Amit nem értek az anyukákban (beszélgetős fórum)

Apának nagy trauma volt, amikor elmentem vásárolni kislányom meg akkor játszott vele kakás-babásat:DDD Szóval én anyukámra hagyhatom, férjem inkább akkor vigyázna rá, amikor alszik.:) Mondjuk az etetést megoldja, csak a pelusra allergiás:)

Engem mondjuk megelőztek a barátnők a babázással, és volt, hogy e miatt igencsak ritkán találkoztunk, nem mintha zavartak volna a babák, csak furcsa volt a megváltozott élethelyzet.

"barátnőim más városba vannak"...

nekem is Pestről jártak ki a barátnőim... vagy van, hogy én ugrom be hozzájuk... sőt egy másik fórumon ahol irkálok azokkal, akikkel egy időben szültünk, vannak csak és kizárólag csajos esték (havi egyszer)... minden megoldható, csak nyilván kell segítség is..

végigolvastam a hozzászólásokat jókat mosolyogtam...valóban nem volt szerencsés a nyitó hozzászólásod, viszont én pl abszolút értem, amit írsz.

HOgy miért nem hagyják az anyukák a párjukra? mert az elején mindent csak ők csinálnak, pedig hagyhatnánk(hagyhattuk volna) a párunkra is, mert később (pár hónaposan) meg teljesen úgy gondolják, hogy ők nem tudnának vigyázni rá. Első babánkat akkor hagytam egyedül először a páromra, amikor a nőgyógyászomhoz kellett mennem...épp bemegyek, erre csörög a telefonom, a párom. Mondom a dokinak ezt most muszáj felvennem, lehet gondja van, vele van a bébi....azért hívott, hogyan kell pelust cserélni, melyik az eleje stb...pedig egyáltalán nem hülye a férjem, 3 diplomás, nem kell nagy ész, ahhoz, hogy melyik az eleje és a hátulja, mégis pánikba esett, hogy most mi a fenét csináljon...de legalább nem akarta a bébit a kakiban hagyni, ez is valami...szóval a pasik többsége ilyen(tisztelet a kívételnek, vannak igen gyakorlatias apukák is)...

és valóban ha ott van egy gyerek 2 szót sem lehet beszélni, nemhogy egy szobában, de még ha az udvaron lettetek volna, akkor sem..ezt tapsztalatból tudom...sőt a játszótéren sem lehet beszélni 2 szót sem, ha egy örökmozgó sajtkukac a gyerkőcöd, aki után állandóan rohanni kell:)

azokkal a barátnőimmel, akik valóban fontosak számomra inkább emailben osztjuk meg egymás "életét" és csak 2-3 havonta tudjuk összehozni a találkát egy kávéra, sütire, de az is max 2-3 óra, amíg a gyerekhez nem kell épp rohanni(fürdetés, ebéd vagy éppen vacsi bármi..) hidd el nekem is hiányoznak a barátnőim és dumálnék velük naphosszat, de egy baba nem tárgy, ha éppen megúnjuk, akkor kicsit félretesszük és csak magunkkal foglalkozunk...ő az első. VAn egy angol mondás, valahogy így van magyarul: ha már egyszer van egy gyereked nem teheted vissza(a hasadba..)

vagy elég erős a barátságotok, hogy te ezt megértsd, vagy el fogjátok veszíteni egymást, nekem a legjobb barátnőm gyermektelen még és már nem is a barátnőm. (pont emiatt amiket írtál, rohadtul fájt, de ez van, az élet megy tovább, az értékrendek és sorrendek(hogy ki a fontosabb) változnak..)

Egyet értek.Én 3 gyerkőc után is ezt gondolom.Imádom a sajátjaimat,de nem tudom ugyan így másokét is.Illetve szeretem alapban is a gyerekeket,de csak amelyiket el lehet viselni.

Pl a hisztizsákokat kifejezetten nem tudom elviselni.

Már miért lennének a legcsodásabb lények?

Ha lesz gyerekem, akkor sem fogok oda meg vissza lenni más emberek gyerekeiért.

Azért szerintem teljesen más a saját gyerek, mint baráté, ismerősé, stb...

Anno én is így éreztem, de ennyire nem zavartak.Az nem igaz,h nincs bajod a gyerekekkel.De van!!Majd megváltozik ha neked is lesz, de az biztos, h nem vagy még kész rá!!!!A gyerekek a legcsodásabb lények!!Nem direkt pakolnak,stb.Nekem is van, s másként fogom ezt fel.

Másik:tényleg gáz, ha a férj nem vigyáz a gyerekre.Az apának uúgy dolga a gyerek!

Voltam már az egyik barátnőmnél többször is, de hozzá csak akkor lehet menni, ha a gyerek nem alszik.

Úgy meg nem lehet beszélgetni, mert szinte folyamatosan nyafog, meg persze figyelni kell rá.

Szóval, nem szeretek már menni hozzá.

Én 10-es évesen utáltam a gyerekeket amióta a buszon szándékosan beleüvöltött egy neveletlen a fülembe.20 évesen már vágytam rá,h anya legyek...Megszületett a lányom és mindenhova magammal vittem,hónapokig kenguruban!(Apa dolgozott estig!)De valahogy minden gyeremektelen és gyermekes barátnőm is várta,elvárta?(és a mai napig elvárja!!!) hogy a lányomat is vigyem hozzájuk,mert megszerették és kiváncsiak rá!Ha nélküle meglátnak:és Líviát hol hagytad?:)

De ettől eltekintve és sem szeretem máig a nyűszítő,hisztiző,rohangáló,romboló gyerekeket!