Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyósnak lenni fórum

Anyósnak lenni (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyósnak lenni

1 2 3 4 5 6 7 8
189. 05e44c0b29 (válaszként erre: 98. - Donyta)
2008. okt. 2. 11:47
Ez az egy, amit nem kérnék ! Lenne mit szégyellnem !
188. Rozália (válaszként erre: 187. - 8cbdeca65e)
2008. ápr. 29. 14:36
Tanácstalan vagyok, sajnálom....
2008. ápr. 23. 14:45

Köszönöm a válaszokat. Igen, át szoktam vinni a gyerekeket, persze egyszerre csak egyet,de csak akkor, ha tudok valami munkát felmutatni, hogy pl.sütni akarok valamit, vagy füvet nyírni, egyébként úgy vettem észre nem nagyon szereti, ha rá bízom őket. Mindig kérdezi, hogy most mit akarok csinálni, ha véletlenül egy héten egyszer elviszem a kicsit.

Elhiszem, hogy magányos, sokat unatkozhat, de ha legalább kettőre, egy délelőtti, egy délutáni látogatásra tudnám valahogy csökkenteni a négy-ötszörit

186. Rozália (válaszként erre: 184. - 8cbdeca65e)
2008. ápr. 7. 14:40
A hölgy korára azért mindenképpen tekintettel kell lenni. Valószínűleg magányos. Nem lehetne esetleg, hogy az unokák mennének át hozzá? Akkor esetleg nem jönne - "lefárasztanák" -, lenne egy kis szabadidőd és ő sem bántódna esetleg meg.
185. bnedora (válaszként erre: 184. - 8cbdeca65e)
2008. ápr. 5. 02:06

Szia!

Én anyós és nagymama vagyok. Nagyon nehéz ebben az ügyben állástfoglalni. Megértelek téged is, mert én hetente v. kéthetente látom az unokáimat, és tudom, hogy ez is megterhelő a fiaméknak. A hétvégén egyik nap az egyik nagyszülőknél, a másiknap a másiknál, hétközben alíg van együtt a család, és a hétvégeken mindig kielégíteni a nagyszülőket, bizony fárasztó a fiataloknak. A másik oldalon pedig a nagyszülők vannak, akik bizony az unokákkal szeretnének többet együtt lenni. Nem könnyű eset.

Tudod, amikor nevelsz egy-két gyermeket, akkor nagyon fontosnak érzed magad, mert van miért, kiért dolgozni, elfoglalod magad, tudsz szeretni, és téged is szeretnek. De amikor kiröpülnek a gyerekek, te egyedül maradsz, úgy érzed, hogy akit te addig neveltél, aki tőled függött, az már felnőtt, és te egyedül maradsz. Amikor megajándékoznak az unokával/unokákkal, akkor a nagyszülő kezdi megint úgy érezni, mintha ismét anya/apa lenne, és nevelni szeretné azt a pici kis lényt, aki - bár nem ő szülte - mégis egy kicsit őbelőle is van. És ilyenkor jön az, hogy:

ez az én gyerekem, majd akkor látod, fogod, amikor én akarom, ne szólj bele, úgy nevelem, ahogy nekem tetszik, hiszen az enyém. Ezek a szavak bizony nagyon rosszul esnek a nagyszülőknek, mindazok ellenére, hogy megértik a fiatalokat.

Véleményem, hogy próbáld meg azért finoman közölni vele, és ha valóban kijöttök egymással, akkor remélem meg fogja érteni: együtt, egymásért!

Sok boldogságot kívánok nektek.

2008. ápr. 3. 07:57

Kedves anyósok, nagyik!

Van egy gondom anyósommal, ami annyi, hogy egymás mellett lakunk, és napi 4-5 alkalommal átjön hozzánk unokákat látogatni, és mostmár úgy érzem nincs magánéletem, ha megyek is valahova, itt van, amint hazaérek a gyerekekkel, mindjárt jön megint. Egyébként jól megvagyunk, csak kicsit sokkallom már ezt. Elég idős(70) tudom, és megértem, hogy sokat unatkozik, megbántani se akarom, de ez így már nagyon nem jó nekem. Ti hogy vennétek, ha a menyetek, vejetek ilyet mondana, hogy kicsit kevesebet látogassátok, illetve hogy egy nap egyszer, esetleg kétszer is elég volna találkozni Veletek? Megsértődnétek, vagy megértenétek?

183. Rozália (válaszként erre: 181. - Zsóka53)
2007. nov. 22. 07:49

Gratula, kedves Zsóka, de nem velem kell(ene) eszmét cserélni, én magam is anyós és nagymama vagyok....:)

Arról válthatnánk szót, hogy ki hogyan jön ki (vagy nem) anyósával, apósával, vejével, menyével.

A Te tapasztalataidat is szívesen vennénk.

182. Rozália (válaszként erre: 180. - 8d784868d0)
2007. nov. 22. 07:47
Drága Mislix...., csodálkoztam volna, ha nem ezt írod...:)
181. zsóka53 (válaszként erre: 177. - Rozália)
2007. nov. 22. 06:54
Szia Rozália! Én szivesen váltok eszmecserét anyos témában.Anyos vagyok,két menyem van,3-rom unokám.Beszélgethetünk,van témám erröl.Szia Zsóka
180. 8d784868d0 (válaszként erre: 178. - Rozália)
2007. nov. 21. 17:57

én írok.

isten nyugosztalja!:)

2007. nov. 20. 21:51
Az anyós is csak egy ember,szeretett párotok édesanyja.Ő szülte azt a férfit,akit imádtok.
2007. nov. 9. 08:42
Hm. Úgy látszik, az év vége közeledétem az anyósáról sem akar senki jót-rosszat írni.
2007. nov. 8. 08:33

Nah, azt hiszem, befuccsoltunk a témával... Két kerek hónapja egy hozzászólás sem volt.


Pedig biztos vagyok benne, hogy van itt a portálom még egy-két anyós, aki nem mondta el saját jó, vagy - ne adj Isten - rossz tapasztalatát.

176. Rozália (válaszként erre: 175. - 497f15547f)
2007. aug. 31. 20:48

Jajj, drágám, el sem tudod képzelni, milyen lelkifurdalásom volt, amíg elolvashattam a válaszodat! Dehogy szeretnék egyikőtöknek sem bármi olyat mondani, ami rosszul eshet.

A DOLGOT pedig - mivel senki nem tudja, kiről van szó - ne szégyelljed. Mondjad el, hátha tanulunk, okulunk belőle mindnyájan. Anyósok, menyek, vők, sőt! apósok esetleg. Szégyellni valója pedig a DOLOG okozójának van. Már ha jól értelmeztem a leírtakat.


Nos kedveseim, én ma már nem jövök, itt vannak az unokák, most nekik mese, aztán aluka. Szép álmokat mindegyikőtöknek. Holnap találkozunk.

175. 497f15547f (válaszként erre: 174. - Rozália)
2007. aug. 31. 19:15

Rozika! :)

Nem haragudtam, dehogy. Van nekem is önkritikám, öniróniám is (vagy mi). :)

Szóval az a helyzet, ahogyan beszélünk erről a témáról mind eszembe jutnak a DOLGOK. Nagyon nem jó felidézni, és hidd el,hogy nem is az én sérelmeim izgatnak, inkább a páromé fáj jobban. Tényleg nem szívesen írnám ide a történteket, mert magánügy meg szerintem szégyen. :(

174. Rozália (válaszként erre: 172. - 497f15547f)
2007. aug. 31. 16:14

Remélem, nem azt vetted ki, hogy nem szívesen látunk itt?!

Ne viccelj, akkor nem jól fogalmaztam. Dehogynem az a cél, hogy egymásnak segítsünk.

Itt mi anyósok egyúttal menyek is vagyunk.

Ne haragudjál kérlek, ha félreérthető voltam.

Gyere máskor is. Beszéljük meg a dolgokat. Oké?

173. a5e77950a3 (válaszként erre: 169. - Orsy27)
2007. aug. 31. 13:09
Most már nem lakunk együtt.Pár oldallal előbb leírtam nagyjából a történetet.A férjem csak utólag jött rá hogy hülyeséget csinált amikor nem akart elköltözni!Igaz hogy rengeteg pénzt fizetünk előtakarékosságot hogy tudjunk venni lakást akkor még nem voltak ilyen lakáshitelek.A pénzt elbuktuk mert az ügynök átvert lejárt a 2 év és mégse tudtunk kölcsönt felvenni mert fele önerő kellett volna hozzá.Ezért ki kellett vennünk a pénzt és így egy csomó pénzt elbuktunk.Anyós nem kért pénzt azért hogy ott lakunk de a rohadt nagy házba 8 fok volt télen reggel ott voltam egy pár hónapos babával de nem engedte hogy fizessünk!Azért jártam fülkébe telefonálni mert mondta hogy sok a számla de nem engedte hogy adjak bele.
172. 497f15547f (válaszként erre: 171. - Rozália)
2007. aug. 31. 11:06

Persze,hogy értem. Mivel én is hasonlóan működő ember vagyok,mint Te, ezért viselem nehezen az igazságtalanságot....stb.

No, egyébként ez meg az anyósok topicja, szóval mi meg nyithatnánk egy menynek/vőnek lenni topicot :)

Tehát itt anyósok mondják el a véleményiket, tapasztalataikat..stb.

Aztán levonhatják a következtetéseket,hogy bezzeg jól vagy rosszul csináltak/csinálnak valamit, vagy vállon veregthetik magukat!

A részemről mindenkinek - anyósnak, menynek, vőnek - azt kívánom , hogy szeretetben, és egymást segítve tudjanak élni egymás mellett vagy külön. Mennyivel jobb lett volna nekem is, ha anyukámon kívül mást is kérdezhetek az élet dolgairól, a gyermek nevelésről, a háztartásról...stb.

Mindenkinek további kellemes , szép napot kívánok én is.

171. Rozália (válaszként erre: 170. - 497f15547f)
2007. aug. 31. 10:36

Szia!

Tudod hogy van... mindenki a saját érzéseit, véleményét írja le. Nem kötelező ezeket term. követni. Én sem mentem vele semmire.... ha csak arra nem volt jó, hogy mint ember megerősödjek. És jóban legyek a lelkiismeretemmel. Én - ez hibám is sajnos - igyekszem elkerülni a konfliktusokat, amennyire emberileg lehetséges. És soha nem állok úgy a dologhoz, hogy ha te úgy, akkor én is úgy. Érted, ugye? Azért kérdezem csak, hogy nem keveredtem-e bele ebbe a mondatomba:), nem az értelmi képességeidet vonom kétségbe:)

Majd még felnézek, addig szép napot!

170. 497f15547f (válaszként erre: 159. - Rozália)
2007. aug. 31. 09:43

Most nem tudom,hogy erre mit mondjak.:-P

Nagyon nehéz egy olyan embert tisztelni aki téged semmibe sem néz, de nem csak téged, hanem a saját gyermekeit, unokáit sem. Hogy pontosan fogalmazzak, az én anyósom mint EMBER bukott meg, nem csak mint anyós. Nem vagyok köteles birka módra jópofát vágni hozzá. Nagyon szép, hogy leírjuk, hogy így tiszteljük meg úgy tiszteljük, meg a férjünk édesanyja...stb Ha anya lett volna a talpán akkor megtenném. Nekünk nem jár ki a minimális tisztelet? Én is ember vagyok, nekem is vannak érzéseim.

Hasonló okokból nem írom le miket művel, mint Mislix.

No, erről ennyit.

169. Orsy27 (válaszként erre: 167. - A5e77950a3)
2007. aug. 31. 09:28
Szerintem sem jó mindenre bólogatni, amit anyósunk mond! Én mindig kimutattam neki a nemtetszésemet dolgokkal kapcsolatban, s mivel más az ízlésünk, ezért ő kitalálta, hogy bármit mond, az csak rossz lehet nekem...Együtt laktok anyósodékkal? Párod mit szól?
168. ccd9bb7d17 (válaszként erre: 167. - A5e77950a3)
2007. aug. 31. 09:26
Azt vallom én is hogy meg kell mondani,nem elhallgatni mindent...én hallgattam évekig,jó képet vágtam mindenhez...nem voltam jó....a mostani meny jól megmondja a magáét,az sem jó...a kettő kzött kellene egy "félút"...de ahhoz egy kommunikációra képes másik fél is kellene....
2007. aug. 31. 09:23
Szerintem az ahozzáállás nem jó hogy mindenhez jó képet kell vágni amit a mélyentisztelt anyós mond!Én rettentő béketűrő és konfliktuskerülő vagyok és lehet hogy itt csesztem el a dolgot.Anyós tudta hogy nyugodtan szórakozhat mert nem tudunk elkötözni.Lehet ha olyan természet lennék mint a nővérem és néha megmondtam volna neki a véleményemet lehet nem hitte volna hogy a fejemre szarhat.
166. Donyta (válaszként erre: 165. - Fe20557d00)
2007. aug. 31. 08:33
Nincs mit, sok sikert!!!!
165. fe20557d00 (válaszként erre: 164. - Donyta)
2007. aug. 31. 08:29
:)))köszi!
164. Donyta (válaszként erre: 163. - Fe20557d00)
2007. aug. 31. 08:24
Köszi ez nagyon aranyos válasz volt! Most már értelek, és nagyon sajnálom, hogy nincsenek némely szülők tekintettel a fiatalok kapcsolataira. Persze, hogy igy neked egyértelmű a kívánságod, én is ezt szeretném. Megkell mondani a mamának, te itthon vagy a barátnő, de az igazi akit szeretek vár engem!
163. fe20557d00 (válaszként erre: 162. - Donyta)
2007. aug. 31. 08:17

Szia.Lehet nem voltam teljesen érthető.:)Szóval nálunk az alap felállás az,hogy a párom még otthon él a szüleivel egy nagy családi házban én pedig egyedül a kislányommal 60 km-re.Szóval így talizunk hétvégenként,kb úgy,hogy szombat délutántól vasárnapi estig.Ha van módonk rá persze több napot is eltöltünk,mint most nyáron.Tehát a "kisfia"egész héten úgymond ott van vele,én ha megyek,akkor viszont azt az estét ketten kívánjuk eltölteni.De általába ő jön hozzám:)Ezért nem értem azt miért akar akkor is vele/velünk lenni.

A barátnő témában egyet értünk,hisz az én édesanyám a legjobb barátnőm,de az apukámra nem mondanám,hogy a barátom!Nekem kissé morbid kifejezés lenne,holott vele is mindent megdumálok,egyszerűen az édesapám:)

Az ellenkező nemű gyerekre nem alaklmaznám azt a titulust amit a szerelmünkre szoktunk nevezni.

Megnéztem az adatlapot,látszik,hogy fiatalos,rugalams a gondolkodásmódod:))Sok mama korú megirigyelhetne!

162. Donyta
2007. aug. 31. 06:35
Elnézést, de eddig csak a tegnapi és az elmaradtakra reagáltam. Szép napot mindenkinek, sziasztok!
161. Donyta
2007. aug. 31. 06:33
Volt az előző házasságomban egy hasonló esetem. Az anyósom ugy ahogy elfogadott. De nem igazán, nagyon sok borsot tört az orrunk alá, de a fiacskájának ez természetes volt. Pénzes szülők voltak. Neki fontos ez a része, nekem nem! Mivel elég volt a vasárnap hajnali kelesztésből és még számomra idegen embert is odahozott, hogy megmutogassa az ÉN lakásom másoknak, ez betett! Megelégeltem és eladtuk a alakásunkat, és nagyon messze 165km-re költöztünk tőlük. Ide nem tudtak leruccangatni sürün, hisz a távolság sok időbe telt. Mikor aztán jöttek látogatóba évente egy alkalommal. Egészen mások lettek. Kedvesek voltak és szívesen adtak. Mi is kedvesen fogadtuk őket és minden finivel fogadtuk a családot. Innen kezdett javulni a helyzetünk. A többi a mi késöbb jött az már nem az ő hibájuk volt...
160. Donyta (válaszként erre: 150. - Fe20557d00)
2007. aug. 31. 06:22
Nem mondhatnám. Lehet a te szemszögedből talán fura ez a helyzet, és félreérthető. Én is barátnő vagyok a gyerekeim számára, és az anyám is az nekünk. Egészséges felfogásban elfogadható, de ha ezt tulzásba viszi és nem jól értelmezi, ott gond van! Egy szülő abban szülő, hogy segíti és terelgeti csemetéjét addig amíg teljesen nem lesz tudatában cselekedeteinek. Innen csak ellátó és segítő lesz, de ha jó a kapcsolat, akkor baráti marad. Ez nagyon jó, hiszen mint a legbiztosabb barátnak mindent ellehet mondani. Örömet bánatot. Mivel a mama tapasztaltabb igy segíthet egy-egy nehéznek igérkező valamiből kiugrasztani gyermekét, persze csak jó tanáccsal. Az, hogy mit valósit meg belőle, ez a tapasztalata! Innen meg már jönnek a saját megvédem magam és tudom kezelni a problémáimat. Ez eddig nagyon jó: De beleszólni kérés nélkül sosem volna szabad. Én ha szeretném látni a nem velem élő gyerekeimet, megkérdezem, nem vagyok e alkalmatlan, ha látni akarnálak benneteket: Ha más a programjuk elmondják, tudomásul kell venni, hiszen ez már az ő életük, és nincs harag. De betolakodónak lenni, mégha saját gyerekről lenne szó az gusztustalan, és taszítani fogja mindkettőt, hiszen igy nem szívesen látott vendég számukra! Minderki, a fiatal is lehet fáradt, vagy lehetnek közös programjaik. Ez természetes, élik a saját kis életüket. Mi is ezt tesszük, és ha valaki váratlanul toppan be, nem biztos, hogy nagyon boldogok lennénk tőle! Tehát barátnő_szülő, nem ugyan az, mint a valós barátok. Szeretnek minket, de a család uj élete után, már övék a terep. El kell tudni engedni idejében mindenkit. Ezt pedig nem az esküvőn kell megtenni, hanem már jóval elöbb tudni kell mikor jő el a leválás. A szülői féltés-féltékenység, egy nagyon rossz kisajátítási forma, itt pedig senki nem veszít el senkit, csak az élet megy tovább a körforgásban..
1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook