Amit nem értek az anyukákban (beszélgetős fórum)

Nem arról van szó, hogy nem vagyok toleráns. (még a pelenkát is kivittem a kukába)

Csak leírtam az érzéseimet, ez akkora gond?

És igen, megértem, ha valaki nem tudja kire bízni, de itt nem erről van szó!

Ezt majd akkor fogod másképp gondolni, ha lesz sajátod...

Gondolj csak bele, hány barátság "kopik el". Egyszerűen nem keresik egymást, a gyerekes és gyerek nélküli barátok...

Az egyiknek még szabadság, nyugalom kell, a másik már átértékelte a dolgait... (jó esetben).

Úgy érzem, a Ti barátságotok sem fog túl sokáig tartani, ha ilyen marad a hozzáállásod.

Az már úgy más, ha annyi emberre tudná hagyni. Néha nekem is anyu húgára kell hagynom a kislányom. De a bnőimhez viszem a kislányom és mindig plédre teszem, amit én viszek és így nem lehet gond belőle.

Étterembe meg el tudom vinni magammal, mert ahova járok évek óta ott amíg eszek vagy beszélgetek a pincérekkel elvan a csajszim vagy a konyhán.

Most is megyek az egyik iskolatársamhoz és viszem a kislányt is, de mindig rákérdezek, hogy nem e zavarják.

Te nem vagy barátnő! Ezt egy barátnő megérti, még ha nincs is gyereke. Kicsit lehetnél toleránsabb.

Van hogy anyuka nem jókedvétől viszi magával a gyereket, hanem mert nincs kire hagyni. És az a gyerek aki még nem szobatiszta, azt tisztába kell rakni. Anno téged is így kellett! Annak a takarónak meg biztos annyi! :)

:) Mindent másképp fogsz látni, ha egyszer Neked is lesz. Olvasd majd el ezt a kérdésed...el sem fogod hinni, hogy leírtad valaha:) Nem osztalak, magamból indulok ki.

Én voltam a legnagyobb "mit csinálnak rosszul a gyerekesek" -című kérdés nagy tudósa, persze gyerek nélkül.

Ma már csak röhögni bírok magamon utólag...minden régi beszólásom eszembe jut.

Viszont ha ezt a barátnőd elolvasná, nem nagyon kéne elviselned többet a kellemetlenségeket....:)

Jaj már, nem kell rögtön nekem esni, nem akartam bántani senkit, csak leírtam a véleményem.

Azért nem tudom megérteni, mert náluk vannak, akik tudnának vigyázni a gyerekre, többen is (testvér, nagynéni-ugyanabban az utcában), rajtuk kívül még a párjuk is.

Egyszer sem mondtam, hogy ne hozzák a gyereket, csak tényleg zavaró, mert ismétlem még beszélgetni sem lehet.

Ha a párjuk otthon van, akkor miért nem tudják rábízni a gyereket 1-2 órára? Ezt nem értem.

Találkoztam egy volt osztálytársammal, érdekes nála ez nem volt téma, be tudtunk ülni valahova meginni 1-1 üdítőt, amíg a párja vigyázott a kicsire.

Hát ez a lenyálazta a takarót....pff ez már durva.

Amúgy én is csak nagyon ritkán jutok el gyerkőc nélkül a barátnőimhez, és a gyerekesek is hozzám. Más az élet már tényleg.

De szerintem meg el lehet menni sétálni, akkor nyugodtan lehet dumcsizni. Na persze nem ilyen hidegben.

Nehogyma' ez legyen a normalis...?

bar en biztos kiverem a biztositekot a 'felevesen sittert a gyerek melle' elvemmel :D

Egy baba nem olyan mint egy tárgy, hogy ha nem kell akkor nincs...

Tisztába rakás...NA és? Ne tegye tisztába? Az olyan mintha te nagyvécézés után nem törölnéd meg a segged, sőt...még benne is ülnél.

Ilyen hozzá álással nem nagyon tudlak elképzelni anyaként de hál Istennek nem is nekem kell.

Én bármikor bármilyen kisbabának vagy kölöknek tudok örülni.

Mond meg neki hogy zavar a gyereke és szerintem többet még a barátnődet se látod :))

Majd ha lesz családod akkor máshogy fogod látni a dolgokat....

Én is sokszor megdöbbenek,ha így vissza gondolok a régi időkre.Anyaként egész másképpen viselkedik az ember(normális esetben,ahogy vázavize írta.)

:D

vélemény?

Én a barátnőm elfogadom a hisztis lányával és az undok pasijával is együtt, ha tényleg barátok vagyunk.

Az, hogy tisztába rakta? Istenem . . . ki lehet nyitni az ablakot.

Nekik már más az értékrendjük, mint neked. Fogadd el, ha nem tudod, akkor nincs miről beszélni.

A húgom gyereke pl. senkivel sem marad el csak az anyjával, képes órákat ordítani, amíg haza nem ér az anyja.

Sziasztok

Két régebbi barátnőmnek is születtek gyermekeik, akik mostmár több mint 1 évesek.

Nekem még nincs, remélem majd lesz(nek) valamikor.

Ami nekem furcsa és új volt, hogy én azt érzem (jelen esetben róluk van szó), hogy ők nem veszik azt figyelembe, hogy másokat zavar a gyerek.

Például, az egyik barátnőm, ha eljön hozzám, mindig magával hozza a gyerekét. Viszont így nem lehet semmit csinálni, mindig a gyerekre kell figyelni, aki mindent lepakol, leránt, nem mellesleg sír, ha valami nem tetszik neki, szóval még csak beszélgetni lehet. Valamint ugye tisztába is kellett raknia, marhára örültem neki.

A másik barátnőm is elhozta a gyerekét, aki még hisztisebb, ő egyfolytában üvöltött, lenyálazta a takaróm...

Ami még furcsa nekem, hogy pl. ők SOHA nem bízzák az élettársukra a gyereket. Még egy órára sem!

Addig legalább elmehetnénk beülni valahova, beszélgetni. De nem, mert az élettársaik nem akarnak felügyelni a saját gyerekükre.

Nekem semmi bajom a gyerekekkel, csak szerintem tekintettel kellene lenni másokra is.

Nektek erről mi a véleményetek?

Bocs, hogy hosszú voltam.