Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

József Attila: Amióta

Amióta megláttalak,

Szebben süt a nap le rám

És azóta százszor szebben

Dalol a kis csalogány.

Csak a piros ajkad néma

S mosoly rajta nem fakad,

Saját magam árnya vagyok,

Hisz csókolnom nem szabad.

Amióta megláttalak,

Illatosabb a mező

És azóta tövis nélkül

Áll a büszke rózsatő.

Csak a lelked lett fagyosabb,

Csak a szíved lett büszke

S szerelmemtől lobbant lángra

A kétségb’esés üszke.

Amióta megláttalak,

Örök tavasz ég virul

És azóta kis madarat

Kis leány nem tart rabul.

Csak te tartasz foglyul engem

S csak a szívem csupa seb;

A neveddel ajkaimon

Halok meg! – úgy édesebb.

"Nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni."

/Széchenyi István/

Jeremy Jones: Elképzeltem…

Elképzeltem az égig érő csendben,

hogy mennyi minden lenne együtt jó.

Ujjongani, hogy: "Hulljon még a hó!"

és belenevetni az életbe ketten...

Mindezt persze, én csak elképzeltem.

Elképzeltem, ahogy felrobban az ég

és madárdal hullik hajadban újra szét

a sok apró, színes virágszirommal...

Persze, elképzeltem csak,

s most nem tudom, hogy hol van...

Elképzeltem, ahogy a meleg este jő

és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,

hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem...

Igaz, mindezt én csak elképzeltem...

És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó

zöldes-kékje szemedben újra látható...

Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.

Látod ugye Kedves? Elképzellek még...

"A túlzott szépítkezés: rútság,

Az erőltetett kedvesség: önzés,

A hetvenkedés: félénk gyermek álruhája,

Az élet habzsolása: halálfélelem,

S a világon a legnehezebb: az egyszerűség."

/John Heider/

"Belül fájhat, de kívül nem látják. Azt a luxust nem engedhetem meg senkinek, hogy örüljön, mert látja, valami bánt."

/Lorán Lenke/

"Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal."

/Paulo Coelho/

"Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai."

/James Allen/

Ha..

Ha csak egy olyan ember is van a világon

Aki törődik veled, már nem vagy egyedül

Ha van, akit bánt, hogy könnyes a szemed

Annak szeret aki vagy, s téged megbecsül,

Akkor bármekkora súly is nyomja a szíved

Bármennyien is legyenek sokszor ellened

Ajándékozd meg avval, hogy mész tovább

S nem avval törődsz, ki miért nem szeret.

Megfelelni az egész világnak úgysem lehet

Úgyis lesz, akinek nem tetszik, amit teszel

Ha nem mindig mások véleményére adsz

Végre a saját életedet élve boldogabb leszel

Ne mutasd másnak magad, mint aki vagy

Miért is kellene mindenkinek megfelelni?

A kevesebb néha több, s a legfontosabb az

Hogy legyen, aki önmagadért is tud szeretni.

Sun Belle versek

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,

nem törődök semmi mással,

csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,

ha csalán lesz, azt se bánom,

igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág.

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál."

/Radnóti Miklós/

: Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,

- és az embernek is számtalan hibája, -

ám ha minden korod tiszta szívvel éled,

minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!

Mától érted ketyeg, múlik minden óra.

Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,

lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?

A betegség jelzés, könnyebb elviselned,

ha megérted azt, mit lelked üzen véle:

- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.

Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?

Elengedted-e már a haragos múltat?

Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?

Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?

Patyolat tiszta már lelkiismereted?

Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,

szereteted szórd szét, szerte a határban,

szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,

napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,

szeretet szikrája gyúljon lángra benned!

Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,

szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!

Mindegyik másképpen keresi a szépet.

Az sem tehet róla, aki még nem érti,

hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,

ám az élet néha “délibábot” játszik.

Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,

a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,

és ne keresd többé a mások hibáját.

Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,

akit az emberek, s angyalok szeretnek!

"Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége."

/Szent II. János Pál/

Áprily Lajos: Hívogat a szél

A Rózsadombról fú a szél,

levelet űz és felleget.

- Gyere ki, vándor cimborám,

csatangolunk a fák során.

- A gond nem enged. Nem lehet.

Tetőn a zápor megsuhog:

- Szeretőm voltál, ne tagadd.

Meleg-muzsikás éjjelen

sokat ölelkeztél velem.

- Ne hívj. Nincs időm. Nem szabad.

A villám felleget hasít

s dörren a csúcson: - Tűz vagyok.

Csúcs-kereső rokon-tüzem,

velem a szabadság üzen.

Hajrá a csúcsra! - Hamvadok.

...Majd alszom perjefű alatt.

Idő nem űz és gond nem él.

És nem történik semmi sem.

Fény gyúl. Eső hull. Zúg a szél.

Mondd azt, hogy sohase féljek,

Mondd azt, a tűz el nem éget,

Mondd azt, hogy semmi se fájhat,

Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,

Akkor is értesz, ha nem beszélek.

Mondd azt, hogy senki se bánthat,

A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,

Minden szó, amit elhittem,

Meleget hozz, hogyha fázom,

Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,

Engedd, hogy én is ott legyek,

Látni akarom, és érezni azt, amit lehet

Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,

Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,

Mondd azt, a tűz el nem éget,

Mondd azt, hogy semmi se fájhat,

Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,

Minden szó, amit elhittem,

Meleget hozz, hogyha fázom,

Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,

Engedd, hogy én is ott legyek,

Látni akarom, és érezni azt, amit lehet

Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,

Legyen úgy, ahogy nem szabad.

Falu Tamás:Szavam...

Szavam selyemmé lágyul,

Hogy válladat befedje.

Szavam csónakká mélyül,

Hogy ringatózhass benne.

Szavam virággá nyílik,

Hogy szíved fölé tűzzed

És legyezővé hajlik,

Hogy unalmad elűzzed.

Szavam balzsammá olvad,

Hogy ami fáj, ne fájjon,

S mint hintó áll elébed,

Hogy lelked beleszálljon.

Szavam keleten jő fel,

Hogy álmod elorozza,

Szavam nyugaton száll le,

Hogy álmod visszahozza.

Szavam csókká parázsul,

Hogy végigfusson rajtad,

S a szavam szó lesz újra,

Ha akarod, hogy halljad.

Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?

Szilvási Lajos

Kormányos Sándor

Te is?

Álmodtam rólad

s most nem tudom:

Vagy-e?

ott túl az álmokon.

Csak bennem rebbenő

árnyalak?

Ébren még soha nem

láttalak...

Álmodsz-e rólam

mondd,Te is?

Rezdülök olykor

benned is?

Vágyod-e azt,

hogy várjalak?

Most becsukom szemem:

Hogy lássalak...

SZERETET...

Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? -

kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt szerezni.

Belőlünk, magunkból pereg.

S megfogan a tenyér simogatásában,

a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég! A könny sós, és a só kimarja a

kis szeretetpalánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony. Elültetni még szikes talajba is.

Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.

- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha

belülről nem fűt semmi se?

- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek,

és emberként gondolkodom.

- Elsősorban mi hát a szeretet?

- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz,

mindig van szövetségesed.

- És mi a szeretet másodállásban?

- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut,

mit az élet a válladra rakott. Szeretni mégsem mindig

boldogság. Néha gyötrelem.

- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők,

ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát,

mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.

- Mégis érdemes szeretni?

- Csak azt érdemes...

Részlet Kun Erzsébet: Családmesék

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,

sétálni télen kigombolt kabátban,

szalonnát szúrni fagyos ágra,

nem vadászni nyúlra fácánra,

koldus kezébe kenyeret nyomni,

csábítók között hűnek maradni,

házad kapuját kitárni,

hadd jöjjön hozzád akárki,

kisgyerek könnyét letörölni,

senkivel soha nem pörölni,

dermedt verébért hajolni porka hóba,

más baját sosem hozni szóba,

békét, nyugalmat, szépséget akarni,

adni, adni, mindig csak adni,

tökéletesre lelni egy madár dalában...

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél: Kérdés

NILDA

Féltem az álmaim

Hiába szeretlek, ha nem értesz meg engem,

csak egy hamis hang vagyok a véges végtelenben,

próbállak elérni, hogy megérintsem lelked,

annyira áhítom Veled a szerelmet.

Néha már feladnám, mert fárad a lelkem,

szürke út porából már oly sokat nyeltem,

de valami mindig átsegít a gáton,

ha más nem egy meseszép, varázslatos álom.

Hol újra enyém lesz minden, mi elveszett,

öröm, boldogság, béke és szeretet,

hol, ha csillagport fúj szemembe a szél,

könnyem gyöngyként ragyog az ég peremén.

Ezért is féltem úgy az álmaim,

hisz bennük rejtőznek titkaim, s vágyaim,

nélkülük nem élhetek teljes életet,

vagy ébren álmodom, vagy álmomból ébredek.

Az illatod itt maradt…

Én meg felforgatok mindent!

Borítok hetet-havat, hogy újra itt tudjalak!

Az illatod itt maradt!

Forgolódok, mint a ketrecbe zárt állat,

hogy hogyan is mehetnék valahogy utánad!

Jaj, nagyon fáj! Nagyon!

Üvölti az élet…

Szétdöntöm én ezt a biztos menedéket,

mert nem lehet így többé,

így többé már nem szabad!

Az illatod az!

Az valahogy itt maradt!

Oly tapintható minden, minden kis sugár!

…az együttlétünk, akár egy aroma-arzenál, széttolja a falat...

és újra láttalak!

Érezlek és foglak, hol nincsenek már szavak...

…csak újra láttalak!

Láttam, ahogy csendben, némán elsuhantál

a gondolatok mentén, a szemem vak sarkánál,

és hallom a hangod is!

Ahogy boldog és kacag...

Megőrülök tőled!

Az illatod maradt…

"Ha szívedben sok a bánat, ne meséld el fűnek-fának.

Mindegy, ha fáj, ha vérzik, ne szólj semmit úgy sem értik."

Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda

Tudom, semmi, de semmi közötök

hozzám, butuska tücskök a fű között,

mégis jólesik azt képzelni, hogy

mikor, így, este, ablakot nyitok,

nekem üzentek, sok hű kis barát,

lelkendezve, hogy csak szép a világ, –

és hogy amiként szobámba a rét

vigasznak lengeti be fűszerét,

a hömpölygő, meleg szénaszagot

s benne az ezer szikra csillagot

s a parázs holdat, ti is úgy külditek,

olyan lélekkel, köszöntésetek,

úgy építitek, hangokból, puha

zenéből, ide, az ágyam köré,

az izgatott nap romjai fölé,

azt, ami örömünk volt valaha,

közös örömünk: a nyugodt csodát,

a zengő, boldog, nyári éjszakát.

"Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. A szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb és maradandóbb, mint az, amelyik a büntetéstől való félelemből ered."

/Gandhi/

"Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása."

/Jules Verne/

"Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni."

/Popper Péter/

illangószárnyon

Az álmok lassan halványodni kezdenek,

Mégis ősrégi varázslatot rejtenek,

Hiszen te és még én is voltunk gyermekek,

Tudjuk, hogy az álmaink mit jelentenek.

Nekem régről sok-sok álmom megmaradt,

Egy viszont fejemben különösen megragadt.

Pillangók közt repült a kicsike én

Az égbolt gyönyörű, csillagos, kék egén.

Boldogságom jól a magasba csapott,

Aztán felébredtem arra, hogy itt vagyok.

Itt, ágyamban, aprócska takaró alatt

Szorongatva az emléket, ami még maradt.

Azóta is hűen őrzöm ezt az álmot,

Azóta is minden nap nyitott szemmel járok,

Vissza-visszatérnek pillangóim álmaimban,

És azóta is minden teher az ő szárnyukon van.