Amit nem értek az anyukákban (beszélgetős fórum)

Igen, mondtam Juditnak, hogy nem értem az apuka miért nem vigyáz rá, amikor otthon van?

Azt mondaj, azért mert erős a keze, és meri pelenkázni...

Amikor gyesen voltam, igaz, 10 emeletes házban laktam, egy-egy anyukánál összejött egy csomó kisgyerek, addig a többi el tudott menni 2-3 órára fodrászhoz, kozmetikushoz, uszodába, stb. Igaz, volt néha nemulass... És sokszor az anyuka nem is akarja otthon hagyni, mert csak aggódik...

A fiam egész kicsi volt, talán másfél éves, és a 61 éves nagypapára hagytuk édesanyámmal. Egész délelőtt azon törtük a fejünket, hogy vajon hogy bír el vele??? A legnagyobb megdöbbenésünkre nagyban szerelték a kerékpárt... A feje búbjáig olajos volt, a pelenka tele, mégsem volt semmi gond...

Most megyek tejpépet készíteni.

Titiána remélem mielőbb megoldódik ez a "gond", hisz ezt meg lehet beszélni. Csak a hangsúly...

Azt hiszed, a barátnőm nem szólt rá, hogy nem szabad???

Szinte minden lenn lévő dolgot fel kellett pakolnom a szekrény tetejére.

Ezelőtt még összegyűrt egy pakli kártyát, utána pedig kiborította a gyümölcslét, ezt követően pedig a telefonzsinórt kezdte húzni...

A barátnőm megkérdezi: ugye nem baj?

Mosolyogtam, hogy nem, de majd szétrobbantam.

Igazad van, ha lesz gyerekem, ő lesz nekem a legfontosabb, de nem másoknak, hanem nekem!

A barátnőim gyerekei nekem "idegenek", nem az a lényeg, hogy ők nekem fontosak legyenek.

Köszönöm, hogy néhány embernek azért leesett a mondókám lényege. :)

Szerintem az anyukáknak is jól jönne néha, ha kimozdulnának a kicsi nélkül, a másik dolog meg, hogy ezekben a konkrét esetekben apuci hiába van otthon, ő nem vigyáz a SAJÁT gyerekére.

Én is úgy gondolom,ha jó barátnők vagytok,akkor megtudnád velük beszélni,hogy egyszer hozzatok össze egy csajos bulit...ahol nyugodtan tudtok beszélgetni!De nekem a leírtak alapján az jön le,hogy nagyon nem tudod elfogadni a gyerekeket,pedig még csak nem is idegenek!

Az én barátnőm szokott vigyázni a kislányomra és nyugodt szívvel rábízom,pedig még nincs gyereke és tudom,hogy nem teher ez neki!Hát itt kezdődik a barátság,fontos az őszinteség!

A világ legtermészetesebb dolga,hogy tisztába rakunk egy pelenkás gyereket!

Amikor majd anyává válsz neked is csak a gyermeked lesz az első és csak ő fog számítani!

Lehet, hogy ha másra hagynák a gyereküket, nem lennének teljesen nyugodtak, örökké ott járnának a gondolataik, és úgy sem tudnának felszabadultan beszélgetni. (Ezt tapasztalatból írom.)

Egyébként volt egy jó barátnőm, aki, mikor megszületett a kislányom, és eltelt 1-2 év, azt mondta egyszer a telefonba: "Hétvégén gyere át hozzám, de lehetőleg gyerek nélkül!" Ez nekem nagyon rosszul esett, főleg a hangsúly...Azóta meglazult, sőt mondhatni, meg is szakadt a kapcsolatunk.

Bocsi, de azt én még most sem enném meg, amit a gyerekem már egyszer megcsócsált és összenyálazott. :-)

Mint ahogy nem kapom be a cumiját sem, ha leesik. Inkább leöblítem.

Szia.

Asszem én értem, hogy mit akarsz mondani. Három gyerekes anyukaként mondom ezt... :-)

Az a baj, hogy nagyon szerencsétlenül fogalmaztad meg a kezdő hsz-edet, így tényleg csak hideget fogsz kapni. Egy személyként fognak rád zúdulni a felelősségteljes mintaanyák.

Az anyukának is szüksége van arra, hogy időnként kimozduljon, hogy barátnőzzön. És igenis, gyerek nélkül. Nem lehet begubózni örökké a szaros pelenkák és a büfiztetés közé, mert az ember lánya előbb-utóbb megzakkan. Talán valami hasonló módon kellett volna megfogalmaznod, akkor bezzeg mindenki egyetértene veled. :-)

Ha zavarja is őket, se fogják mondani.

Én sem mondom nekik.

Ettől függetlenül, persze nem mindenkit zavar az üvöltés, pakolászás, nyálazás, pelenkacsere...

De ugye elfogadjátok, hogy vannak, akiket igen.

Nem akartam beleszólni, de néhányan már nagyon ítélkeznek itt szegény topic indítóval kapcsolatban.

Szerintem természetes, hogy zavarja egy kisbaba, ebben az élethelyzetben.

Amúgy engem is nagyon zavart lány koromban. Sőt, megmondom a frankót, meglett a kislányom, akit imádok azóta is (és mindig az a legszebb kor számomra, amiben ő van, most éppen 15 lesz)

De:Ahogy nőtt az én lánykám, kisbabák ugyanúgy zavarnak, mint annak előtte.

Az ember nem bújik ki a bőréből negyven akárhány évesen sem.

Én elfogadom Titánia véleményét.

(Amúgy most visszagondolva, akkoriban szült az egyetlen és legjobb barátnőm, szóval mi jól megvoltunk kisbabával. Volt, hogy egyik a járókában szunyált, másik a kiságyban, mi meg jót dumcsiztunk.)

A másik. Amíg nem volt gyerekem undorítónak tartottam, a mikor megették a nyálas gyerekük maradékát az anyukák vagy a kezükkel etették a gyereket (pl párizsi...).

Most teljesen természetesnek tűnik, hogy összenyálazza a takaróm vagy lebukja a kedvenc felsőm.

Valószínűleg a barátnőidnek más a fontos, mint neked... inkább ezt próbáld meg elfogadni...

Nekem is van egy 2éves kislányom, de a barátnős programokra én sem cipelem el őket.. én szeretek picit a mindennapokból kikapcsolódni és kicsit más témákról is beszélgetni, mint a babás témák.. én ilyen vagyok, a barátnőid nyilván más típusúak.. ezzel szerintem túl sok mindent nem tudsz kezdeni.. szerintem még az a jó, hogy legalább tudsz velük találkozni, mert aztán vannak olyan típusú emberek, akiknek ha gyerekük születik megszűnik a világ és a barátok... te még a jobbik helyzetben vagy, szerintem.. .próbáld legalább így nézni a dolgokat...