak.De a nagyi kisajátitotta teljesen a fiát.A szeretetével szabályosan zsarolta, minden nőt elüldözött mellőle, csak úgy finoman./ugye, Ő a nagybátyám/ imádnivaló pasi volt, rajongásig szerettem, talán mert az én apukám idős volt - 45 éves volt amikor születtem- és amolyan pót apám volt. Tudod mi lett a vége? Öngyilkos lett.Ez kb 15 éve volt.Akkor elhatároztam,hogy bármilyen rajongásig szeretem is a két fiam,nem telepedhetek rájuk, az az igazi szeretet, amit megoszthatok a lányokkal.Ha hiszed, ha nem nekem négy imádnivaló gyerekem lett.A mamuka meg ne érezze magát pocsékul, mert ha szeretettel és kellő bölcsességgel nevelte a gyerekeit azok biztosan jól választanak.Azt irtad,"az ő egyetlen kisfiának már nem ő a legfontosabb..." Azt hiszem itt a hiba,ne a fiunak legyen LEGfontosabb az anyja, hanem az anyának legyen legfontosabb a fia.Az élethez és főleg a szeretethez alázat /nem megalázkodás!/kell.Hidd el búsás a jutalom!

Üdv. mindenkinek! Előre bocsátom,nincs nálam a bölcsek köve, de nekem furcsán hangzanak ezek a mondatok, amiket itt olvastam.Számomra olyan, mintha egy tiszteletreméltó idegen lenne az "anyuka" /én igy hivom a férjem édesanyját/.Elárulom én is "anyós" vagyok.Lassan 7 éve együtt lakunk a nagyobbik fiammal és feleségével.Most 31 és 25 évesek.Tavaly volt az esküvőjük, csodaszépek voltak.A "pici lány" álomszép, manökken termet,de a szive még ennél is sokkal szebb. Imádom. Első perctől tegeződük és nagyon jókat beszélgetünk.Mindketten komoly, felelősségteljesek, de rendkivül vidám, nyilt természetüek.Köztünk 28 év a korkülönbség, de a legjobb barátnők vagyunk.Igaz, én fiatalok között vagyok elég sokat, de csak 3 nap után jönnek oda hozzám, hogy bocsánat,hogy letegeztek, de ez csak úgy jött, olyan természetesen.Engem nem zavar, sőt boldog vagyok, hogy igy befogadnak maguk közé.Az esküvő előtt cukkoltam a drágámat, hogy jól kitolt magával, mert eddig volt egy barátnője, most meg lesz egy ANYÓSA! Hát könnyesre nevette magát.A kisebbik fiam, most diplomázott, ő ritkábban volt itthon.Neki 4 éve van komoly kapcsolata,a barátnőjének még egy év van hátra az egyetemen. DE ők is nálunk vannak legszivesebben.Ők négyen nagyon jól kijönnek egymással, öröm nézni és hallgatni.Igaz, nagy a ház, mindenkinek van saját birodalma, sőt néha pár napra hol egyik, hol másik nagymama is itt van. A gyerekek barátai is gyakran megfutnak,jóidőben kerti parti,rossz időben az ebédlő a vidámság szintere.Nálunk mindenki sokat dolgozik,ezért aki ráér megcsinálja amire ideje van.Nincs felosztva a munka. Szerencsére mindenkinek "van szeme" és meglátja a tennivalókat.Senkit nem "oktatunk ki",senki senkire nem néz ferdén.Elég régóta nagyon jól,de inkább boldogan megvagyunk és rendkivül hálás vagyok, hogy a lányok imádják a fiaimat, nem tudom eléggé megköszönni nekik.Szóval akik ismernek minket azt mondják kivételek vagyunk. Szerintem meg csak szeretjük egymást.Nálunk egy jelszó létezik a fiuk kicsi kora óta: bármi történik, bármit csináltok, gyertek, mondjátok mi a baj,mi mindenben segitünk,ha bünt követtek el, akkor is szeretünk benneteket szivünk minden szeretetével, igaz rettentően szégyellni fogjuk,de soha nem tagadunk meg benneteket!Talán ez a biztonságérzet adta, hogy a legkisebb problémát is rögtön megosztották velünk és soha semmi szégyellnivaló nem történt, sőt nagyon sok örömet adtak és rengeteg elismerésben van részük. Az egészre a korona a két csodálatos "kislány", akiket ajándékba kaptunk.Azt hiszem, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz engem és a férjemet.

:)ez nagyon jó hogy így látod és ha így látod biztos aranyos a menyed is:)Nekem is pont ez a bajom az együtt éléssel,hogy lehet nem is tudatosan és semmi hátsó szándék nélkül,de mégis balul sülnek el dolgok:(Nekem két anyósom van,ha úgy vesszük:)a volt férjem anyukája,aki egyben a kislányom nagymamija...Imádom őt!!Hát a jobb kezemmé vált a válásunk során.Illetve van a mostani párom anyukája,aki nem biztos hogy a lelke mélyén engem el tud valaha is fogadni....és én kissé szorosnak érzem a fiával való kapcsolatát...egy szülőnek tudni kell elengedni a fiát!Az elején amikor összejöttünk szinte minden nap felhívta amikor nálunk volt,hogy kapott-e a kisfia enni nálam,meg hogy reméli nem visz engem minden fele,meg ne hagyja hogy én a farkánál fogva irányítsam....szóval nem sima ügy a mami:(

Nagyok igazad van, de mint írtam, totál azt hittem, a kicsikről szól, mert egyébként - gondolom legalábbis - az ember a személyes naplóját nem hagyja elöl. Minimum a saját szekrényén tartja a saját szobájában. Lévén, hogy összesen heten éltünk akkor egy fedél alatt. Ha nincs elöl, eszembe nem jut pl. az ő szobájukban téblábolva beleolvsni egy naplóban. Ámbár, mostmár mindegy. Így történt. De sem eddig, sem ezentúl soha még csak célzást sem fogok tenni arra, hogy íródott akkor egy napló... Szeretem a menyemet. Nagyon jó édesanyukája az unokáimnak és szépen élnek a fiammal. Velem szemben is aranyos. A többi nem számít.

Igen intelligens és empatikus anyós lehet!Ahogy írt a menyéről és meg tudott neki bocsájtani a naplós sztori után az nem kis dolog.Őszínte leszek,szerintem a naplójába egyáltalán nem lett volna szabad beleolvasni,legalább is az ő engedélye nélkül.Az annyira személyes,az felér avval ha valaki totál bele látna a legintimebb gondolataimban...ez nagyon személyes és sokszor az együtt lakás átka pont ez,hogy nem tartják tiszteletbe a másik intim területeit:(viszont sok mindenre rávilágított és nagyon jól tudta kezelni és erre a meny is rájött,hogy pótolhatatlan a nagyi számukra.A lényeg, ha jó a vége akkor igazán jó!!Ehhez azonban legalább olyan anyós kell,mint a történetebn.Ha valaki az én naplómba beleolvas a fejét szoktam venni akárki:S,de ez meg már az én hülyeségem,azért akit szeretek avval kegyelmes vagyok:)))))

E gondoltsor megírásához a portálon az anyósokkal foglalkozó fórum-téma indíttatott.
Már 5 éve vagyok anyós. Én is megtapasztaltam, milyen konfliktusok adódhatnak, ha a fiatalok valamelyik szülőnél kénytelen kezdeni a közös életüket, de azt is, hogyan lehet ezen konfliktusokat - persze, bizonyos jóakarattal - kezelni.

Ugrás a teljes írásra: Anyósnak lenni