Absztrakt valóság... (beszélgetős fórum)
igy van.! :))
nemis tudom eddig., hogy sikerült..:DD de a fazon.! az fazon...:)))
ha Te is dicséred..:) akkor tuti a visszajelzés..
mondtam a fodrászomnak.., mostmár csak egy baj van.(!) nem tudok nélküled élni.. :DDD
...meg levágattam a hajamt is..
annak a kétévnek is mennie kellett..:)))
a semmi exrta az jó.! :) hát kb.. nálam is ennyi vagy az hogy singli lettem..
szabad..:DDD
:))
mi van véled..?!
:))
absztrakt lettem én is..:DDD
Szia Bibie! :)
Valóban? :DDDDD
szia Nagu! :)
absztrakt valoság vagy..:))
Szia Zolcsi!
Hát ja, nem mostanában az tuti.. :)
"aki megszólal - tudatlan"
Ezt azért nem kell szó szerint venni, inkább célzás volt arra, hogy aki sokat beszél az nem cselekszik amibe ha belegondolunk sok igazság van.. És ez a 'mesterekre is igaz. :)
Szia Nagual!
Látom újra itt vagy. Régen beszéltünk.
"aki megszólal - tudatlan"
Nem hiszem hogy így lenne, hiszen akkor nem beszélnének a nagy mesterek, nem tartanának előadásokat a fejlődés érdekében.
Az elmét ki is lehet iktatni és be is lehet ikatatni.
A világ gondolatok által pusztulhat el, vagy teremtődhet újra.
"Aki nem beszél - hangtalan,
aki megszólal - tudatlan"
Sorry amiért tudatlan vagyok, de képtelen vagyok befogni a számat és hangtalanul létezni. Szeretek szárnyalni a gondolatokkal és azokat néha megosztani másokkal. Ez is az élet része..
Az ostabaság emberi tulajdonság, értelmetlen nem felvállalni, de annál nehezebb felülkerekedni rajta. Jóval könnyebb nevetni vagy bánkódni, mint tenni ellene. Az, hogy különböző életszakaszokban a színek más árnyalatait éljük meg, nem jelenti azt, hogy valamelyik árnyalat rossz lenne még akkor sem, ha az éppen szürke. Általában akkor is az egyén választ amikor úgy tűnik a választás nem tudatos. Ami szerintünk helyes vagy jó út, nem biztos, hogy másnak is az, mivel mindenki szubjektív szűrőn keresztül tekint a világra. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ami valaki számára szürke, más számára lehet akár színes is. Ha megengeded kedves Ramszesz, inkább a Zen bölcsességének lényegével folytatnám az ostobaságaink ecsetelése helyett és a 2003.-ra inkább nem reagálnék.. Annyit azért hozzáfűznék, hogy nem tartom magam sem bölcsnek sem megváltónak csupán egy bolondnak aki szeret filozofálni..
Egy bolond mindig bízik. Egy bolond minden negatív tapasztalata ellenére folyton csak bízik. Becsapod, ő mégis megbízik benned. Újra becsapod, ő továbbra is megbízik benned. Megint becsapod, és ő még mindig bízik benned. Aztán azt mondod: "ez egy bolond, ez semmiből nem tanul." Az ilyen ember bizalma hihetetlenül nagy - senki meg nem ronthatja. Te sem! Ennyit erről.. :)
A zen csupán annyi mint tudatosan élni. A Zen célja a jellem tökéletesítése.
Aki másokat ismer, Bölcs.
Aki önmagát ismeri, Megvilágosult.
A nem megvilágosodott ember saját /empirikus / énjének rabja. De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges. Nem ez az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjéből, én-tudatából. Csak ekkor tudja felfogni igazi önmagát, lényegét és érheti el az igazi valóságot. Az énnek túl kell lépnie önmagán. El kell jutnia létének forrásához. Ezért mondják a zenben, hogy a megvilágosodásban az ember eredeti lénye jelenik meg. Ezért nevezik lényeglátásnak. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ebben az aktusban a szellem önállósítja magát a testtől, és az igazságot mintegy tiszta szellem módjára szemléli.
Ami a zent illeti, lényegét az előzőekben említett tíz kép segítségével érthetjük meg:
1. A paraszt tanácstalanul keresi ökre nyomait.
2. Boldogan megtalálja a nyomokat.
3. Megtalálja magát az ökröt, azaz saját énjét.
4. A paraszt megragadja a gyeplőt, de ez nagy fáradtságába kerül. Ez arra utal, hogy még a lényeglátás elérése után sem nyugodott meg az ember valamennyi rendezetlen ösztöne. Valójában még nem ura énjének. Szelleme még nem szabad.
5. A paraszt gyeplőn vezeti ökrét: lassan az ember megszerzi az uralmat önmaga fölött. Ez azonban még mindig fáradtságos.
6. A paraszt az ökör hátán lovagol, miközben vígan furulyázik. Most már simán megy minden, nem kell erőlködni. Ekkor vált az ember igazán megvilágosodottá.
7. Már nem látható az ökör, a paraszt egyedül van, teljes megelégedettséggel ül a háza előtt: Az ember nemcsak összhangba kerül énjével, hanem egyé is válik vele.
8. Sem a paraszt, sem az ökör nem látszik. Csak egy kört látunk, melynek közepe üres: minden ellentét megszűnt. Már a megvilágosodáshoz sem ragaszkodik. Olyan ellentétek, mint megvilágosodás és nem-megvilágosodás, már nem léteznek számára.
A két utolsó kép a megvilágosodás teljes hatását ábrázolja:
9. Tájat lázunk virágokkal, ez azt jelenti: a megvilágosodott személyen kívül semmi sem változott. Most mindenben béke van. Mindaz, amitől nagy igyekezettel meg akart szabadulni, megdicsőülve tér vissza hozzá.
10. A paraszt a városba megy: a megvilágosodott az emberek közé vegyül, hogy mindnyájukat az igazi szabadsághoz és megvilágosodáshoz vezesse. A megvilágosodott most már minden erejét embertársainak szolgálatába állítja.
A megvilágosodás tehát nemcsak saját javunkat, hanem mindenekelőtt az ember tökéletesedését kell szolgálja. A zen tulajdonképpeni célja mindig ez, és nem valamiféle rajongás vagy miszticizmus. Az ember hasonlatos a vízhez, amely áttetszően és tisztán fakad a forrásból, de minél messzebbre folyik, annál piszkosabbá válik. Eredetileg az ember tiszta ugyan, de élete folyamán sok rendetlenség és bűn alakul ki benne. A 'zazen gyakorlása által lassanként vissza kell térnie eredeti tisztaságához.
FÉLTELEK 2. szekció.
Nem lehet, hogy amíg olyan nagyon - nagyon keresed önmagad, észre sem veszed, hogy csak egyre jobban eltávolodsz attól amit annyira szeretnél megismerni, attól aki voltaképpen vagy???
Attól aki egy olyan sok színű valaki, tele pozitív gondolattal, érzéssel, tele úttörő gondolattal, tele segíteni, adni, tenni vágyással. Tele; mosollyal, könnyel, tele indulattal, dühvel, tele kreativitással, progresszivitással, tele világ megváltó, megújító, megerősítő gondolattal, tervel, cselekedettel! Tele mindenféle pozitív és negatív érzéssel, tele jó és rossz rezgéssel, tele építő és romboló energiával, tele hideg és meleg, száraz és nedves, világos és sötét, édes és sós, kicsi és nagy, látható és láthatatlan, mono és sztereó, magas és mély anyaggal!
!!TELE ÉLETTEL!!
Amit talán nem is megismerni kellene, hanem BŐVÍTENI, SZÍNESÍTENI, KIEGÉSZÍTENI, KITELJESÍTENI -
'nemes egyszerűséggel' - ÉLNI!!!!
Színesebbek, összetettebbek és bonyolultabbak vagyunk annál, hogy sem megismerhessük, akár csak ÖNMAGUNKAT is! Azt akik valójában vagyunk, már nagyon régen elfelejtettük, és NE IS HARAGUDJ de nem úgy ismerlek mint az eljövendő megváltót, vagy mint egy megvilágosult "BÖLCSET" aki halála előtt 10cm-el a föld fölött lebegve körbe járja szeretteit és velük egyesülve HOZSANNA a magasságban kinyilatkoztat!
Bocsáss meg, de én csak egy szimplán;
JÓ, kedves embernek ismerlek, aki rengeteg pofont kapott az élettől és ezektől picit megszédülve, próbál vissza balanszírozni az eredeti menet irányba, de a szédülettől nem érzi, jó felé megy e!
GONDOLKODJ EL KICSIT...(józan paraszti ésszel)
Mi van ha egész életben arra készülsz, ami az életen túl, azon kívül van, feláldozva majd mindent amit az élet adhatna, így; a SIKERT, az ELISMERÉST, vagy akár a PÉNZT a CSILLOGÁST, vagy a HÍRNEVET - amihez minden tulajdonságod meg adatott, ha elárulhatom - amik egyáltalán nem megvetendő vagy kerülendő és semmiképpen sem gyarló, kicsinyes dolgok, hanem EMBERI dolgok. Az ember TETSZIK, NEM TETSZIK, ilyen!
Ezek a dolgok is mind azért vannak hogy MEGTAPASZTALHASSUK és ha lehet meg is tapasztaljuk - arra kell bölcsnek, intelligensnek, érettnek, lenni arra kell készen állni és arra kell törekedni;
HOGY MINDENT, DE LEHETŐLEG MINÉL TÖBB MINDENT MEGTAPASZTALJUNK, MEGÉLJÜNK, a jó és rossz, szent és alattomos dolgokat egyaránt és ezeket a tapasztalatokat a helyükön kezelve színesítsük személyiségünket, színesítve ezzel az életet!
KÉRLEK; LÁSS ÉS HASZNÁLJ MINDEN SZÍNT, NE CSAK AZT AMIT ISMERSZ VAGY ISMERNI SZERETNÉL!
És mint férfi a férfinak hadd mondjak valami szokatlant:
HIÁNYZOL és ne haragudj, KEDVES BARÁTOM.....
DEAR Naugli,
Látom; még mindig érteni akarod az életet, ahelyett hogy ÉLNÉD!
Van egy Zen bölcselet ami így szól;
"Aki nem beszél - hangtalan,
aki megszólal - tudatlan"
Én vállalnám az ostobaságot is a tudatlanság mellé, ha csak egy kicsit is eszedbe juttathatnám, ki vagy, ki voltál, ki lehetnél!
Annyi sok színe van az életnek, FÉLTELEK; rossz árnyalatot választasz és amikor te magad megszürkülsz majd eltűnsz végleg, késő lehet rájönni; más színek szebbek s lehet igazabbak lettek volna!
Még szép, hogy nem azonos. Ráadásul igencsak megnehezíti a dolgunkat miközben önmagunkat keressük. De úgy gondolom, hogy az Ego nem hiába van. Nincs olyan, hogy valami kizárólag rossz. Az Egora talán azért szükségünk van, hogy rájöjjünk az igazi énünk értékére. Vagy nem.
Annyi viszont biztos, hogy az Ego irányítását érdemes megtanulni, ha rá akarunk jönni, kik is vagyunk.
Hmm... Igazából most csak átfutottam, de elég érdekesnek tűnik ahhoz, hogy holnap, frissebb fejjel normálisan elolvassam. :P :)
Mindenesetre az egonak ez a leírása már most nagyon megfogott: "a bennünket fogságban tartó idegen elme". Bár túl negatívan ábrázolja, azért tetszik. :D
Életünk összegzése:
Mindenkinek, aki ebben a világban éli az életét, a személyes múltja határozza meg a létét.
Minden embernek rengeteg lekötött energiája van, ami megakadályozza abban, hogy a döntéseit szabadon hozhassa meg minden pillanatban. A szokásaink váltak életünkké, megerősítve a hiteinkkel, amik a szabadságunk legalapvetőbb korlátai. Ezek a dolgok kisajátítják az életünket, megerőszakolnak bennünket, hogy csakis ezek szerint élhetjük azt, amit életnek nevezünk.
Minden, a szokásainkból, a hitünkből eredő tettünk, csak tovább erősíti az amúgy is sziklaszilárdnak hitt egónkat. Ezzel a vélt valósággal szemben lépéseket tenni egy nagyon nehéz, viszont annál hatásosabb tett, ami a lényünk szabadságát szolgálja.
A harcos-utazók egyik legösszetettebb feladata az összegzés, amin keresztül fölszámolhatjuk a személyes múltunkat, a benne lekötött rengeteg életenergiát, és megteremthetjük magunkat olyannak, amilyenként ebben a világban el tudunk navigálni az életünkben. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, természetesen föl kell tárnunk mindazt magunkban, ami bennünket a szokásaink rabjává tett. Minden viselkedési sémánkat, beidegződött cselekedetünket, reakcióinkat az életünk minden területén számba kell venni, és kitisztázni mindet a gyökeréig, hogy semmi ne tudjon befolyásolni a döntéseinkben. Amikor eljutunk egy-egy minta gyökeréhez, azt megváltoztatva újra teremthetjük önmagunkat, olyannak, amilyennek valójában szeretnénk.
Minden egyes tudatos változtatás, egyre jobban gyengíti a bennünket fogságban tartó idegen elme erejét (ego), ami az érzékelésünket továbbra is korlátok között akarja tartani. Persze nem fogja könnyen adni magát, hiszen az ittléte múlik rajta. Amikor sikerült megváltoztatni egy dolgot az életünkben, akkor azt lemásolva, finoman megváltoztatva, megpróbál bennünket újra visszacsalogatni a sorba. Hihetetlen stratégiai tárházzal rendelkezik, de nekünk is van „fegyverünk” vele szemben, mégpedig a fegyelmünk. Amikor az összegzéshez fogunk, mindent megpróbál, hogy elterelje a szándékunkat arról, amit kimondtunk.
A fegyelem segítségével ragaszkodhatunk ahhoz, hogy összegezni akarunk. Persze ehhez nagyfokú kitartás kell. Az a szándék, amivel végre tudjuk hajtani ezt a harcos tettet, a csendből kell, hogy eredjen. Bármiféle más ragaszkodás, csak a lakónkat erősíti, hiszen minden ragaszkodás az elméből ered.
Az összegzés a lekötött energiáink újra aktivizálását és átcsoportosítását jelenti. Mielőtt hozzákezdenénk az összegzésnek, érdemes egy füzetbe összegyűjteni, listát készíteni azokról a személyekről, akikkel bármilyen energetikai kapcsolatba is kerültünk, azokról az eseményekről, amik megtörténtek velünk. Vannak események, amiket nem kell összegezni, bár az életünkben túl sok ilyet nehéz találni.
Minden olyan eseményt, ahol a reakciónk emocionálissá vált, azokat a szereplőket, akikkel bármiféle energiacsere jött létre, összegezni kell, mert ezekbe van elzárva, lerögzülve a legtöbb életenergiánk. Érdemes elkezdeni a mai naptól visszafelé menve, fölidézni az eseményeket, a szereplőket, lejegyezni, olyan részletességgel, amennyire csak emlékszünk.
A legelső összegezendő téma a szexualitás. A legtöbb energia ebbe van lekötve. A jelenlegi kapcsolatot ne összegezzük, de ha az éppen aktuális kapcsolatból szeretnénk kilépni, azt is lehet, sőt érdemes. Minden szexuális együttlét rengeteg energiát köt meg, ezért érdemes az elmúlt kapcsolatokat összegezni. Ha valaki igazán lelkiismeretes, akkor nem csak a szexuális együttléteket összegzi, hanem a legutolsó, a másikra irányuló vággyal teli pillantásait is, amit a fejében tovább folytatott, és nem hagyta meg annak, ami abban a pillanatban volt.
A listánk segítségével végigmehetünk az egész életünkön, és minél többet összegzünk, annál többre fogunk emlékezni az életünkből, sok olyan pillanatra is, amire előtte nem emlékeztünk. Itt már elkezdődhet a kifogásgyártás az elme részéről,”nem emlékszem mindenre: arra, amit mondott, tett, stb”, de pont ezek a dogok azok, amik nem is annyira fontosak, legalább is nem annyira, hogy ezek miatt ne vágjunk bele. Amikor elkészülünk egy listával, neki kezdhetünk magának az összegzésnek.
A folyamata a következő: lehetőség szerint egy csendes zárt térben helyezkedjünk el ülve, kényelmesen, válasszuk ki az összegzendő témát.
Igyekezzünk megtalálni a belső nyugalmat, a belső csend állapotába kerülni. Ha valakinek a vizualizálás nem megy, nem fontos. Mondjuk ki a nevünket, fogalmazzuk meg, mondjuk ki hangosan, hogy mit akarunk összegezni, és hívjuk meg a szántszándékot (szellem) segítségül. A szántszándék hangos kimondása, kiabálása, képes megállítani a folyamatosan kattogó elmét! A varázslók úgy tanítják, hogy amikor kimondjuk a nevünket, és elkiabáljuk magunkat a szántszándék meghívására, a Spirit „meghallja” a hangunkat, és mellénk állítja a szánszándék energiáját. Egy nagyon egyszerű dolgot teszünk az összegezés alatt.
Azt az energiát, amit belefektettünk a szituációba, fejünket elfordítva valamelyik irányba egy belégzéssel visszaszívjuk, a kilégzéskor pedig, fejünket a másik irányba fordítva visszaadjuk a mások által belefektetett energiáját. Mindaddig folytatjuk a be és kilégzést, amíg azt nem érezzük, hogy az akkori energia csere helyre nem állt.
Van úgy, hogy a felidézett kép foszlik semmivé, vagy megjelenik a testben egyfajta megkönnyebbülés érzés. Ez minden embernél más és más lehet. A lényeg az, hogy ezt a fajta érzékelést a belső csendünkön keresztül tapasztaljuk meg. Ami ilyenkor történik az, hogy a szituációban benne ragadt energia, a légzés segítségével újra mozgásba lendül, és visszatér ahhoz, aki az összegzést végzi.
Természetesen a másik szereplő energiája is mozgásba lendül és visszatér hozzá. Ez az energia-visszatérés szimbolikus, hiszen a varázslók magyarázata szerint (Carlos Castaneda) zárt energia gömbök vagy tojások vagyunk, így nem tudunk energiát elveszíteni, de az energiánkat le tudjuk kötni önmagunkon belül, beleszilárdítani minden egyes szituációba.
Ez azt jelenti, hogy a szituációkban lekötött energiánk a légzés segítségével fölszabadul és mivel mozgásba hoztuk magunkban az energiát, így a másik emberben is megmozdul. Egy szituációt nem biztos, hogy elég egyszer összegezni. Amikor már egy oldalról, a saját szemszögünkből összegeztük, érdemes a másik szereplő szemszögéből is megtenni, majd egy új nézőpontból, mintegy kívülről látva az egészet újra összegezni.
Érdemes összegezni a helyeket is, hiszen azokban is megmaradnak az energiáink lenyomatai. Minden egyes összegzéssel egy újabb és újabb héjhoz érkezünk el a személyiségünk rétegében. Maga a személyiség határozza meg a személyes múltat, és ez visszafelé is igaz.
Lehet, egy élet sem elég ahhoz, hogy megszabaduljunk a személyes múltunktól, de ha van elég energiánk, akár egy lélegzettel is eltüntethetjük azt. Ahhoz, hogy egy lélegzet elég legyen, teljesen ki kell „takarítani a házunk tájékát”, hogy aztán a hétköznapi élet eseményeit már egyetlen lélegzettel el tudjuk tüntetni.
Egy energetikai tény, minél többet összegezünk, annál több lekötött energiánk szabadul föl, annál több dologra emlékezünk a személyes múltunkból, amit összegezve, újabb és újabb energiát szabadíthatunk föl. Ezzel lehetőséget adunk magunknak, hogy megismerve a személyes múltunkat, átalakítva az önmagunkról megszilárdult képet, eljussunk a valódi lényünkhöz, amely szabadnak született erre a világra.
A végső célunk az összegzéssel önmagunk megismerése és, hogy megszabaduljunk a berögzültségeinktől, feddhetetlenné, szabaddá váljunk, akit semmi nem tud kimozdítani a középpontjából. Az idegen elme kitalál majd mindenféle trükköt, hogy távol tartson az összegzéstől, sőt még arra is képes, hogy elhitesse velünk azt, hogy egy bizonyos szituációt már kiösszegeztünk. Ez ellen a legjobb dolog az önmagunk állandó megfigyelése.
Ha tudatossá tesszük az életünket, és az összegzés segítségével föltárjuk a szokásos viselkedési mintáinkat, egy idő után már érzékelni fogjuk azt, hogy valóban kitisztáztuk-e az életünket. Nagyon csavaros, rafinált trükkökkel áll elő az elménk, hogy újabb és újabb csapdákat eszeljen ki nekünk, annak érdekében, hogy a már fölszabadított energiánkat visszaterelje a jól megszokott viselkedésekbe.
Az összegzéssel még nincs vége az önmegismerésnek, hiszen azzal a fölszabadított energiával kezdenünk is kell valamit. Amikor egy szituációból visszavettük az energiánkat, azt a helyzetet meg kell vizsgálnunk a testtartás, a gesztusok irányából is, és ezeket megváltoztatva egy újabb csapást mérhetünk a „lakónkra”.
A test tudatossá tétele nagyban segít föltárni az energia lekötéséhez vezető utat, és megfigyelve az „önkéntelen” testi reakcióinkat, azokat megváltoztatva közelebb kerülhetünk a szabadságunkhoz. Olyan ez, mint egy hagyma héjait egyenként eltávolítva eljutni a valódi önmagunkhoz. Az összegzéssel minden egyes „hagymahéjba” belekötött energiát visszaszerezhetjük. Ahogyan megváltoztatjuk a viselkedésünket, úgy változik meg az életünk is ebben a világban.
/net/