Amikor valaki csak jót tesz, mégis bántást kap vissza. (beszélgetés)

Igen, de nem a gyereknek. Nem várható el egy gyerektől, hogy ezt átlássa, és tenni is tudjon ellene.

Mire erre képes, általában már túl késő.

Itt nem a gyerek a felelős, hanem az apa. felnőtt ember, az egész kapcsolatuk alatt az volt. Nem sikerült neki normális családi kapcsolatot kialakítani, most vállalja a következményeit.

Bár szerintem nem lesznek, a lánynak is megfelel így.

De, találkoztam.

Viszont most ha jól sejtem, akkor családokról beszélünk, nem önálló emberekről.

És ha jól gondolom, akkor a családok általában elindulnak egy közös szép úton, megértés, szeretet, odafigyelés, stb, még a legokosabb, legbölcsebbköves ember is megtalálja ehhez a párját, akivel akkor még minden nagyon szép és jó. Aztán egyszer csak kisiklanak a dolgok. Erről beszélek, hogy időben kellene odafigyelni jobban mindenkinek.

Olyan emberrel soha nem találkoztál, aki alapból azt hiszi, hogy nála a bölcsek köve?

Ezt a típust nem tudod befolyásolni, ha belátja önszántából, hogy nem jó felé megy, akkor vált, ha nem, megy a maga feje után. Így is, úgy is csak arra megy.

Persze, mert rég elmúlt már az az idő, mikor még érezte, mikor még tett volna, egyáltalán ... neki is jobb lett volna, ha bele sem sodródik. Lehet, hogy ilyen tejforralós mizériákkal kezdődnek a dolgok.

Aki nem komprommisszumkész, annak már minden mindegy.

Igen, persze hogy részletkérdés, de mégis valós probléma, főleg állandó családi viszályok esetén.

Magam részéről a föld színéről is eltörölném :)

Szerintem nem akkor kell megoldást keresni, mikor már valaki csont alkoholistán tör-zúz, ordítozik, mert minden egy folyamat része, ilyen emberré sem egyik napról a másikra lesz valaki. Elég nehéz egy lángoló házra megoldást találni, ha valaki a fellobbanó tüzekkel nem foglalkozik. A ház persze hogy porig fog égni.

A legkönnyebb mindig másban keresni a hibát, másra tolni a felelősséget. Pedig az apró bajoknál el lehetne gondolkodni és megoldást keresni, hogy azokat vajon mi váltotta ki és mi lehet a KÖZÖS megoldás.

Tudom, csak az örökséget más hozta fel.

Mondjuk elég gáz ezzel érvelni bármi mellett, ha szülő-gyerek kapcsolatról van szó. Ameddig él a szülő, nincs örökség.

Aaa, dehogy.

De nem is arra kell ácsingózni, miután már meghalt az a szemét, aki mindig csak alázta.

Nem, nem ért véget. Ma is vannak, ahogyan régen voltak funkcionális és diszfunkcionális családok. Szerintem te is tudsz mindkettőre példát mondani.

Van ahol az egyik fél folyamatosan bántalmazza a másikat, a gyermekeket, de a társadalmi elvárás nem a bántalmazás megállításán szorgoskodik, hanem a hagyományos család "szentségének" védelmén. Fogalmad nincs, hogy hány és hány agyba-főbe vert nő megy vissza a férjéhez, mert a "Család szent", "a gyermekeknek apa kell". Ami igaz is, ha kompromisszumra hajlamos mindkét fél, ha nem sérül az emberi méltósága senkinek a családon belül.

És létezik verbális bántalmazás, lelki terror is. Most ne arra gondolj, hogy a gyereket megszólítja a szülő, hogy tegyen rendet a szobájában s ezt bántalmazásnak veszi, hanem az olyan mindennapos kijelentésekre, hogy "hülye vagy", "nem vagy jó semmire", "még ennyit sem tudsz", stb.

Senki sem kötelezhető arra, hogy áldozat legyen! Vagy szerinted azért, mert a szülő ételt adott, ruházta a gyermekét, nyugodt szívvel saját haláláig vagy a gyermeke haláláig bántalmazhatja? Erősen sántít a másik kijelentés is, amikor az idős szülő psnaszkodik, hogy felnőtt gyermeke nem nyitja meg az ajtaját, persze ilyen esetben is meg kell(ene) hallgatni a másik felet is.

A fórumcímben szereplő mondat nem releváns, mert nincs olyan, aki Mindig jót tesz és Mindig bántják és felnőtt ember nem panaszkodik, hanem megold! A megoldás soha nem az, hogy a játszmázás egyik fele maradunk.

Vegyünk egy másik példát: alkoholista az egyik szülő, ittasan tör-zúz, ordítozik a családjával, nem hajlandó szaksegítséget kérni/elfogadni. Szerinted mi a megoldás?

Nem ért véget. Vannak normális családok, ahogy régen is voltak.

Se több, se kevesebb. Csak most jobban látszik, nem kényszeríti a környezet mártíromságra az embereket, álszent indokokból.

Velem apám nem a "trend" miatt nem beszél. Szívesen átadnám a helyem neked, hogy csináld jobban, hátha neked sikerülni nagycsaládosdit alakítani ott, ahol ha a fejem tetejére állok sem tudom megértetni, hogy nem 11 vagyok, hanem 35. Ha hagynám most is megszabná hánykor keljek, hánykor feküdjek, mikor ülhetek le! (ahogy anyámmal évtizedekig tette és bizonyos helyzetekben teszi most is), a 45 éves testvére ablakát beverte, mert szerinte túl sokáig aludt. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy beteg. De egy beteg embernek joga van ahhoz, hogy ne vegye emberszámba a családtagjait? Anyám már nem teljesen beszámítható, annak is megvan a maga oka, hogy miért nem lépett ki a házasságából, amikor még meg tudta volna tenni. Csúnya dolgok tudnak történni egy "családban", nem kell ahhoz trend, hogy valaki meneküljön.

A jó családhoz elsősorban a családtagok partnerségére van szükség, ha az nincs meg semmi sincs.

Hát épp most olvastam a szexelosben, hogy van, aki jó szándékból hulyezi a másikat.

Innentől nincs több kérdésem.

Szerintem is.

Bár nem értem azt a gyereket sem, aki lelép önálló életet élni, megváltani a világot, majd 20 év múlva azt kiabalja a szülőnek, hogy nem voltál sehol, mikor szükség lett volna rád!! ...

Minden eset és minden család más. Általánosságban persze polemizalhatunk