Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Korinek Sándor: Ikon

Szárnyakat bontott a jövendő két vállamon,

ölelő tested lelkemet ápolta újra.

Elszáradt szirmokra hullott a torz fájdalom,

torkomat szorongatta, bús könnyekbe fúlva.

Az idő, e kemény vasfoga múlt árnyának,

rágja még a gyógyulni akaró sebeket.

Féltem, mégis magamhoz húztalak, kívánva,

hogy átjárja reszkető testem a szeretet.

Mint földre szállt angyal az éjsötét világba,

mutattál új reményt megtépett szárnyaidon.

S mire zárt szemeim nyitódtak bátran tágra,

ábránd lettél, templom falára festett ikon.

"Légy, aki vagy és mondd azt, amit érzel, mert azok, akik ezt kifogásolják, nem számítanak és azok, akik számítanak, nem kifogásolják."

/Dr. Seuss/

Aranyosi Ervin: Kezek

Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?

S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?

Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,

ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.

Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,

csiklandozó mosolygás, – a szív ekként mulat.

A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,

s az összeolvadásból feléled a remény…

"Az egyszerűséget nemhogy ki kellene nőnünk; az egyszerűség kell, hogy életünk legbensőbb programja legyen."

/Pilinszky János/

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikító,

és kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat

és akkor írnék, mindig-mindig írnék,

kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.

arany-imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kapu(úttalan utak 11)

Csordultig telt szívvel állok egymagamban

Képzeletem szülte kapuk árnyékában

Tudom el kell hagynom,mit eddig kívántam

Nem férek át rajt életnyi málhámmal

Ledobálhatnám bár,de ragaszkodik kezem

Halódó álmok közt toporgó életem

késekkel,karmokkal kaparom magamról

Nem ereszt magától,akárhogy kívánom

Akár könnyű madár,szeretet száll reám

Megkönnyítni terhem,ha én is akarnám

Szeretném már érzem,így válthatok ruhát

Kitárt szárnyakkal,mosolyogva némán

Ereszt a kötésen gyökérrel vert lábam

Mázsás terhek hullnak,előttem,utánam

Felemelkedek hát,hisz már röpülne testem

Küszöbön átlépve,vár az ismeretlen

"A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

/Wass Albert/

Amikor elhallgat a harang,

S a templomtetőn az ég benéz,

Falai közt nem szól már imádság,

Gerendáit belepi a penész,

Amikor fáj a csend ,

S az esti szél elmúlásról dalol,

Amikor a teremtés összedől,

S eltűnik a mélyben valahol.

Mikor a múlt lelkünkben él tovább,

És féltett kincse minden régi kép.

Álmokból épít tornyot a hontalan,

Szeme szárazon,könny nélkül is ég.

Így tűnnek el a nyomaink !

"Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk."

/Wass Albert/

A csend írja tovább

Ne kérdezd

honnan jöttél,

az élet úgyis

válaszol helyetted,

gyermek voltál s

gyermeket neveltél,

az idő némán felel.

Minden álmod újraéled,

a nagy világ, oly egyszerű lesz,

csak egyetlen szóval,

s egy ölelésben,amint kiteljesedsz.

Ennyi csupán az élet,

s ennyi elég is talán,

a csend írja tovább,

az életünk alkonyát.

S amit elmulasztunk, lehet,

hogy nem jön vissza már,

de akit igazán szerettünk,

őrizzük szótlan dallamát.

Jöjj velem az éjbe,

hol csillag-tenger a világ,

álmunk egyszer végleg,

úgyis hazatalál.

Talán csak egy pillanat,

de lehet,hogy tükre az imánk,

amit egymásban érzünk,

s hordozunk a világokon át.

Aranyosi Ervin: Ülj csak bele

Ülj csak bele, mi majd tartjuk!

Hintáztatunk, hogyha kell!

Egy nagyszülő mindent megtesz,

s talán sosem fárad el.

Mi nekünk már van türelmünk,

időnk is van rengeteg.

Tudjuk, miről szól az élet,

s mitől boldog egy gyerek…

"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?"

/Bruno Ferrero/

Visszaforgatnám az időkerekét

Ha lehetne, visszaforgatnám az időkerekét,

Szemembe szurkot, s forró ólmot öntenék.

Vagy reám izzó lávakövet kellett volna tenni,

Hogy egyszer, ha kell, ne fájjon majd semmi?

Visszaforgatnám én azt az idő kereket,

De bárhogy is szeretném, azt már nem lehet.

Mint ahogy tűztől óvni a parázsló romot,

Sáskától félteni a csonkká rágott birtokot.

Kitépném szívemből az izzó öleléseket,

Melynek szikrázó öröme márványba vésetett,

Visszaadnám a sorsnak azokat a nyári éjeket,

Hol a tündérek súgnak szerelmes éneket!

Nem a csókok fájnak, s nem is az emlékek,

Ha vesztek se érzem magam gyengének.

Megedződtem, s ha kell a rideg acélt karcolom.

De fáj nagyon, az a könnycsepp az arcodon!

-Magyary Hunor-

"Ha hallgatsz, hallgass szeretetből.

Ha beszélsz, beszélj szeretetből.

Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből.

Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből."

/Szent Ágoston/

"Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk."

/Steve Jobs/

Papp Árpád: Ha már…

Ha már nem élhetsz úgy, ahogy szeretnél,

ne alázd meg magad, hogy válaszolsz az ostobáknak.

Ha már mindenki árulónak bélyegez,

ne alázd meg magad se véd- se vádbeszéddel.

Húzódj csak félre szótlanul –

hadd forrjon össze újból ajkad nyers sebe!

Vesd el hasznavehetetlen mértékeik s kellékeit

a neked szánt szerepnek!

Legyints – ajtó, amelyen át szabadba jutsz:

nagy, lélegző fák és lüktető csillagok közé.

Ne zúzd szilánkká szolid tekinteted kő-arcukon!

Elég, ha volt egy múlhatatlan semmi-pillanat,

Elég, ha van egy cigarettaparázs –

hogy melengessed magányod,

Miként nem vagy élője senkinek –

halottja sem leszel!

Ne szerezd meg hát nékik azt az örömet,

hogy sírni lássanak.

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik,

amikor csak teheted

-- mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb !"

Seneca

Gligorics Teréz: Én legyek...

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

Sötétben az égő gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

Szívedben vigasz, ha nincs remény.

Legyek a napfény a felhőtlen égen,

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

Legyek a hullám a tenger ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre enyémbe zárom,

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a te utad járom,

S kimúlok, ha fény nincs tovább

Szánj időt a kedvességre,hisz

a boldogság felé erre visz az út.

Szánj időt az álmaidra,mert

az álmok repítenek a csillagokig.

Ha van időd szeretni és ha téged is szeretnek,

isteni kegyben részesülsz.

Ne siess.Pillants körül.Látod,

a nap oly rövid; önzésre nincs idő.

Szánj időt a nevetésre,és

meghallod a lélek muzsikáját.

(régi angol ima)

Garai Gábor:

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!

A többivel megbirkózom magam.

Akkor a többi nem is érdekel,

szerencse, balsors, kudarc vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,

nem kell más, csak ez az egy oltalom,

még magányom kiváltsága se kell,

sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,

ha jókedvemből, önként tehetem;

s fölszabadít újra a fegyelem,

ha értelmét tudom és vállalom,

s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,

de kezdődő és folytatódó bolond

kaland, mi egyszer véget ér ugyan –

ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Felföldi József - Változás

De jó lenne megváltozni,

Kőszikládban forrás lenni,

Cserepes ajkaidat meglocsolni.

De jó lenne megváltozni,

Húrjaidnak hangja lenni,

Szívemmel behangolni.

De jó lenne megváltozni,

Hullámzó tengeredben sziget lenni,

Álmaidnak szárnya lenni.

De jó lenne megváltozni,

Könnyeidben virág lenni,

Virágodban nektár lenni.

De jó lenne megváltozni,

Kék egedben napfény lenni,

Ágyadat holddal körbe állni.

De jó lenne megváltozni

Folyódnak partja lenni.

Két partjának hídja lenni.

De jó lenne megváltozni,

Festő és festék lenni,

Arcodra mosolyt kenni.

De jó lenne megváltozni,

Irányodnak útja lenni,

Vágyaidnak lombja lenni.

De jó lenne megváltozni,

Tenyeredben tavasz lenni,

Szívedbe beágyazódni.

De jó lenne megváltozni,

Emlékeim gyöngyeit elhullajtani,

Kavicsodból gyémántot csiszolni.

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én egyetlen leszek a te számodra…”

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

"A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű."

/Anthony Robbins/

"Az élet nem áll meg soha, végtelen tánc

akárhogy táncolhatsz, csak körben jársz

Szoríts meg jól, ha engem kívánsz

addig szeress, amíg látsz"

Meggyesi Éva: Most szeresd őt...

Most szeresd őt, ki felnevelt téged,

most fogd meg azt a két kezet,

amely oly gyönge, s annyira kérges,

mint a kiszáradt fák töve.

Most öleld át, ki virrasztott érted

annyi álmatlan éjjelen,

imára kulcsolt kezekkel kérve:

Tartsd meg őt nekem! Istenem.

Nem tudhatod, hogy hány könnyet sírt el,

érted, s mennyire szenvedett,

amikor nem tudott neked adni

csak pár szót, értékes kincs helyett.

Ha beteg voltál, ő vigyázott téged,

ha éhes, ő adott kenyeret,

s mikor fáztál a téli fagyban,

ő adott neked meleget.

Ha rossz voltál, mindig elnézte néked,

s akkor is épp úgy szeretett,

amikor éppen megbántottad,

s nem érezte, hogy szereted.

Most szeresd őt, hisz múlik az élet,

oly gyorsan, mint a pillanat,

ma még itt van, de ki tudja, holnap

lesz e, időd, hogy visszaadd.

Azt a jó szót, mit tőle kaptál,

hidd el: nem vár már túl sokat,

csak néhány feltörő tiszta hangot,

amely elhagyja torkodat.

Ne hagyd magára puszta télben,

mert holnap lehet, hogy nem marad

semmi más neked, csak keserű könnyek,

mik végigszántják az arcodat....

"A kutya nemesebb lény, mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága, amit az ember soha nem tudhat magáénak."

/ismeretlen szerző/

LADÁNYI MIHÁLY:A LÁNY DALA

Az élet elmegy akkor is,

akkor is,

ha csak karba tett kézzel ülsz,

vagy összekulcsolt kézzel ülsz,

vagy valakit

kézen fog a kezed.

Az élet elmegy akkor is,

akkor is,

ha árnyékban vagy fényben ülsz,

ha csöndben élsz, ha halkan szólsz,

vagy valamit

kimondasz hangosan!

Ha nem nézed, hogy merre jársz,

ha mindegy az, hogy kire vársz,

ha soha semmit meg nem bánsz,

ha minden ajtót jól bezársz,

az élet elmegy akkor is,

akkor is,

ha intenek és arra mész,

ha mások után bandukolsz,

csak azért,

mert így kényelmesebb —

ha mindegy az, hogy nap süt-e,

nap süt-e,

vagy sápadtan a hold ragyog;

mögötted kinő majd a fű

és benövi

a lábnyomod.

Ha nem nézed, hogy merre jársz,

ha mindegy az, hogy kire vársz,

ha soha semmit meg nem bánsz,

ha minden ajtót jól bezársz,

ha másnak semmit nem jelent,

nem jelent,

hogy itt vagy és meddig maradsz,

amennyit kapsz, csak annyit adsz,

annyit adsz,

amid volt magaddal viszed,

kinő mögötted majd a fű

és elfedi a lábnyomod!

"Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?"

/Gárdonyi Géza/