Amióta abortuszom volt, minden alkalmat megragadnak a szüleim, hogy a fejemhez dörgöljék, milyen felelőtlen voltam! Mit tehetnék? (tudásbázis)

Nem is kell, hogy rólam szóljon. De a pozitív példa szerintem segítségnek számít. De ha mindenki jön a sok hibájával, akkor az tényleg megnyugtató lehet.

Na, részemről ennyi, viszlát!

Sok szerencsét naiv!

Bocsánat. Az oké, hogy megbánta. Ez szép és jó. Remélhetőleg tanult belőle egy életre. Ez becsülendő!!! (Tényleg.) DE! nem kell érte megdícsérni sem, hogy "ügyes voltál"...

Amúgy nem vagyok sokkal fiatalabb. Kicsit több, mint 1 hónap múlva én is betöltöm a 21-et. Tehát nem akkora baromi nagy a korkülönbség.

Egyébként mindenki legnagyobb meglepetésére kitartást és sok erőt kívánok ennek a leányzónak, és azt, hogy találja meg a párját és a lelki békéjét. S hogy megismerhesse majd a társa mellett az anyaság szépségeit.

Egyébként ez volna az ideális eset. De ez sajnos utópia.

Amúgy nem mondom, hogy a szüleimtől nem vettem át dolgokat, de ma már kijelenthetem, hogy a tanáraimtól sokkal többet magamba szívtam, s nem csak tudást, úgymond "emberséget" is.

Csomó dologban máshogy vélekedem, mint a szüleim, ebből kifolyólag sokszor van nézeteltérés és vita is.

Hallottad már azt a közmondást, hogy a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Felfogta, hogy hibázott!!!!!!!!!

Nem azért kér segítséget, hogy mindenki mossa a fejét (pláne egy olyan ember aki fiatalabb nála, és gondolom baromi nagy élet tapasztalat áll mögötte), hanem azért megértette, hogy hibázott, és a családját nehéz elviselni. Naaa.... ebbe adj neki tanácsot!!!!

Egyébként az én szüleim is nekemestek anno, pontosabban anya. Fejébe vette, hogy terhes vagyok. Már nagy hasat is látott (holott ugyan akkora volt, mint máskor), meg minden. Még terhességi tesztet is vett. Én meg csak röhögtem rajta.

Mellesleg anya is mondta, hogyha terhes vagyok, megyek abortuszra. De ha az is lettem volna, nem mentem volna, mert nekünk szerencsére adott a háttér. Nem kell szülői anyagi támogatás.

A szülő meg előbb-utóbb úgyis megbékél. Ha meg nem, akkor nem is igazi szülők, ami viszont sajnálatos.

Persze bizonyosan egy olyan embernek, akit a szülei felvilágosítottak.. de a saját édesanyja sem volt tisztában ezzel

Te nem hallottál még a szülői példamutatásról? Olvass már utána, érdemes!

Nem rúgok bele, de ez az igazság.

A részleteket meg nem ismerem, ahogy ti sem.

Ha megvolt minden a védekezés mellett, akkor egy szavam sincs. De ha nem, hát bocsi, ez a gonosz valóság.

Nem vagyok kőszívű, de igaz, ami igaz.

Én azt gondolom, hogy az édesanyád úgy gondolja, hogy Te ugyan azokat a hibákat követed el, illetve estél bele mint Ő.

Bár ha jól olvastam azért Ő 8× járt így.

Én azt mondom, hogy szerintem Te egy életre megtanultad a leckét, és tudod, hogy védekezned kell.

Ami róla nem volt elmondható.

Gondolom a védekezésről soha nem beszélt neked, akkor viszont nem értem miért papol.

Ha meg nincs miből és hogyan, mások pénztárcájára tényleg ne számíts.

Tudom, hogy ez durva, de gondolkozni kellene...

Ha nincs megfelelő háttér a gyereknek, akkor felelőtlenség volt teherbe esni.

A szüleid részéről a kitagadás tényleg durva, de valljuk be, nem nekik kell(ene) eltartani téged, a gyereked, meg a párod. Hanem a párodnak meg neked lenne feladatod eltartani azt a gyereket, ha már összehoztátok...

Nem semmi sorok itt ebben a forumban!

Akkor ez valami olyasmi lehet anyukad reszerol, hogy sajat maganak sem tudja megbocsajtani, amit tett (lehet, hogy csak tudat alatt) es rajtad eli ki a haragjat. Hat, nem igazsagos, az tuti. Plane, mert nem igazan volt valasztasod.

Ki kellett volna allniuk melletted es a dontesed mellett, ha ugy is dontottel volna, hogy megtartod a kicsit. :(