A szülőszobától a pszichiátriáig (beszélgetős fórum)
Miért értsem meg, ha nem hiszem el, amit ír.
Komolyan mondom, hogy annyira rosszul vagyok azoktól, akik csak sajnáltatni tudjàk magukat.
Mindenhol csak a negativizmus....ez se jó, az se jó, az állandó panaszkodás.
Ha mi állandóan feszültek vagyunk, idegesek, azt a gyerek megérzi, ő is nyugtalan lesz és innentől ez egy ördögi kör.
Én nem szóltam meg senkit, pusztán megállapítottam.
Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy szomorú, hogy egy több-gyermekes anyában ennyire nincs megértés egy másik ember iránt!
Tudom.De van akinek itt mindenre van ideje és megszólja azt,akinek nem:(((Ez arra volt reagálás.
Nekem is hasonló élményeim voltak, ezért tudom megérteni a cikk íróját.
A Te történetedet mondjuk érdemes lenne még megírni a mélyen tisztelt kh-nak, vagy betegjogi képviselőnek, bár, ha a papírokat eltussolták...:/
A betegjogi képviselő meg sokszor nem a beteg érdekeit védi, tisztelet itt is a kivételnek.
Ez nagyon durva sztori és 10 év ide vagy oda, de volt érte bármiféle felelősségre vonás.
Annyira kiábrándító, hogy ilyenek még mindig vannak és tényleg hány tanulási zavar köszönhető ilyeneknek, az oxigénhiány miatti szellemi fogyatékosságról ne is beszéljünk.
Az én zárójelentésemben is vannak csúsztatások, meg a fiaméban is. Azon például nem szerepel, hogy alapos indok nélkül, csak "biztos, ami biztos" alapon kapott oxigént születése után. Csak most, majd 10 évvel később tudtam meg, hogy az oxigénpótlás is okozhatta a diszgráfiáját a fiamnak. Ez is csak egy ok, ami okozhatta, de írásban nincs nyoma, hogy egyáltalán kapott... Meg még egyéb kihagyott dolgok...
Én írtam már. Volt amelyik cikk hamar megjelent, de volt aminél sokat kellett várni. Eleinte néztem én minden nap, de bizony előfordult, hogy már napok óta kint volt, mire rájöttem, hogy nini megjelent.
...mert mindenkinek arra van ideje,amire akar...
Írtam már, de nem bírom ki, hogy ne írjak újra. Sokan kétségbe vonják a cikk hitelességét. Én nem. Igaz én azt is tudom, hogy nem vagyunk egyformák. Voltam egy gyerekes anyuka, akinek semmire sem volt idelye. Mert bár hihetetlen, de van ilyen. Nekem hasfájós első baba adatott, de nem csak éjjel sírt, hanem nappal is csak egy bizonyos pózban, kézben tudott pihenni. Egyébként ordított, annyira, hogy sérvet is kapott a drágám. Na hát mellette nem volt időm semmire, senkire. Ha a párom itthon volt akkor fürödtem, ettem, pisiltem, takarítottam, vagy takarított, stb. Kimerültem. Már a kórházban is. Én emlékszem, hogy amikor a kisfiam megszületett, nem tudtam mit kezdeni vele. Pedig nagyon vártam. Aztán ott volt. Nem tudtam tisztába tenni, azt sem tudtam, hogy hogyan kezdjek hozzá. Nem mertem öltöztetni. A csecsemősök, meg nem szívesen segítettek. Ettől iszonyatosan magányosnak, elesettnek és tehetetlennek éreztem magam. Mivel a babám éjjel sírt a kórházban a szobatársaim sem kedveltek, mert nem tudtak aludni tőlünk. Belázasodtam. A gátvarrat nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy egy ismeretlen dologgal a karomban bolyongok a semmiben és nem tudom mit csináljak. Szerencsém volt a párom otthon tudott segíteni. A védőnőm is. Ezért nem kerültem magam is a cikkíró sorsára. A második gyerkőcnél, már tudtam mire számítsak, így nem is volt gond lelkileg semmivel.
Lehet, fogalmam sincs róla, én még sosem írtam, de ha írtam volna, akkor biztosan naponta egyszer megnézném, hogy megjelent-e?
Mikor valaki cikket ír van,hogy csak hónapok múlva kerül ki.
Egy szóval sem írtam, hogy könnyű volt, csak nem sajnáltatom magam.
Miért kéne empatikusnak lennem, ha nehezen hiszem el, hogy minden szava igaz a cikkírónak.
Én csak arra próbálok rávilagítani, hogy arra van időnk, amire szakítunk, akár 3 gyerek mellett is.
Ezek szerint nem esett le a tantusz, hogy ironikusan írtam.
Örülj magadnak továbbra is, és hagyd békén azt, akinek nehezebb szülése volt, mint a tiéd!
Persze, de idáig nem jutnak el.... :-(
A sajnálatból meg nem lehet megélni.
Miért egymással vitatkoztok?Ha jól tudom ezta cikket egy újságírónő írta.El kell-e hinni minden szavát?Én nem hiszem el,mert ezelőtt pár héttel megjelent egy cikk afél szivvel született babáról,ami sok valótlanságot tartalmazott.A szülők cáfolták ezeket.Ebben csak az a szomorú,hogy a cikk írója nem kért elnézést a hamis információk miatt és azok a hozzászólók ,akik elátkoztak,gyilkosnak stb.nevezték az orvosokat ,mentősöket és "jó"kívánságokat írtak.Bocs, hogy hosszura sikerült,de ez nagyon kikivánkozott belőlem.Még annyi,hogy az eredeti cikk így kezdődik:"nem tervezett"terhesség...Mindenki azt gondol amit akar.
Na, úgy látom, tényleg nem gyerekek számától függ a mások iránti empátia...
Oké! Az átöltöztetès nem az ő kompetenciája, az edények összeszedése annál inkább.
Ha jól emlékszem korábban sem ápolóként kerültek szóba.Max.átöltöztették a kismamát.
Igen, biztosan. Ha én írnék egy cikkett, azért egy nap egyszer fellépnék, hogy megjelent-e, de persze én kirívó eset vagyok.
A tányérok összeszedését, ne hasonlítsuk az ápoláshoz.
A fórumindító nem tudja előre,hogy mikor jelenik meg a cikke.Ezt itt a hoxán olvastam.
Ha ez így van,nem tudhatja,hogy most kellene hozzászólnia.
Az sem biztos,hogy jól van lelkileg,testileg,...
Milyen feladattal bíztàk meg? Itt egyébként nem arról volt szó, hogy nem értek rá, hanem arról, hogy csak a takarítónő segített.
Amúgy meg a legvicesebb az, hogy olyan kórházról beszélünk, ahol a hozzátartozó bemehet.
Ahol én szültem, oda senki nem jöhetett be. Kettőt császárral, aztán még mindig élek.Bár nem is az volt a központi problémám, hogy szegény én......
Na és sok kórházban a takarítók osztják a kaját,szedik össze az edényeket.Én is találkoztam ilyennel.lehet hogy ezt nem szabadna csinálniuk,mégis megtörténik..És nagyon kedvesen törődtek az emberrel,töltögették a teát ha kértünk.Jó,hogy ott voltak!
Sziasztok
Nos en sajat magamon tudom hogy biztos segitenek ha kell! en mikor szültem a lanyom ott biza a takaritonöt is beöltöztetek mert annyi szüles volt egyszere hogy nem gyöztek es kellet a segitseg!!!ez 2006 miskolc
Nekem 3 van és egyiket sem hanyagolom el, ezt elhiheted.
Szakítok egyébre is időt, sőt még a páromra is.
Nagyon sajnálom azokat, akiknek ez nem sikerül, többek közt téged is.
Te olyan okos vagy!
Kérlek, áruld el nekem, hogyan kell mindenre időt szakítani, mert én még 2 gyerekes anyaként sem tudom!
:-D
Szetintem is van benne valami.
További ajánlott fórumok: