Anyósék velünk akarnak költözni, mit tegyünk? (beszélgetős fórum)

Hát, ezek bolo..dok, már igazán.

Különben is; ez nem 1 család 2 gyerekkel, hanem 2 külön család! :)

Semmi baj! :)

Hát mi is ezt láttuk így logikusnak, de látod...

Mindenképpen ketten költözzetek, nem kell a szülőkkel összeköltözni. Sajnos ilyenkor nagyon nehéz, de egyértelműen meg kell mondani, hogy nem mehetnek veletek. Ez a ti életetek, tetszik nekik vagy nem, el kell fogadniuk.

Ők éljék a saját életüket és titeket is hagyjanak élni. Itt a párodnak kell a sarkára állni, az ő szülei.

Király!!!!! DDDDDD

Komolyan, gondoltam erre, hogy menjenek ők, csak nem akartam hülyeséget írni, de akkor nem hülyeség! DDD

Leültünk beszélgetni velük, hogy mégis miért akarnak jönni ennyire. A munka miatt. Mert após alapból 3órát utazik naponta (ezért érthető abszolút!), anyós meg ott akar találni (volt már neki de eljött mindig, de mindegy).

Mivel a párom munkahelyén is elhelyezkedhetek (korábban kérdezte meg, de most adott végre választ), ezért felajánlottuk, hogy akkor jó, menjenek fel, cserélünk lakást végülis, mert így itt is maradhatunk, fenn tudjuk tartani ezt. Nekik olcsóbb azt fenntartani, a hitelt úgy már sokkal könnyebb fizetni.

De így már nem akarnak menni!

Amúgy menyasszonya vagyok! :)

Nalunk soha nem volt tema a panaszkodas, a masik lehuzasa. Evtizedekig nem tudtam semmit a szuleim penzugyeirol, es forditva.! Adott ket felnott ember, az o eletuk, az o jovedelmuk, osszak be azt, ami van. Mindenki a sajatjat! Elje mindenki immar felnottkent a sajat eletet, es ne kotorasszon mas zsebeben! Ez is a felnottseg resze (de ez szigoruan maganvelemeny!)

Elvegre megvan a koruk hozza!

Szia!

Örülök, hogy ide tévedtél és megosztottad velem a te történetedet, köszönöm! :)

Hú, az is durva, ez az időmérés és stb, nem csodálom hogy választás elé kényszerültetek, embertelen az ilyen!

Őszintén sajnálom hogy ezen keresztül kellett mennetek! De annak viszont nagyon örülök, hogy magatok mögött hagytátok a dolgot és együtt vagytok! :)

Sajnos igen, ha ti nem léptek akkor még mindig ti lennétek a bevételi forrás. Nálunk is az a baj hogy anyós ahelyett hogy felhagyna több mint 1 évtizede tartó nem akarod dolgozni kedvével nem lenne gond.

Szia Orchidea!

Tudom miről beszélsz, pont ilyenek az én anyósomék is! A férjem otthon lakott 26 éves koráig, és az apja minden pénzt lehúzott róla amit csak tudott. Akkor 110 ezret keresett, az összes csekket vele fizettette ki, mert ha otthon lakik, akkor fizessen is, alig hagyott neki 30-40 ezret, amiből magának vett kaját, mert az otthoni(közös) kajából nem kapott, amit anyós főzött. Mivel ott volt munkája, így ő is csak tűrt. Amikor velem megismerkedett 23 éves korában, onnantól már folyamatosan balhék voltak, mert rám is költött, értve ezt egy mozira, vagy ajándék, utazás, stb, apósom majd idegbajt kapott, hogy nem tud lehúzni róla már 80 ezreket. Pl egy ebédnél is megkérdezte tőlem após, amikor 2 kanál levest szedtem, hogy nem lesz még elég? Mennyit akarsz még szedni? Ha bementem a wc-re és felkapcsoltam a villanyt, jött utánam és lekapcsolta. Este zuhanyzáskor mérte az időt, és ha letelt a 3 perc, akkor verte az ajtót, hogy lejárt az időnk, zárjuk el a vizet. Vagy azért mert meglátogattuk az 5 km-el arrébb lévő nagymamát, teli kellett tankolnia a kocsit. És após szintén nem dolgozott akkor már 6 éve, és még azóta sincs munkahelye, már 11 éve. Mai napig élősködik. Most a saját anyját húzza le, a férjem 83 éves nagymamáját. Ha a nagymama ad a férjemnek pénzt szülinapjára pl, akkor azt az apja el szokta kérni tőle, mert szte az az ő pénze. Mert így azt beszélte be magának, hogy a nagymama pénze az ő pénze is... Természetesen a férjem nem adja neki oda, de a szánalmas, hogy elvárná.

Jött egy lehetőség a férjemnek 5 éve, hogy pesten kapott munkát, és akkor mondtam neki, hogy ha nem költözünk el, akkor tőlem búcsút vehet és soha többet nem lát, mert én ezt már nem bírom elviselni. Szerencsére volt esze :) Bár mai napig azt hallgatjuk, hogy azóta kevesebb az áram, a gáz, és a víz díj is, mióta nem lakunk ott. Sebaj, hogy már 5 éve elköltöztünk....

Igen, ezt egyszer én is megkérdeztem hogy nem lenne jobb eladni ha amúgyse nagyon használják. Após nagyon beteg, nem szeret már vezetni, de ragaszkodik hozzá.

Anyósom a pénzkezelő, szokta mondani hogy mivel van elmaradva de nem szól a férjének, ne legyen vita, inkább azt mondja hogy befizette. Ezt amúgy nem értem.

Pártatlan szoktam maradni, bólogatok és meghallgatom, mert nem akarok semmit ahogy mondod, párom szokta leállítani amikor már nagyon panaszkodik (akkor nem említi őt), főleg hogy akkori életükbe nem voltam benne.

Hát neki itt van, de ott is lenne csak előre szeretne keresni, hogy mire megyünk, már legyen :)

Akkor tiszta sor ; Pároddal mentek, kész.:)

És ahogy 2 csillagos írta, ne nagyon szólj bele, mert ilyenkor boríthat a pasi, feszült lehet így is.:) Tudjon róla, hogy mellette állsz, de ne kárálj , mert még meggondolja magát, főleg, ha jól emlékszem, hogy még nincs is munkája Pesten.:))

Sajnos, neha egy-egy felnott embert is le kell allitani, hogy hoagyja mar abba a panaszkodast meg a sirankozast, es probaljon mar a sajat labara allni. Akinek nincs eleg jovedelme, az ne tartson pl. kocsit.

Tavolsagot tartani. Amennyiben osszekotitek az eleteteket, akkor pedig meg kevesebb fog nekik jutni. Es itt nem arrol van szo, hogy nehez helyzetben vannak, hanem egyszerubb a fiat pumpolni. Ennek kellene finoman veget vetni.