Anyósnak lenni (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyósnak lenni
Köszönöm a válaszokat. Igen, át szoktam vinni a gyerekeket, persze egyszerre csak egyet,de csak akkor, ha tudok valami munkát felmutatni, hogy pl.sütni akarok valamit, vagy füvet nyírni, egyébként úgy vettem észre nem nagyon szereti, ha rá bízom őket. Mindig kérdezi, hogy most mit akarok csinálni, ha véletlenül egy héten egyszer elviszem a kicsit.
Elhiszem, hogy magányos, sokat unatkozhat, de ha legalább kettőre, egy délelőtti, egy délutáni látogatásra tudnám valahogy csökkenteni a négy-ötszörit
Szia!
Én anyós és nagymama vagyok. Nagyon nehéz ebben az ügyben állástfoglalni. Megértelek téged is, mert én hetente v. kéthetente látom az unokáimat, és tudom, hogy ez is megterhelő a fiaméknak. A hétvégén egyik nap az egyik nagyszülőknél, a másiknap a másiknál, hétközben alíg van együtt a család, és a hétvégeken mindig kielégíteni a nagyszülőket, bizony fárasztó a fiataloknak. A másik oldalon pedig a nagyszülők vannak, akik bizony az unokákkal szeretnének többet együtt lenni. Nem könnyű eset.
Tudod, amikor nevelsz egy-két gyermeket, akkor nagyon fontosnak érzed magad, mert van miért, kiért dolgozni, elfoglalod magad, tudsz szeretni, és téged is szeretnek. De amikor kiröpülnek a gyerekek, te egyedül maradsz, úgy érzed, hogy akit te addig neveltél, aki tőled függött, az már felnőtt, és te egyedül maradsz. Amikor megajándékoznak az unokával/unokákkal, akkor a nagyszülő kezdi megint úgy érezni, mintha ismét anya/apa lenne, és nevelni szeretné azt a pici kis lényt, aki - bár nem ő szülte - mégis egy kicsit őbelőle is van. És ilyenkor jön az, hogy:
ez az én gyerekem, majd akkor látod, fogod, amikor én akarom, ne szólj bele, úgy nevelem, ahogy nekem tetszik, hiszen az enyém. Ezek a szavak bizony nagyon rosszul esnek a nagyszülőknek, mindazok ellenére, hogy megértik a fiatalokat.
Véleményem, hogy próbáld meg azért finoman közölni vele, és ha valóban kijöttök egymással, akkor remélem meg fogja érteni: együtt, egymásért!
Sok boldogságot kívánok nektek.
Kedves anyósok, nagyik!
Van egy gondom anyósommal, ami annyi, hogy egymás mellett lakunk, és napi 4-5 alkalommal átjön hozzánk unokákat látogatni, és mostmár úgy érzem nincs magánéletem, ha megyek is valahova, itt van, amint hazaérek a gyerekekkel, mindjárt jön megint. Egyébként jól megvagyunk, csak kicsit sokkallom már ezt. Elég idős(70) tudom, és megértem, hogy sokat unatkozik, megbántani se akarom, de ez így már nagyon nem jó nekem. Ti hogy vennétek, ha a menyetek, vejetek ilyet mondana, hogy kicsit kevesebet látogassátok, illetve hogy egy nap egyszer, esetleg kétszer is elég volna találkozni Veletek? Megsértődnétek, vagy megértenétek?
Gratula, kedves Zsóka, de nem velem kell(ene) eszmét cserélni, én magam is anyós és nagymama vagyok....:)
Arról válthatnánk szót, hogy ki hogyan jön ki (vagy nem) anyósával, apósával, vejével, menyével.
A Te tapasztalataidat is szívesen vennénk.
én írok.
isten nyugosztalja!:)
Nah, azt hiszem, befuccsoltunk a témával... Két kerek hónapja egy hozzászólás sem volt.
Pedig biztos vagyok benne, hogy van itt a portálom még egy-két anyós, aki nem mondta el saját jó, vagy - ne adj Isten - rossz tapasztalatát.
Jajj, drágám, el sem tudod képzelni, milyen lelkifurdalásom volt, amíg elolvashattam a válaszodat! Dehogy szeretnék egyikőtöknek sem bármi olyat mondani, ami rosszul eshet.
A DOLGOT pedig - mivel senki nem tudja, kiről van szó - ne szégyelljed. Mondjad el, hátha tanulunk, okulunk belőle mindnyájan. Anyósok, menyek, vők, sőt! apósok esetleg. Szégyellni valója pedig a DOLOG okozójának van. Már ha jól értelmeztem a leírtakat.
Nos kedveseim, én ma már nem jövök, itt vannak az unokák, most nekik mese, aztán aluka. Szép álmokat mindegyikőtöknek. Holnap találkozunk.
Rozika! :)
Nem haragudtam, dehogy. Van nekem is önkritikám, öniróniám is (vagy mi). :)
Szóval az a helyzet, ahogyan beszélünk erről a témáról mind eszembe jutnak a DOLGOK. Nagyon nem jó felidézni, és hidd el,hogy nem is az én sérelmeim izgatnak, inkább a páromé fáj jobban. Tényleg nem szívesen írnám ide a történteket, mert magánügy meg szerintem szégyen. :(
Remélem, nem azt vetted ki, hogy nem szívesen látunk itt?!
Ne viccelj, akkor nem jól fogalmaztam. Dehogynem az a cél, hogy egymásnak segítsünk.
Itt mi anyósok egyúttal menyek is vagyunk.
Ne haragudjál kérlek, ha félreérthető voltam.
Gyere máskor is. Beszéljük meg a dolgokat. Oké?
Persze,hogy értem. Mivel én is hasonlóan működő ember vagyok,mint Te, ezért viselem nehezen az igazságtalanságot....stb.
No, egyébként ez meg az anyósok topicja, szóval mi meg nyithatnánk egy menynek/vőnek lenni topicot :)
Tehát itt anyósok mondják el a véleményiket, tapasztalataikat..stb.
Aztán levonhatják a következtetéseket,hogy bezzeg jól vagy rosszul csináltak/csinálnak valamit, vagy vállon veregthetik magukat!
A részemről mindenkinek - anyósnak, menynek, vőnek - azt kívánom , hogy szeretetben, és egymást segítve tudjanak élni egymás mellett vagy külön. Mennyivel jobb lett volna nekem is, ha anyukámon kívül mást is kérdezhetek az élet dolgairól, a gyermek nevelésről, a háztartásról...stb.
Mindenkinek további kellemes , szép napot kívánok én is.
Szia!
Tudod hogy van... mindenki a saját érzéseit, véleményét írja le. Nem kötelező ezeket term. követni. Én sem mentem vele semmire.... ha csak arra nem volt jó, hogy mint ember megerősödjek. És jóban legyek a lelkiismeretemmel. Én - ez hibám is sajnos - igyekszem elkerülni a konfliktusokat, amennyire emberileg lehetséges. És soha nem állok úgy a dologhoz, hogy ha te úgy, akkor én is úgy. Érted, ugye? Azért kérdezem csak, hogy nem keveredtem-e bele ebbe a mondatomba:), nem az értelmi képességeidet vonom kétségbe:)
Majd még felnézek, addig szép napot!
Most nem tudom,hogy erre mit mondjak.:-P
Nagyon nehéz egy olyan embert tisztelni aki téged semmibe sem néz, de nem csak téged, hanem a saját gyermekeit, unokáit sem. Hogy pontosan fogalmazzak, az én anyósom mint EMBER bukott meg, nem csak mint anyós. Nem vagyok köteles birka módra jópofát vágni hozzá. Nagyon szép, hogy leírjuk, hogy így tiszteljük meg úgy tiszteljük, meg a férjünk édesanyja...stb Ha anya lett volna a talpán akkor megtenném. Nekünk nem jár ki a minimális tisztelet? Én is ember vagyok, nekem is vannak érzéseim.
Hasonló okokból nem írom le miket művel, mint Mislix.
No, erről ennyit.
Szia.Lehet nem voltam teljesen érthető.:)Szóval nálunk az alap felállás az,hogy a párom még otthon él a szüleivel egy nagy családi házban én pedig egyedül a kislányommal 60 km-re.Szóval így talizunk hétvégenként,kb úgy,hogy szombat délutántól vasárnapi estig.Ha van módonk rá persze több napot is eltöltünk,mint most nyáron.Tehát a "kisfia"egész héten úgymond ott van vele,én ha megyek,akkor viszont azt az estét ketten kívánjuk eltölteni.De általába ő jön hozzám:)Ezért nem értem azt miért akar akkor is vele/velünk lenni.
A barátnő témában egyet értünk,hisz az én édesanyám a legjobb barátnőm,de az apukámra nem mondanám,hogy a barátom!Nekem kissé morbid kifejezés lenne,holott vele is mindent megdumálok,egyszerűen az édesapám:)
Az ellenkező nemű gyerekre nem alaklmaznám azt a titulust amit a szerelmünkre szoktunk nevezni.
Megnéztem az adatlapot,látszik,hogy fiatalos,rugalams a gondolkodásmódod:))Sok mama korú megirigyelhetne!