Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Élet, vagy valami más... cikk

Élet, vagy valami más...


Észrevették már, hogy rengetegszer beszélgetnek úgy, hogy szinte nem is figyelnek a másikra? Beszélünk egymással, de közben meg sem halljuk a másikat. Hát ez a tulajdonságunk nem mindig előny, ahogy sok más sem... A mai napon két kolléganőm is felkeresett Zsike, és Edina. Két teljesen átlagos életet élő nő, akik nem a legjobb barátaim, még is őszintén meséltek magánéletükről, cserébe - szinte megszokásból - elvárták a támogatásom, de nem a várt formában kapták...
Élet, vagy valami más...

Sokan teszik ezt, szinte nap mint nap hallani valakit panaszkodni, hogy neki mennyire rossz, az élete nem ér semmit, a pasija pedig egy paraszt akit utál, de mégis vele él...

Mint egy rossz film, sőt - sajnos - sorozat. Mert ez nap mint nap így megy a legtöbb embernél.

Edina 28 éves, pultosként dolgozik, egyedül él. Az első gyermekét várja, egy 45 éves pasitól, akivel már nincs együtt. Igen, ez szomorú, de NAGYON SOKAN támogatják. Erre ő mit csinál? Panaszkodik, önző módon csak magáról beszél, a több órás beszélgetés alatt csak én hoztam fel a gyereket, neki is és a pasinak is maximum a második helyen van. Már az eleje óta megy a másikra mutogatás, panaszkodás, önsajnálat, önzés, mindig csak az "én"... Mind ezt alkohol mámorban. Amikor felhozom a számomra logikus megoldást, akkor még a "B..ok a gyerekre!" mondat is elhangzik. Ez színtiszta önzés. Ha mindenben igazat adok, még ha nem is az a véleményem, attól mi lesz jobb? Ez valóban nem egy egyszerű helyzet, és lehet, hogy sokan azt gondolják: "De könnyen dumál, nem ő várja egyedül a gyerekét..." De ácsi, ez igaz, viszont én nem véletlenül nem vagyok ilyen helyzetben, de ha lennék, sem arról szólna az egész, hogy:

- ISZOM, mert én vagyok a szegény, elhagyott nő.

- DOHÁNYZOM, mert ideges vagyok.

- PANASZKODOM, mert ez egy sajnálatos helyzet. És még sorolhatnám. De ugyan már, nem vagyok hülye! Ez az egész "Edina ügy" nem más, mint sok ember számára egy nagy adag ébresztő.

Nemsokára megszületik a gyereke, addig is ágyaspálinkázik, az apa után fut, akit ha utolér rögtön el is kerget. Annyival sem tisztelik meg a másikat, hogy normálisan megbeszéljék, hogyan tovább. Az említett hím egy olyan ember, aki se férfinak, se apának nem jellemezhető. Két felnőtt ember, és annyira sem képesek, hogy a saját egójukat félre tegyék, és a születendő közös gyerekükre koncentráljanak. Nem kell együtt lenni csak a gyerek miatt, de miért kell háborúzni? Mind ennek ki issza meg a levét? Na mindegy, ez egy másik téma.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy valaki miért érzi jól magát így. Mert bizony jól érzi magát, mert nem akar változtatni. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem, hiszen nem kell félnie rossz nem lesz, mert a rossz az, amiben már benne van, és attól már nem kell félni. Nem kaptam választ. Én nem értem. Mire jó ez?

Zsike egy szintén egyedül álló nő, akinek saját üzlete, átlag feletti fizetése, és egy tündéri, egészséges, kiskamasz lánya van. Egy párkapcsolatnak nem nevezhető valamiben él, kicsivel több mint egy éve. Eltartja a pasit, aki mellette szenved, de mégis vele van. Pedig nem lenne rászorulva, sőt boldogabb lenne nélküle. Még is mi van? Rossz párkapcsolat, panaszkodás, ismét az "én"... Ennyit költöttem rá, a k.rvája vagyok, stb. Ha ő ezzel tisztában van, akkor miért csinálja? Miért ad ennyire le, amikor nyilvánvalóan nem egy vele egy szinten lévő párt választott? Igazából egyiktől sem kaptam választ. Vakon megy a panaszkodás, és a mazochizmus. Rengetegen élnek(?) hasonlóan.

Szerintem a probléma ott kezdődik, hogy - legtöbbek felfogása szerint - van a nő, és van a férfi, pedig nem. Ezt úgy kéne felfogni, hogy vagyunk mi, az emberek! Ha sokan azzal sem tisztelik meg a másikat, hogy egy beszélgetés alatt ne sértegessék, ne kiabáljanak, akkor mit várnak? Sajnos nagyon sokan vannak így, de ezzel csak magukat járatják le. Szerintem.

Lehet panaszkodni, önző mód, és mindent mindenre ráfogni, egy bizonyos határig! De utána lépni kéne, vagy erre, vagy arra.

Az élet szép lenne, de sokan maguknak okozzák a rosszat, és ameddig erre nem jönnek rá, amíg könnyebb számukra a rosszban élni addig nem lesznek boldogok soha. De miért ilyen nehéz egyes embereknek? A változtatás a legtöbb esetben valóban nem könnyű, de még több esetben a beismerés kimondása sokkal nehezebb.




Írta: b4032a8d93, 2010. július 6. 10:08
Fórumozz a témáról: Élet, vagy valami más... fórum (eddig 17 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook