Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

"Mi a legviccesebb az emberben? (...) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna."

/Paulo Coelho/

"Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt!

A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!" /Teréz anya/

Sárhelyi Erika: Féltés

Látod, kedves, lassan alkonyul az év,

bíbort, lilát vesznek magukra a fák,

s a lobogó nyár mint üdezöld repkény

futja be homlokunk gyöngyfényű falát.

Csípősek már az álmatag reggelek,

ólmos hétfőket mutat csak a naptár,

most jobban kell, mint máskor, a két kezed,

s minden szó melegít, mit valaha mondtál.

Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg

az esztendő festetlen, tiszta arcán.

Kezem a kezedben mégis megremeg...

jön-e minden őszre tavasz ezután?

"Adni kell, adni, mindent odaadni,

Munkát, erőt, életet,

Pénzt, ruhát és kenyeret.

Könnyet, mosolyt, simogatást,

Jó szándékot, jó akarást,

Imádságot, egészséget,

Melegséget, élő hitet.

Odaadni akárkinek,

A legelső nincstelennek.

Szeretetet adni - adni,

S érte semmit sem kívánni." /Teréz anya/

Rétesed a túrót ahányszor takarja,

Annyi boldogsággal légy te eltakarva.

Örömed legyen a cékla pirossága,

Reményed a zeller zöld-szín koronája,

Napjaid legyenek édes ízű kompót,

Meg ne keserítse gyógyszertári kontó.

/Arany János/

Jut még eszedbe,Marja,

a vén ház s ifjúkor?...

Csöndes tavacska partján

zöldellt a nyárfasor.

A puszta kert gyomos volt

és mint a sír,sötét.

A falakon sok arcot

láttunk:az ősökét.

Az alkonypír kihamvadt

a távoli hegyen.

A faluból harangszó

szállt ünnepélyesen.

A kert alatt csobogva

szökdécselt a patak,

mezőn a kék virágok

hajlongtak álmatag.

A kert,ahol először

sétált két kis botor...

Jut még eszedbe,Marja,

az eltűnt ifjúkor?

/Tolsztoj:Jut még eszedbe,Marja…

ford.:Gáspár Endre/

Nem tudom neked adni a napot,

De tudok adni egy pillanatot,

Mikor megállíthatod a rohanó időt,

Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,

Sugarával meleget árasztani,

De elküldöm neked szívem melegét,

Áldásként küldöm, legyen a tiéd

Nem tudom a napot adni neked,

De adom a szeretetemet,

Ha fontos neked, kezedbe veheted,

Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,

Hiszen nincs is saját napom,

De van egy kis lángom, csak neked,

Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

"A könnyeknek nem lehet parancsolni.

Akkor is előjönnek, ha nem akarjuk.

A szemünkből indul, de szívünkből ered,

Az arcunkon gördül, de lelkünkre csepeg."

Mindig szerettem a virágokat.

Oly szépek,oly szelídek,bájosak.

Kacér nincs köztük,sem divat-beteg,

Közönyt,álkedvet egy se szenveleg,

Láttatni titkosan nem vágyakoznak,

Elrejtve,bokrok közt illatoznak.

Éltük rövid,de nyár van azalatt,

Míg ők a nap felé mosolyognak.

S ha jő az ősz,a rózsa-hullató:

Sóhaj,sírás tőlük nem hallható.

Haláluk oly nyugodt,olyan szelíd,

Tán elhervadni is gyönyör nekik...

/Reviczky Gyula:Virágok/

A ló.

Önteltség nélküli nemes jellem,

irigység nélküli barátság,

hiúság nélküli szépség.

Szolgálatra kész,mégsem szolga.

/Roland Duncan/

"Élni annyi mint szeretni.

Minden nap a szeretet ünnepe kellene hogy legyen :

Egy érintés, Egy ölelés, Egy mosoly."

Tatiosz

A zene végtelenül fontos az emberi életben. Olyan helyen érint meg minket, ahol semmi más."

Rose Tremain

Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!

Ismerd meg a lelkét: - mit gondol, mit érez?

Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,

önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.

Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek...

Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,

ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,

meghallgatni szavát, s a pártjára állni.

Néhány kedves szóval vidítani lelkét,

s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,

keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!

Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,

keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Aranyosi Ervin

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.

Aki megbocsát, az új életre szül.

A megbocsátás a viszonzást nem váró,

(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,

a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.

Nehezen járható, keskeny ösvény

a boldogság felé. Ne sokat várakozz!

Valakitől szeretet elfogadni annyit jelent,

mint megerősíteni őt élete értelmében.

Bármilyen picinyke és törékeny vagy is,

senki sem akadályozhat meg abban,

hogy szívből mosolyogj, s így

- mint Isten kedves virágszála -

a Szeretet jó illatát áraszd

ebben a kedvetlen világban.

Te magad légy az Isten mosolya!

Simon András

Mikor

Mikor az élet nehéz terhet rak rád,

Viszed zokszó nélkül bár fáradsz már,

Már látod a végét s kicsit fellélegzel,

De egy újabb teher válladon terem.

Most sem szólsz semmit viszed terhedet,

Egyszer ennek is úgyis vége lesz,

Nem vársz érte hálát ó’ nem is kapsz ne félj,

Nem vágysz másra csak nyugalmat kérsz.

Biztatod magad hogy eltudod viselni,

Nem kapsz nagyobb terhet mit ki tudsz bírni,

Monoton végzed dolgodat csendben,

Kinek is panaszkodnál, nincs ilyen.

De nem add fel eljön még a te időd,

Mikor nem zavar semmi ez lesz a jövő,

Azt teszel amit akarsz senki nem szól bele,

Nyugodtam pihenhetsz ha fáradt a tested.

A lélek nem lát, nem hall, csak érez, olyan erős a rezgése, amit az ember csak ritkán érzékelhet,

mert nem figyel rá.

Én érezlek...a lelkem érzi a lelkedet...amikor hallom a hangodat, vagy egy zenét, ami belőled szól...a rezgése sejtjeimben újraéled, akkor hideg fuvallat símogatja végig a bőrömet...olyan ez, mint az érintésed...

Ez az érzés létezik...létezel, a lelkemben,

láthatatlan szálakkal összefonódva, a végtelenben.

Glória Galgóczy

"Kell a szív és az embernek a lélek,

S egy másik ember kit megérthet.

Kell a bánat,hogy boldogabb lehessél,

S kell a jó szó, hogy felemelkedhessél.

Kell egy ölelés attól akit imádsz,

S egy forró csók hevétől az egekig elláss.

Kell, hogy néha felnézz az égre,

S a hajnal csillagot is lehozzák érted.

Kell egy szép dal mi szívedet járja,

S egyetlen nóta melynek nincsen párja.

Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,

S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.

Kell egy jó barát neked is, nekem is,

Ki mindenek felett minket majd felvidít!"

"...És Isten azt mondta...

...És Isten azt mondta: Nem

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem.

Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az felelte: Nem.

Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.

Nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem.

Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.

Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.

A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges

és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni...

Kértem erőt...

És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...

És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot...

És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.

Kértem, adjon szeretetet...

És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket...

És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.

Megkaptam mindent, amire szükségem volt.

És imáim meghallgatásra leltek.

...És Isten azt mondta: Igen

Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga, ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta: átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar, ha többet lennék Vele kettesben, csendben?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta: ami igazán fontos, az mindig csendben születik; gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istent, szeret-e Ő engem a bűneimmel,

nyomorúságaimmal együtt?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta: éppen azért szeret, hogy ne a bűneimen, nyomorúságaimon keresztül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán keresztül;

így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdenem nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa kérdésekkel?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás, ha Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére,

de választ kaptam minden feltett kérdésemre!"