Absztrakt valóság... (beszélgetős fórum)
Egy örökkévalóságot töltünk el gyámoltalan gyermekként. A gyermek cselekedni akar, és mert nem tud, hát panaszkodik.
Az a legnagyobb hibánk, hogy sosem hisszük el azt, ami történik velünk. Amikor végül ráébredünk, hogy mi történik velünk, általában már túl késõ. Mindig az intellektusunk csap be minket, mert õ kapja elõször a vészjelet, de ahelyett, hogy hitelt adna neki és azonnal cselekedne, elõbb hosszan eltûnõdik a dolog valódiságán.
Szokatlan helyzetben az emberek a helytelen viselkedés három fajtáját végzik.:
1. Semmibe veszik a történteket. Ilyen a megszállott.
2. Habozás nélkül elfogadják a dolgokat, minden mozzanatukban és azzal áltatják magukat, hogy tudják mi, miért és hogyan történik. Ilyen a jámbor.
3. Örökösen gyötri õket egy esemény, mert sem semmibe venni, sem szívvel elfogadni nem tudják. Ilyen a bolond.
:))))
Mélységesen egyetértek az összessel:)
Kitől származnak az idézetek?:)
Csak akkor tudsz az emberekre haragudni, ha a cselekedeteiket fontosnak tartod. Ha túl sokat foglalkozol magaddal, és a gondjaiddal, fáradtság vesz rajtad erõt és legyengít, így viszont nem tudsz a világra figyelni. A beképzeltség, vagyis hogy fontosnak érzed magad, az embert nehézkessé, esetlenné és hiúvá teszi.
Az emberek többsége túl komolyan veszi magát, fontosnak tartja önmagát, mert gyenge és felfuvalkodott. Úgy gondolják, joguk van bosszankodni mindenen, és elmenni, ha nem a szájuk íze szerint alakulnak a dolgok.
Önuralomnak azt nevezik, ha az ember képes megõrizni a lélek harmóniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.
Ha az ember elveszíti önmaga fontosságának tudatát, sérthetetlenné válik.
Az önmegtagadás szenvedélye messze a legrosszabb, mert elhiteti velünk, hogy nagy dolgokat viszünk végbe, amikor valójában önmagunk körül forgunk.
Nem az a fontos, mit teszünk magunkkal, inkább az, mit nem teszünk.
Minden út egyforma: sehova sem vezet, de míg az egyik szívvel rendelkezik, és az ember örömmel utazik rajta, a másik nem, és az csak elátkozza az életét.
Jobban értenéd a dolgokat, ha nem töprengenél a kezdetekrõl, mert a dolgoknak nincs eleje, ilyen csak a te fejedben létezik.
Tudod Nag,én is,de sokszor már nem tudom eldönteni jó-e beleveszni a részletekbe...ettől még megteszem.
:))
De személyes tapasztalattal igen,és szerintem ez számít igazán.
Ha úgy gondolnám egyetemi végzettség lenne szükséges kötetlen beszélgetésekhez ,akkor én is elsompolyogtam volna kerülőúton:DDDDD
Ja!:))
Akkor az tévesztett meg ,hogy úgy kezdted,hogy "neked teljesen más a véleményed".
....ezt is írja...:
"A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve.
...."
...végig olvastad?:))
Szó sem volt cáfolatról. Csak azt fejeztem ki, hogy nem látom értelmét rendszerről, törvényszerűségről ez esetben vitázni.
Törvényszerűségről, törvényről akkor beszélünk, ha az valamennyiünkre ugyanolyan módon érvényes. Ebben az estben nem vagyok biztos, hogy igaz.
Szerintem evvel nem cáfoltál semmit,hisz pont ez szerepel az idézetben.
Csak annyiban kibővítve,hogy sorrendbe helyezi az emberi szükségleteket,mert úgy gondolja,hogy van ezekben egyfajta törvényszerűség,vagy rendszer.
Nézd pl. a 1919. hozzászólást.
Nekem teljesen más a véleményem. Egyszerűbb. Valamennyien azt a szükségletünket helyezzük előtérbe, melynek híján vagyunk. Nem érzem szükségét, hogy ebben a témában vitatkozzak valakivel, maximum Abraham Maslow-val:))
Szóval egyszerű vagyok mint a faék, de arra is szükség van a világban:))