A szülőszobától a pszichiátriáig (beszélgetős fórum)

Szia :)!

Szépen el is indítottunk mindent a betegjogi képviselőnél,az adott kórházban.Mindent részletesen le is kellett írni,percre pontosan,mikor mi történt.Ebben a párom próbált segíteni,mert ki nézi olyankor az óráját.Nálunk apás szülés volt,ez volt a szerencsém.16 órát vajúdtam és mivel nem tágultam (volt,burok repesztés,oxitocin,manuális tágítás..)Később tudtam meg,hogy ennyi mindent végig sem zongorázhattak volna,tehát ha burokrepesztés után nincs semmi,akkor lehet intézkedni,maximum még az érdekemben az oxitocin.Gyönyörűen lecsepegett,tágulás semmi így ha 2-3 óránként rám néztek,de szóltam,hogy úgy érzem tolófájásaim vannak.A párom rohant,negyedóra múlva jöttek,azt mondták,honnan tudom,hogy tolófájás,mikor most szülök először,majd azt mondták a diagram szerint nincs is fájásom.Akkor azt a kis készüléket a bal oldalamról középre húztam a pocakomon és máris volt,amire azt mondta a szülésznő,hogy tegyem vissza ahova ő tette.

Ismét magunkra hagytak,de már nem bírtam tartani,megindult a baba,szaladt a párom és akkorra már én sem voltam a csendes,minden rendben anyuka.Felemeltem rájuk a hangom,ha bármi baja lesz a picinek!!Megvizsgált az orvos és érezte,hogy ott a baba feje,de baj van,vittek is császározni.Hosszabbra sikerült a műtét,hívtak még be két orvost,a Jó Isten tudja,hogy horgászták ki a babát,mert beszorult a csontos medencébe.Most,hogy akkor tört össze a pici koponyája,vagy akkor mikor leejtettek,mert azért vittem a 100kg-ot,nem tudhatjuk.Percekig tanakodtak,hogy ki mit fogjon,hogy tolja és,hogy húzza,az egyik orvos aki csúnyán beszélt velem,hogy hallgassak,mikor könyörögtem neki,hogy segítse,már róla is szakadt a víz.Én csak imádkoztam!

Mint minden császáros anyuka,magamból én sem láttam semmit,még szerencse.Nehezen állították el a vérzést nálam.

De szerencsére itt vagyunk és Isteni szerencsénk,hogy apás szülés volt,ennek köszönhetünk mindent.

Mert ha halomra lettem volna egyedül valószínű engem is csak kényeskedőnek titulálnak.

Egy szülésznő szerint,hajszálon múlt az életünk,mert ha a méh kifárad abból is bajok lehetnek.Ezt a részt már nem értem,de a többi tény és való.

A dolog addig ment,míg ki nem derült,hogy hála Istennek semmi baja a kislányomnak.Utána hagytam is az egészet,mert igaz,hogy a saját hibájukból jutottam odáig,de meg is tudták menteni a kislányom és nekem csak ez számít,nem a mi van ha,mert hála Istennek ilyen nincs,nem vagyok bosszúálló,a nővérek sem érdekeltek,mivel nem velem tolta ki ki,hanem magukkal,egy huncut garast nem kaptak így tőlem.Ráadásul az életben úgysem látom többé őket.Csak a szoptatós nővérek kaptak ajándék csomagot,látszott,hogy imádják amit csinálnak,úgybántak a babákkal mint a hímestojásokkal és egyedül egy nővér aki megfejt,holott még tejlázam sem volt,csak tanácsot kértem,hogy nem szopik a pici,persze sírtam,hogy létezik,hogy nem szeret és azért :).Megnyomta a bimbóm,azt hittem odacsinálok és megkért,hogy tartsak vele.Túl sűrű volt az előtejem és azt mondta,ha ebben nem segít,igaz sajnálja ő is,hogy nem a pici kapja,de úgy látszik ő nem tudja kiszívni és ha nem feji le el is állhat a tejtermelés.Neki köszönhettem,hogy lett tejem és valóban mikor hozták a picit,már nem utasított el,megsirattam az első szoptatást :).

Szülésnél nem volt fogadott orvosom,mert vidékre jártam le szülőkhöz,én Pesten lakok ,nem tudtam hol leszek mikor beindul a szülés.Vidéken tartózkodtam mikor elkezdődött.

Az incidens után az az orvos akinél szültem be sem jött megvizsgálni,a bent maradt placentát is az Osztályvezető főorvos vette észre,a lázgörcs utáni vizsgálatkor.Az akinél szültem,csak a varratot jött kiszedni,de nem mert rám nézni egyszer sem,én pedig úgy voltam vele,biztos elég büntetés az neki,hogy még egyszer látnia kell.És ő sem kapott hálapénzt.

Nemrégiben is volt egy rossz tapasztalatom itt a Klinikán. Fájt a bokám és úgy gondoltam, hogy mivel itt dolgozom a telepen átmegyek az Ortopédiára és megnézetem, mert nagyon nehezen jártam rajta. 3 orvos nézte meg 2,5 hónap alatt és még az MRI után se vették észre, hogy erős gyulladásban van az ínszalagom. Nem hittem el, hogy ennyi idő után is még mindig fáj, hiába a 10 elektromos és ultrahangos kezelés + kenegettem ahogy mondták és jegeltem. ARra az elhatározásra jutottam, hogy felhívom az egyik ismerősömet aki a Kenézyben dolgozik, hogy ajánljon egy jó orvost. Így is lett. Ő megnézte a leleteimet és egyből meglett a baj. Kaptam rá gyógyszert, pihentettem tovább és kenegettem. Egy hét alatt megjavult a bokám.

Ennyit a klinikai orvosokról.

Jól döntöttél, hogy a Kenézybe mégy szülni. :)

Jó egészséget kívánok Neked és családodnak!

"Miért nem hallunk a daganatos gyermekekről és a velük vívott csatákról????"

Most hallasz: a kórházban csak a baba kap ágyat, anyuka nem. Ha egy hónapig bent vannak, akkor addig kell egy műanyag széken aludnia a gyerek mellett. Ha szerencséje van, bepréselheti magát a gyerek mellé a kiságyba. Éjjel ezerszer felébresztik őket ilyen-olyan indokkal, nappal a többi gyerektől nem lehet aludni. Hetekig, hónapokig kialvatlanul, nyűgösen, hisztisen élni egy kórházi ágyon összezárva öt másik élet-halál közt mocorgó gyerekkel, viselni a műtétek terhét, tűrni a várakozást, kemot, aggódni kb. minden miatt egy kilátástalan jövőért... az az igazi szenvedés, nem három nap kórház egy EGÉSZSÉGES babával.

Erre írtam korábban, hogy a cikkben leírt negatívumokat nem kéne összemosni a pozitív dolgokkal is. Semmi baj nem lenne azzal, hogy ott a gyerek 0-24-ben, ha az anyák kapnának SEGÍTSÉGET.

Ezek mára már egzaktan leírható dolgok, hogy ez a jó a gyereknek és az anyának is, ha együtt vannak, szóval részemről nem vitatéma, hanem tény.

Hozok fel külföldi példát, hogy látsszon, azért nem pusztán pénzkérdés lenne;

A császáros anyák Angliában választhatnak a különböző szopibarát fájdalomcsillapítók közül, van bogyó, vénás, és persze hatóanyag szerinti különbség is, ha valaki érzékeny valamely összetevőre.

Az ágyneműcsere nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy nem a frissen műtött anyának kell cserélni a baba pelenkáját, ruháját, hanem a nővérek csinálják. Fürdetni csak kérésre viszik el, mert szintén tény, hogy a magzatmáz tele van vitaminokkal (mit gondoltok, a szülésznők miért kenik az arcukra?), ami táplálja és védi a baba bőrét. Nyilván ha véres, mekóniumos volt, lemossák, de alapból minek? Beszívja a bőre, és egy újszülött nem lesz koszos. Hol, hogy?

A szoptatásban segít szoptatási szaktanácsadó, aki nem azonos a csecsemősnővérekkel, erre külön személyzet van.

Ja, és az ágyakon oldalt védőrács van, így gond nélkül lehet együtt aludni is akár, és nincs a szenvedés, hogy hogy érem el a gyereket, ha ordít. A gyerek így nem ordít. Teljesen általános és ott ez a normális, hogy a császáros anya felállítása után kint van vele a babája, ez csak akkor van másként, ha tényleg ájuldozik az anya. Ott odafigyelnek erre, nem a szobatársaknak kell riasztani a túlterhelt nővért, aki a folyosó másik végén csinál épp valami mást.

Egyébként pl az Uzsokiban olyan ágyak vannak, amik távirányítóval állíthatók (magasság, fejtámla, lábrész dőlésszöge), ezzel az erővel tényleg nem lett volna szerintem annyival drágább rácsos ágyakat venni, és ez vonatkozik az összes kórházra, ahol már nem a régi orosz vaságy van.

Magyarán, az anyának nincsen SEMMI dolga azon kívül, hogy PIHENJEN, és ezt lehet babával EGYÜTT is, anélkül hogy ez bárkit zavarna ugyanabban a szobában.

Az a logika, hogy a bababarát szemlélet szar, mert az anyák nem tudják kipihenni magukat, az kb annyira logikus, mint hogy minden ember a földön, aki uborkát evett valaha életében, egyszer valamikor meghalt. Ti is ettetek uborkát? Ájjáj...

Az infóm két helyről származik;

egy Angliában 3 gyereket, abból 1-et császárral szült ismerőstől és a nőgyógyászomtól, aki élt és dolgozott Angliában is.

Köszi, hogy elolvastátok és gondolkodtok. Nem mindig a MIT a rossz, hanem a HOGYAN.

Ez így van és bizton merem állítani, hogy ez volt a jó.

Ahol én szültem, ott nem csak baba-mama kórterem van, így mindenki eldöntheti, hogy kívánja-e igénybe venni a baba-mama szobát.

Én egyikkel sem igényeltem a rooming-in rendszert, mert igenis kell az a pár nap az embernek.

Nem hiszek abban, hogy az bármelyik babának a hátrányára válna, ha egy "kipihent", nyugodt anyuka fogja hazavinni és nem egy idegbajos.

Sajnos ennek a rendszernek megvan a hátránya, hisz nem tud az ember pihenni. Még ha a sajátomtól esetleg tudnék is, akkor tutira a szobatársam gyereke ordít, szóval szerintem öngyilkosság.

Ezekből kerülnek ki a későbbi depressziósok is, mert a fáradságtól és az abból adódó kudarctól egy idő után összeomlanak.

Vicces azért, hogy a kórházi sorozatokhoz hasonlítjuk a kórházainkat.

Szálljunk már le a földre!

Ez kb. olyan, mintha egy brazil szappanoperához hasonlítanánk a párkapcsolatunkat, vagy olyan, mint a fehér lovon a herceg.

Azokról az ügyekről miért nem hallunk semmit, amikor a millió koraszülött életét megmentik az orvosok, nővérek?

Miért nem hallunk a daganatos gyermekekről és a velük vívott csatákról????

Miért nem hallunk a transzplantált gyerekekről????

Azért mert ezek az emberek nem írják a saját történetüket, mert annak nem lenne ekkora visszhangja. Ez is a magyar mentalitásra jellemző és szomorú tény.

Ahogy írtam is már korábban, lehetetlenségeket állít. Ha fel is nagyítok valamit, akkor legalább ügyelek arra, hogy még beleférjen a lehetséges kategóriába, bár úgy tűnik, hogy még így sikerült a cikk írójának, vagy az okos újságírónak, elhitetni a sztorit.

Pl. az, hogy a gyerek 13 órát feküdt rajta.

És hogy is volt régen?

Sima szülés után néhány órával vittek a szobába, a babát csak rá jó pár órára hozták ki, a csecsemősök megmutatták hogy kell szoptatni, a szobában volt elektromos mellszívó, ami rettenet erős volt és néhány alkalom után beindította a tejet. A szopizások után szépen visszavitték a babákat a csecsemőosztályra és köv. szopiig volt ideje anyukának fürödni, és pihenni. Hét napot bent kellett tölteni, nyolcadik napon volt zárójelentés, addigra kiderült, hogy besárgul, nem sárgul a baba, anyuka megerősödött egy kicsit, hiszen tudott pihenni .

Nem is volt ez annyira rossz régen.

Én sem panaszkodtam és nem kérdeztem, mert ha az ember először van kórházban nem igazán tudja mit kell-kellene tennie.

Én is azt gondoltam naivan, majd mondják-hiszen a vizsgálat vagy a szülés alatt is mondtak mindent.

De nem így volt, ahogy átkerültem az gyerekágyas részre, senki semmit nem mondott, semmit nem kérdeztek.Sőt meg sem vizsgáltak, még a szülésznő a lelkemre kötötte, ha nagyon véreznék, szóljak valakinek.

A többiektől tudtam meg mikor mit kell csinálni-mikor kell menni a babáért, le kell mérni, nekünk kell beírni a füzetbe, vagy mikor lesz zárva a mosdó takarítás miatt, vagy hogy a gyerekorvoshoz is be lehet menni-és ő mondja el mikor mit tettek a gyerekkel.A csecsemősök semmit nem mondtak.

Egyedül akkor jött be a csecsemős ha sokáig sírt egy egy baba.És éjszaka égve kellett hagyni a világítást, mert néha ránk nézett, már akinél kint volt a baba éjjel is.

Jó lett volna egy védőnő vagy bárki-aki megkérdezi, hogy érzem magam, hogy haladunk a babával-szopizik-e rendesen.

Nem a szobatársak dolga mindent elmondani...bár készültem és mindent elolvastam amit lehetett előtte, de voltak problémák.

A takarító nő például hangosan morgott, hogy kinek folyt el a vize már megint-vajúdtunk egy páran.

A lepedőről kis ruháról pedig annyit, hogy nálunk előre szóltak ne koszoljuk össze, nem tudják cserélni, 4-5 napig abban voltam amibe szültem.

Azt mondták ruhát nem lehet bevinni, aztán bent kiderült hogy lehet-lehettem volna bármiben még a babának is vihettem volna ruhát.

Szülés előtt le is vették rólam, ne legyen véres, mert csere nincs.

A pisis pelenkázónak sem örültek, sem a véres lepedőnek-pedig szerintem teljesen normális szülés után pár órával hogy ilyen balesetek történnek.

Szóval ha az embert így betámadja a személyzet, utána talán még inkább elmegy a kedve hogy kérdezzen...legalábbis én már nagyon vártam hogy haza jussak.

Egyedül a vezető védőnő volt rendes, sajnos neki sok dolga volt, nem volt elérhető 24 órában.

Mivel ez tanulható dolog, a szülés is és a gyerekkel való foglalkozás-valószínű ha a 2 vagy a 3 babával kerülnék be, nem okozna gondot a mogorvaság a spórolás.

A főorvos kismamáira viszont jobban figyeltek, velük közlékenyebbek és kedvesebbek voltak.

Tőlünk még az apás szülésnél használt köpeny árát sem kérték el, csak akkor szóltak amikor a zárójelentéssel éppen kiléptünk-és csak úgy utánunk dobták, mintha fizetés nélkül szeretnénk távozni.Pedig ezt rögtön utána ahogy átöltözött az apuka elkérhették volna.

Ezzel egyetértek. Sajnos a magyar egészségügy nincs toppon. De mire fizetünk amúgy annyi tb-t?

A másik, hogy nem kell messze menni. Miskolcon hány baba meghalt tavaly? Érdekes, hogy valahogy arról az ügyről sem hallunk semmit...

Nehéz ügy ez a bizonyítás, meg tényállás tisztázás, mert tényleg a szülés után a nők olyan állapotban vannak, hogy idő kell, míg összekapják magukat. Leginkább itt, ahogy többen írják, apukának kellett volna a sarkára állni.

A debreceni klinikán mehet be hozzátartozó a kórtermekbe. Nem értem, hogyha segített zuhanyozni, miért nem borította össze a kócerájt, ha ennyire gáz volt ott minden?

Na mindegy. Hátha visszajön a cikk írója, és majd elmeséli. Ha nem, az azért biztos jelent majd valamit.

Én olvastam az eredeti cikket. És tényleg azt írta, hogy nem tervezte a babát.

Tényleg ilyen volt a fél szívvel született babáról a cikk? :S Szomorú.

Egyetértek.

Nekem sincs könnyű szakmám, és nem vagyok túlfizetve, de attól még nem verem le a port azokon az embereken, akikkel dolgozom.

Nekem nem kell magyaráznod, túl vagyok egy szülés utáni depresszión.

Csak abba gondolj bele, hogyha ez a történet esetleg valódi, nem mindegy, hogy pofont adsz az írójának, vagy megpróbálod őt megérteni.