Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Füle Lajos

A rózsakertben

A rózsakertben

gyermeksereg játszik,

hancúrozik

a fűben és cicázik.

Rázza,veri

a karcsú rózsafákat,

száll száz szirom:

kitépett lepkeszárnyak...

A sok gyerek

a sok sziromra gázol,

egy ágat is

letör egy rózsafáról.

Bimbót nyitott,

már illatát lehelte,

fonnyadva lel

ma rá a naplemente.

Nem lesz soha

belőle büszke rózsa,

kis szöszke leány

egy tüskét tép le róla:

"Nincs még ilyen,

emlékbe elviszem ezt."

Fut is tovább,

beszéde szinte dermeszt.

Nincs még ilyen?

Ne tudd meg,szöszke lányka,

hány tüske van

az út finom porában!

Ne tudd,ne sejtsd,

milyen a dolgok íze,

s hány tüske jut

a lábba meg a szívbe!

Ha elhagyod

korod-e rózsakertet-,

ki menti meg

tüskétől árva lelked?

Bűntől ki véd,

hogy durva láb ne érjen,

ha szirmaid

ott szállnak már a szélben?!

Gyermeksereg

a rózsakertben játszik,

hancúrozik

a fűben és cicázik.

Tüskéhez ér

s kicsöppen néha vérük.

…

Imádkozom

lehajtott fejjel értük...

Nem háborítom-e

nyugalmad,

Elásott kincse életemnek!

Ha szívem árva

gyermekével,

A halványarcú

szenvedéssel

Hozzád gyakorta

kijövendek?

Nem fog zajt ütni

érkezésem,

Sírhalmod mellé halkan

lépek:

Csak csókomat teszem

fejfádra,

-Azt is lemossa könnyem

árja,-

És akkor ismét hazatérek.

/Petőfi Sándor:Nem háborítom-e nyugalmad.../

Jöjjön Áprily Lajos:Március című verse

A nap tüze,látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta:a csúcsra kiállt.

Csengve,nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi,kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa:dactilusok.

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut,fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng-ugye zeng,ugye zeng a szíved?

"Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni."

(Csíkszentmihályi Mihály)

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben."

Abraham Lincol

Ne kövesse el azt a hibát, hogy azon az alapon kritizál valamit, hogy az összhangban van-e másvalaki véleményével, vagy sem.

Az a fontos, hogy összhangban van-e az ön véleményével, vagy sem.

Egyezik-e azzal, amit ön gondol?

Lafayette Ron Hubbard

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég,

benned a létra." Weöres Sándor

Most ez a kedvencem:

Nadányi Zoltán:

Így volt

Zuhantál és elkaptalak

ruhád csücskénél és a vak

mélységbe fejjel lefelé

csüngtél és én tartottalak

a rácsnak rogyva, görcsösen,

öt ujjal, kínnal és dühvel.

Egyetlen szörnyű akarat

volt bennem: nem engedlek el!

És megvirradt és este lett

és jöttek őszök, tavaszok

és még mindig tartottalak

és már harmadszor havazott

és még mindig tartottalak

és súgtam lázas szavakat

és az öt ujjam majd letört

és a ruhád szakadt, szakadt.

Hogy volt tovább, nem is tudom.

Egyszer csak elmúlt az egész.

Kiszállt belőlem az a láz,

az a vad, gyilkos rettegés.

Itt állok az erkélyen és

az élet zúg a körúton

és a felhőkbe nézek és

nem is tudom. . . nem is tudom. . .

Prédikátor könyve 3. rész

1.

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

2.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

3.

Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

4.

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

5.

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

6.

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

7.

Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

8.

Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Szerelmi csalódás

Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra.

Wass Albert

p.s.:a kedvencem:)

"Shopenhauer, a nagy filozófus azt mondta: minden ember a saját határait a világ határainak tartja. Amikor eljutunk egy problémához, amiről megállapítjuk, hogy nem oldható meg az egyedi életünkben vagy a kapcsolatainkban, a családunkhoz vagy a közösségekhez, intézményekhez való viszonyunkban, akkor valójában nem egy megoldhatatlan helyzet elé kerültünk, hanem a saját határainkig jutottunk el."

Csernus Imre, Kádár Annamária, Pál Ferenc, Popper Péter:

Sors és önismeret - Belső erőforrásaink felfedezése

Isten

Az értelem, a tudás és a lélek a miénk. Az Istentől kaptuk. Örökbe. De még ezekkel is azt teszünk, amit akarunk. Csak egyszer be kell számolni róluk..., hogy mit csináltunk velük.

Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom tudvalevőleg ugyanazt jelenti.

De azért valahogy mégsem ugyanaz.

A szülő hivatalos kifejezés- az anya magánjellegű.

A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt, kötelességet,

az anya pedig minden, ami érzelem, gyengeség, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.

Aki mellett ott fekszik a bölcsőben az a kis vörös képű, nyivákoló,

nyolc napos emberpalánta- az az anya.

Aki erre azt mondja magában:

de bizony felveszem én ezt a szegény kis ártatlanságomat- az is az anya.

De aki mégsem meri felvenni- az a szülő.

Aki a doktor utasítása szerint pontosan feljegyzi, hogy a gyerek hány dekát szopott és hízott – az a szülő.

De aki minden egyes dekát lelkendezve henceg el boldog- boldogtalannak- az az anya.

Akinek majd a szíve szakad ki, mikor a gyereknek fogzási fájdalmai vannak- az az anya. De aki csukamájolajat ad neki, hogy mennél gyorsabban jöjjön ki minél több foga- az a szülő.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy ősszel beiratkozik az első elemibe- az a szülő. De aki abba az elemibe sírva kíséri a gyereket és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.

Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a ruháját az a szülő. De aki azt a kis ruhát éjjel könnyes mosollyal foltozza meg – az az anya.

Aki nappal uszodába küldi a gyereket edződni- az a szülő. Aki éjjel remegő szívvel ül az ágya mellett, mert a gyerek meghűlt- az az anya.

Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz?- az a szülő. De aki kétségbeesetten panaszkodik fűnek- fának hogy ezeknek a szegény gyerekeknek manapság mennyit kell tanulni- az az anya.

És amikor a kettő összeolvad : nagymama lesz belőle

De ez a nagymama se a szülőre nem hasonlít, se az anyára.

A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak és csak egyvalakivel azonosítja magát száz százalékig. A gyerekkel.

"Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált. S ez teljesen racio­nális, hiszen úgy gondolja, hogy a másik ember lelke fontosabb az ő gyomránál.

Kü­lönben is, a lélek a legfontosabb testrész."

Ancsel É. XXXVII.

Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"

Ancsel éva

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között...,

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...,

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó...,

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy ... és valóban értékes."

/Veronika A.Shoffstall/

Az út kanyarog, de mégis járható.

Az út egyenes, ezért járható.

Az út göröngyös, de mégis járható.

Az út sima, ezért járható.

Az út mélybe vezet, de mégis járható.

Az út a fény felé tart, ezért járható.

Az út mozdulatlan, de mégis járható.

Az út változik, ezért járható.

Az út megfoghatatlan, de mégis járható.

Az út megérthető, ezért járható.

Ha az igaz utat keresed, befelé nézz, és megtalálod.

(Lao-ce: Az igaz út)

„Minek örüljek?" – kérded.

Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád."

/ Müller P. Varázskő/