Aki nem akar gyereket ide!!! (beszélgetős fórum)

Nem ez lebeg a szemük előtt, hogy a "nagy elérése". Nyilván senki nem robotmunkát remél a gyerekének, de ez rózsaszín hülyeség. Állt a családom anyagilag jól, meg béka hátsója alatt is, meg most a kettő között. Anyám végig pedagógus volt, apám váltogatta a munkákat, de jellemzi, hogy van 4 szabadalma; kreativitás mindkettőjüknek kellett mindig.

Szerintem azok, akik ilyen elszállt nagy dolgokat remélnek, elégedetlenek magukkal, és sokszor agyon hajszolják a gyereküket. Ma a "control freak" néven emlegetik azt a hajtást, ami összezúzhatja a csemetéket.

Tényleg olyan mint a szerelem.

Gondolkodás nélkül a tűzbe mennék érte és a világ végére is.Volt idő mikor annyira féltettem,hogy azzal nyugtattam magam,hogy ha valami baj történik vele akkor azonnal megyek én is utána.

Még fiatal vagy.Változhat.Lehet hogy a kapuzárás előtt jön majd rád,hogy még sem akarod kihagyni.

Sokan vannak úgy vele hogy míg lehet addig nem fontos,de ha már soha többé nem lehet akkor azonnal kell.

nem hiszem.a mi igazgatónk is azt mondta szülés után visszajön.a mai napig nem tette meg-és ennek már 5 éve.

rájön az ember hogy az érzelmeket nem szerzi meg munkával pénzzel aktív élettel.

olyan ez mint a szerelem, csak a gyerekedből nem fogsz kiszeretni.

tudod hajtottunk a melóhelyen túlóra meg minden, martuk egymást kicsináltuk és sok volt a pózolás.

röhejes volt mint egy oviba-és még a munkának se tett jót.

barátaim voltak vannak-bár ha belegondolok hogy a többség még mindig csak hajt és hajt és alig van szabadidejük ritkán látjuk egymást illetve a munka miatt szanaszét élnek,néha összejön egy borozgatós vacsorázós este ha nem melóznak.hobbi-olvasás rajzolás.amolyan otthonülős vagyok gyerekkorom óta.szóval nem vágyom több száz kilométert biciklizni vagy ilyesmi.ha ráérünk megyünk családozni sétálni horgászni.

Én ezt másképp értelmeztem, nem új hobbiként.

VALAMI, amiért érdemes hajtani, igyekezni, dolgozni.

Igen lehet hogy emiatt is van annyi szingli és gyermektelen.Csak az a baj hogy magukkal csesznek ki mert sosem tudják meg milyen....Bár amiről nem tudjuk hogy milyen az nem is hiányozhat ugye...

Én meg voltam győződve hogy akkora leszek mint egy ház és sosem fogok visszafogyni egy grammot sem.Ahhoz képest 60 kilóval lettem terhes,76 kilóval mentem szülni és 2 hét múlva 62(!) kilóval jöttem ki a kórházból.Aztán azt hittem kinyúlt marad a hasam is végleg mint egy zsák.Én csodálkoztam a legjobban hogy milyen rugalmas a testem.Soha nem fogyóztam egy percig sem szülés után és visszaállt a rendes testsúlyom,de kellett egy év hozzá.

Ne haragudj, de akkor meg is értem, hogy miért szerettél volna gyereket, csak tudod a mai világban kevés embernek jönnek be milliók, ezért a gyerekre gondolni sem mernek.

Más meg az, hogy neked mindened megvolt. Mindent meg tudtál venni, mindenhova el tudtál utazni, el is hiszem, hogy ez nem boldogított, mert amikor már mindent elérsz, akkor kell valami új dolog. Neked épp a gyerek lett, de másnap meg épp talán más. Egy új hobbi, egy másik ország, akármi.

Csak ezt ne!

Engem nem kell sajnálni!!!

Egy párszor már leírtam. Nincsen különösebb oka!

A gyerekkorom nagyon jó volt, a szüleim a lehető legjobban neveltek (szerintem). Nálunk nem szokott lenni veszekedés, de tényleg. Anyukámék a mai napig kézen fogva járnak mindenhova. A testvéremre se vagyok féltékeny. Jó a kapcsolatunk.

Nincs a háttérben semmi, csak nincs meg bennem ez az érzés, hogy én szeretnék gyereket.

én sem mindig akartam gyereket-sőt előfordult hogy megrémített a szülés-de ez nálam nem maradt tartós.

mikor pocakkal jártam láttam is a fiatal lányok arcán az úristencsakilyennelegyek! kifejezést.

most nem divat és nem is természetes anyukának lenni-legalábbis ha arra gondolok hogy szülés után ott pózolnak a magazinokban-és nem is a meztelenség miatt érzem gáznak.csak úgy akarják beállítani ok van gyerekem de nem történt semmi változás az életembe!régen természetesebbnek vették hogy az ember életében több változás is történik és nem féltek tőle, átélték megélték.

Akár.

És milyen büszke leszek rá majd akkor.

De akkor is ha csak egy villamosvezető lesz!A gyerek az én művem 100%-osan.Én hordtam ki, én szűltem,én tanítottam meg beszélni,járni,ülni,enni,a fenekét kitörölni.Mindent amit tud nagyrészt tőlem tudja.Egy igazi remekmű!A saját munkámat látom benne és örömmel tölt el!Ez az öröm mindent de minden lemondást megért!Nem az az öröm hogy találsz a telefonfülkében egy szatyor pénzt,aztán elmész rongyokat venni és rongyot rázni valamelyik plázába.Vagy hogy a új autódat mosogatod a házad előtt!

Ezek a dolgok semmik ahhoz képest, amit egy gyerek nyújt.

"meguntam a munkát a hajtással járó stresszt a semmiért" ez is csak unalomnak tűnik nekem.

Komolyan nem támadás, írtam, hogy nem mondom "soha semmiképp". Érdekel: hobbid, barátaid?

....meguntam a munkát a hajtással járó stresszt a semmiért-hülyeség volt azt gondolni hogy a munka miatt valaki vagyok. ...

Nekem is hasonló érzések jöttek.

Mi nagyon jól éltünk milliók jöttek a konyhára és egyszerűen nem voltam boldog.Nem tett boldoggá semmi.Sem a vásárlás,sem a vállalkozás sem más.Úgy voltam vele,hogy az anyagi javakat nem hozza teherautó utánam majd a másvilágra,akkor meg minek a harácsolás.Szóval üresség fogott el,de nekem ez 30 éves koromban jött.

Sosem lehet tudni!

Lehet hogy az én gyerekm fogja feltalálni a VÉGLEGES szőrtelenítőkrémet mellékhatások nélkül.)))

És mennyi nő lenne hálás érte neki..DDD

Nekem amikor kicsi voltam és megkérdeztem anyukámat hogy mitől lesz a gyerek,azt válaszolta hogy a csóktól(valahol igaz is volt a dolog,de gyerekként ez máshogy jön le)

Soha nem szerettem csókolózni!A puszit is kerültem ahol csak tudtam.

Valami oka kell legyen hogy mitől van ez a gyerekellenességed.Sosem ástál még magadba le?A gyerekkorba?Valaki mondott valamit vagy testvérre voltál féltékeny?

Mi lehet az oka?Sosem érdekelt?

Azért szeretnélek rávezetni,mert igazán nagyon sajnállak (és nem lesajnállak hanem tényleg sajnállak) hogy nem akarod soha megtapasztalni a dolgot.

Ez hülyeség. Ha valaki megkérdezné a szüleimet, akkor ők elmondanák, hogy én mindig is azt hajtogattam, hogy nekem nem kell gyerek.

Sosem voltam más véleményen.

Én ezzel arra próbáltam csak rávilágítani, hogy nehéz az anyáknak.

Én ilyesmitől nem félek, nem is gondolkozom ilyeneken, hiszen nem akarok gyereket, tehát ez nem merül fel problémaként.

nem az jön le hogy unatkozott, hanem az hogy az anyagi javak eltörpültek és rájött más is lehet fontos.

legalábbis én is így voltam vele.meguntam a munkát a hajtással járó stresszt a semmiért-hülyeség volt azt gondolni hogy a munka miatt valaki vagyok.

engem is boldoggá tesz a családom a barátom meg a kirándulás valamilyen szinten a munka is-de gyerekkel most még több boldogabb perc akad

valahogy nem ámítottam el magam hogy juhé egyedül milyen jó.amúgy honnan tudod nem vagy alkalmas rá?

ha szeretni tudsz és megbízható vagy a munkádban-el tudod látni magad akkor egy gyereket is simán-ugyanúgy megoldanád a minden napokat mint bármi mást eddig is az életedben.

És ha 10-15 év múlva máshogy látjuk, akkor mi van?

Szerintem ennyi év távlatából Te nem azt mondod, ami akkoriban a teljes valóság volt. Én nem hiszen, hogy nem gondolkodtál el komolyan a gyerek vállalásról, hanem annyit mondtál, hogy nyissz azt a méhet, de azonnal.

Ha meg gondolkodsz, akkor vannak érvek ellene mellette.

Megváltozott a Te szemléleted is, és ez nem baj. Ha nem élnéd meg kudarcnak a saját változásod, akkor nem dörzsölnéd a markod, hogy egyszer azt mondhasd: én megmondtam.

Olyan ez, mint amikor az ismerőseim meg az ismeretlenek is azzal ugrottak nekem, hogy ilyen fiatalon (22) miért mentem férjhez, de főleg miért mentem férjhez, mert a házzasságok fele (de szerintem már ennél nagyobb aránya is) válással végződik. Tehát minek. Általában sok csalódást és kudarcot megélt emberek ők, akik kielégülve éreznék magukat, ha elválnánk. És nem nekem akarnak rosszat, csak jól esne nekik, hogy ők is megmondták.

Az egészre.

Félelmet kelt benned hogy a főnököd be sem hívta a gyerekeseket.Azt hiszed nem lesz munkád majd.Hogy lemaradsz a zsíros állásokról stb..Hogy elítél emiatt a munka adód.

Nem,nem unatkoztam.

Csak nem volt célja és értelme az életemnek.

Én nem akartam egy savanyú öregasszony lenni akinek nincs senkije csak egy csoffadt nyivákolós pincsikutyája.

Én unokákat szeretnék majd és tartalmas öregkort.Hasznosat.Hogy valakinek szüksége legyen rám.És az is munkálkodott bennem,hogy ha olyan rossz lenne egy gyerek,akkor nem szülne senki.Főleg 2-őt 3 at....És nehogy már én ne tudjam meg(tudni akartam hogy milyen az anyaság és tényleg olyan nagyszerű e mint mondják)

Először megijedtem.A terhesség alatt nekem a nyűgön kívül más nem volt bevallom.Nem éreztem semmi hű de felemelő érzést.A szülés után odatették a gyereket mellém.És én nem éreztem hogy hűűű aztaaaa most aztán micsoda anyai érzések robbannának ki belőlem.Azt hittem xar anya leszek.Kell pár hét míg hozzádnő a gyerek.Aztán már annyira hozzám tartozott mint ha mindig lett volna és nem is értem hogy tudtam élni addig is nélküle.Nem értem mi volt jó az életben míg nem volt.

A gyereknél nagyobb ajándék a világon nincs és hidd el,nagyon megéri a lemondást!