Anyósék velünk akarnak költözni, mit tegyünk? (beszélgetés)

El,jó messzire ,több ezer kilométerre tőlük:)

Ne hagyjátok magatokat kihasználni,külön család lesztek.

Én sem szeretem, nálunk mármint az én szüleimmel ez fordítva megy. Ahol tudnak, segítenek.

Amikor volt egy nagyobb családi találkozó, tesómék is ott volnak, egyből megkérdezte tőlük hogy mennyit keresnek és adnak anyuéknak (semennyit, külön életük van, évente párszor jönnek, akkor hoznak dolgokat, ajándékokat, de pénzben nincs ilyesmi), hogy már van saját lakásuk (6évig Fundáztak érte!) és mondták hogy ketten fél millió körül, na jó de mérnökök és közigazgatásban dolgoznak. Erre beszólt, hogy adhatnának anyuéknak (el voltunk képedve!!) ha már ilyen jóóólmegy! - a hangnemet el tudjátok képzelni.

Azóta nincs közös családi találkozás.

Illetve ha rendelünk bármit a netről, arra is jön hogy igen? ennyibe került?!

STOP tábla!

Én eleve nem tudom megérteni azt a hozzáállást (a Te sztoridtól függetlenül is), hogy a szülő totálisan a gyerekére támaszkodik, "azért szülte hogy majd legyen aki támogatja" és hasonló címszavak alatt... Ez önzőség és ahogy előttem többen is mondták, felnőtt emberek!! Nektek meg még most kezdődik az élet...

Apósom dolgozik csak.

Párom már a mondat elején közbe vágott, hogy nem nem és nem.

Amúgy ő dolgozott kint külföldön is, addig nem adott pénzt a rezsibe és lakhatott az autójában mert az anyja nem engedte be!!

Az a baj hogy nem lehet őket életük végéig pénzzel támogatni...

Nugtassatok meg oket, hogy fogjatok tartani a kapcsolatot, latogatni egymast.

Nem dolgoznak?

Nem, hála nem, a párom katonai suliban nevelkedett egyébként, volt önkéntes is, de most heti 6 napot dolgozik, tényleg nagyon becsülöm és tisztelem ezt Őt.

A szülők most tényleg abból a pénzből élnek értsd rezsi (após fizetése elmegy a kocsira meg a házra) amit ő ad, hogy otthon lakhasson.

Nemsokára végzek a felsőoktatásban és Pesten kaptam egy lehetőséget is, élnék is vele, de ahhoz fel kell költözni.

A páromnak van lakása, ahová mehetünk, összeköltöznénk. Ő hozta fel, hogy mindenképp, ő is szeretne munkát váltani.

Elmondtuk a szüleinek, akik erre: megyünk veletek mi is. Úgyis van 2 szoba.

Na az összeköltözés nekünk nem ezt jelenti, hanem hogy szeretnénk majd gyereket stb.

Illetve ki is szeretnénk menni Németországba az egyik rokonomhoz egy kis időre, erre az volt, hogy majd mi intézünk nekik ott munkát (nincs nyelvtudásuk és apósom nagyon beteg).

Mondta a párom, hogy nem! De ők akkor is és nem érzik, hogy ez nem így megy.