Aki nem akar gyereket ide!!! (beszélgetés)

Latom, feleledt a tema:-)

Soha nem ertettem, hogy miert van manapsag a koztudatban kulonvalasztva az anyasag a karriertol, holott szamos pelda bizonyitja az ellenkezojet. Miert sulykoljak sokan, hogy a noknek semmi mast nem kell csinalniuk, csak szulni, minel tobb gyereket, hogy gyarapodjon a nemzet, meg anyanak es felesegnek lenni, osszefogni a csaladot? Akkor a fiainkat a haza javara szuljuk, a lanyainkat pedig szinten szulogepnek? Talan a lanyokat nem is kellene iskolazni, eleg ha megtanuljak a csecsemogondozas alapjait... Miert nem tehet esetleg egy no is az orszag javara?

Nem egyetlen indok, de látom a szüleimet, negyszüleimet, öreg korukra a barátok elkoptak, és sok-sok öröm forrása a család, az unokák lettek, még a legnagyobb bajban is.

Mert pl. elég egy kis kéz ölelése, egy puszi a mamának: Mama, ilyen finom rétest csak Te tudsz sütni! és a mama belegebed, de akkor is megsüti a rétest.

aki érintett lenne az már kiszált csak az maradt akiknek a véleménye meg nem érdekel....

Üdv A TOVÁBBI ESZMECSERÉHEZ

És ha lenne gyereke akkor mi lenne?Mennyiben javítana a helyzetén,ha mondjuk Amerikában élne a fia ,és lenne családja ,munkája?

Ha ez a gyerekvállalás melletti egyetlen indok,hogy legyen aki ajtót nyit,vagy ha baj van segítsen....háááááááááááát???:((((

bocsi:

No de NE (kimaradt) menjünk ebbe bele...

A gyereket nem azért kell szülni, hogy legyen öreg korban ápoló személyzet melletünk.

Nézzünk kicsit körben a világban Amerikában a gyerek 18 kora után kirepül, és messze válal munkát, alakítja ki az életét a szüleitöl , és évente néhány alakalommal találkozznak csak.

Optimális esetben igen!:))Lehet hogy megállna a sztereotípiád,de az élet nem ezt mutatja :))

Hanem bizony azt,aki nem tud boldog lenni egyedül,az társsal,gyerekekkel ,és egyéb nyalánkságokkal is ,csak a rosszat látja,és nem boldog.

Szerintem senki nem akar bennetek bűntudatot ébreszteni, mert ha valaki eldönti, elhatározza, azt úgy sem lehet rábeszélni. Nem így van?!

A fórummal kapcsolatban pedig, eddig a fórumindító 1-2x írt ide, elfoglaltságára hivatkozva. Ha nem ér rá, akkor minek indít fórumot?

A gyerekesek válaszait pedig nem kell figyelembe venni, és nyilatkozzanak meg azok, akik nem akarnak. Csak ne az legyen, hogy NEM ÍTÉLEM EL AZOKAT, AKIK GYEREKET SZÜLNEK!

Azokat sem kell elítélni, akik nem akarnak, de ez a szöveg úgy hallatszik, mintha bűn lenne gyermeket szülni.

Abban teljes mértékben egyetértek, hogy gyerekkel is maradhat valaki egyedül, de gyerekkel mégis nagyobb az esély arra, hogy amikor szüksége lesz segítségre, akkor lesz valaki, aki rányissa az ajtót. És ehhez nem kell nagyon öregnek lenni. A barátok a bajban sokszor elfordulnak az embertől.

Mint korábban írtam, a nővéremnek nincs gyermeke. Most beteg lett a férje, lehet, hogy agyvérzése van/lesz, és már fél előre, hogy a napi dolgait, hogyan fogja ellátni egyedül. Arról nem is beszélve, mi lesz, ha ő fog lebetegedni. Nagyon kiszolgáltatott tud lenni ilyenkor az ember.

Ez megint nem rábeszélés, mégha annak is tűnik.

Ez mekkora baromság!

Vidám öregkora annak is lehet, akik barátok vesznek körül, illetve más családtagoknak is lehetnek gyerekei, unokái. Nem hinném, hogy ettől függ, boldog életet fogsz-e élni, és milyen öregkorod lesz. Gyereket vállalni meg mindenki annyi idősen vállal, amikor akar/alkalmas neki.

Attól pl, hogy valakinek nincsenek unokái, nem fogja egyenesen utálni a gyerekzsivajt. És fordítva. Attól, hogy vkinek milyen a családja, nem lesz "elviselhetetlen", sem pedig "tündéri" idős ember. Ezt mindenki maga határozza meg. A magány pedig megadatik annak is, aki 4 gyereket szült...

Ezzel egyetértek, gyermekkel is ugyanúgy meg lehet szerezni, vagy használni a diplomát, ugyanúgy lehet egzisztenciát teremteni, ha az ember munkabíró, de jóval nagyobb energia kell hozzá, mint nélküle.

Van aki azt vállalja, hogy sztornózza a gyerek dolgot, viszont a végleges sztornózáshoz ebben az esetben érzelmi dolgok is párosodnak az említett praktikus dolgok mellett, pl: nem érzi, hogy anyának kell lennie, nem fontos neki, rosszak a tapasztalatai a saját szüleivel, gyermekkorával, öröklődő betegsége van, több gyermeket elvesztett már stb-ezer oka lehet.

Aztán van az a tipus, aki aránylag "később" 30-as éveinek elejére vállalja a babát, mert addigra felépítette azt az egzisztenciát, amit elképzlet, kiélte magát, megérett a dologra.

ebbe a kategóriába tartozom én is.

A harmadik pedig akinek nem fontosak az anyagi feltételek, vagy a gyermek váratlanul érkezik, bízik magában annyira, hogy megoldja a helyzetet, felnő a feladathoz.

Fata ez a tipus, ahogy már olvastam tőle többször.

:)

Illetve anyagi és végzettséget is mérlegelve, mégha nem is ideális minden de a fentihez hasonló gondolkodással tudatosan vállalja a gyermeket.

Ezek persze nagyon fő tipusok az egészségtelen okokból gyermeket vállalókat most nem részletezem.

A lényege szerintem az összesnek annyi, hogy akárhogyan dönt is az ember képes legyen mind a saját személyével, mind a gyermek léte vagy hiánya miatti következményekkel szembenézni, és őszintén azt mondani, bárhogyan is alakult, hogy jól döntött.

Szerintem egyik tipus sem lenézendő jobb-vayg rosszabb, ha ezek a feltételek megvannak.

Az, hogy a saját skatulyájukból nem bírnak kilépni emberek és képztelenek elfogadni, hogy nem csupán az Ő életvezetésük lehet etalon alapvető probléma, csak éppen hosszútávon saját maguk számára.