A szülőszobától a pszichiátriáig (beszélgetős fórum)

Ezzel teljesen egyetértek. Azt szokták mondani, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Nekem pont front napon sikerült szülnöm, telt ház volt, 22-en szültünk aznap, fennforgás volt, hely alig, de senkit nem zavartak el, hogy nincs hely, meg senkinek nem kellett hálóingben kint a folyosón álldogálnia, aki meg mégis kiment hozzátartozóhoz, az köntösben tette.

Kedvesen szóltam mindenkihez, és kedvesen is szóltak vissza. Pedig én nem voltam leszedálva semmivel, nem EDA-val szültem, de nem is gázzal, én nem kaptam semmi érzéstelenítést, csak a varráshoz 3 lidocaint.

Na, akkor olvasd újra, mert tényleg nem érted. Ezt írom:

"Lehet, hogy ha kinyitom a számat, hogy napok óta vérben és babakakiban fekszem, akkor lecserélik az ágyneműt is, és a tálcámat is közelebb adják, vagy adnak rám ruhát, vagy segítenek zuhanyozni, mert látni látták, hogy mi a helyzet, de nem vagyok különösebben panaszkodós fajta, nekik meg gondolom, volt dolguk elég."

Amit leírtam, nem panaszkodás, hanem tényközlés, arra reflektáltam, hogy máshol is megesnek hasonlók, mint amit a cikkíró tapasztalt, de nem mindenki úgy fogja fel, illetve persze nem is mindegyik olyan durva, mint az ő esete. Tisztában vagyok vele, hogy talán lett volna olyasmi, amin javítanak, ha szólok.

És azzal is tisztában vagyok, hogy máshol ilyen alapdolgok miatt nem kell szólni.

De mindegy, ez van, én nem szóltam, részben, mert nem akartam, részben mert nem tudtam, másrészt volt, amiért szóltam (például a zuhanyzós hányós jelenetnél), de segítség nem jött. És igen, volt amikor nem is szóltam, de olyan kedves ápolónő volt, hogy magától is észrevette, hogy folyik a vér az infúzió mellett.

"A tb fizezés senkit nem jogosít fel arra, hogy neki mindent szabadjon. " Ezt meg hogy érted? Mi volt olyan pofátlan abban, amit írtam?

Mellesleg én udvarias voltam mindenkivel, amikor épp magamnál voltam (velem nem mindenki, de ezt az aktuális fáradtság és túlterheltség számlájára írom).

A szállodai ellátás, és a - például a fórumindító által - jelzett helyzet között azért van még néhány lépcsőfok, de gondolom, ezt nem annyira érted, ha szerinted az itt kommentelők közül bárki is arra vágyik, hogy a "seggét is kinyalják", ha idézhetem az elegáns hozzáállásodat.

Az nem lett volna panaszkodás, ha szólsz, hogy cseréljék ki az ágyneműt. Én nem értem az embereket....tűrik napokig a véres ágyneműt, nem szólnak, utána pedig panaszkodnak.

Én le tudtam zuhanyozni, pedig én is voltam már jobban is, viszont ehhez sem kértél segítséget, így nem tudhatod, hogy mi lett volna a reakció.....biztosan segítettek volna.

Na meg amit én még észrevettem, ha valaki normálisan kérdez, kér,akkor ők is normálisak. A tb fizezés senkit nem jogosít fel arra, hogy neki mindent szabadjon.

A kórház nem szálloda, aki hasonló ellátásra vágyik, az menjen magánklinikára. Ott azt fizeted meg, hogy a seggedet kinyalva lássanak el, a tb-vel azt, hogy ellásanak.

Ez melyik kórház is?

Szerintem a Debreceni!

Igazam van?

Jó lenne, ha a cikkíró is reagálna valamit, mert így csak megy a találgatás, gyanúsítás, hogy hol is történt....lehet, hogy tévedek én is..?

Én máshol szültem, de nagyon vegyes tapasztalatokkal.

Gyötrelmes szülés után (végül császáros) engem is hagytak 4 napig a saját véremben és a babakakiban feküdni (én a tarkófájás miatt, és később egyéb egészségügyi mozzanat miatt nem tudtam felkelni, csak nagyjából négykézláb, nagyon erős fájdalommal), egy kicsit elnéztek egy tünetet is, ami miatt nem kaptam megfelelő gyógyszert, míg végül a fájdalomtól a zuhanyzóban hánytam 2 napos császársebbel, amire csak annyit mondtak, hogy semmi baj, nyugodtan takarítsam fel a zuhanyzóval, bár nem nagyon tudtam hol vagyok, mert épp hallucináltam. A gyereket nekem kellett hozni vinni, úgyhogy kétrét görnyedve vánszorogtam a folyosó másik végén lévő csecsemősökig az infúziós állványt tolva magam előtt, és a fejemmel nagyjából tartva a hálóingemet, amit az infúzió miatt nem tudtam felvenni, a másik kézzel meg a rooming in kocsit lökdösve. Enni akkor ettem, ha a szintén császáros szobatársam odaadta a tálcámat, azt sosem értem el. De mindegy, mert úgysem tudtam felülni, fekve meg nehéz.

Másrészt volt nagyon kedves ápolónő (szülésznő?) is, aki a tilalom ellenére beengedte a férjemet, a csecsemősök minden este felajánlották, hogy adjam be a babát, és tulajdonképpen mindenki viszonylag kedves volt, egy orvost leszámítva (nem a szülészorvosom). De ráérni nem nagyon ért rá senki, hát így jártam. Lehet, hogy ha kinyitom a számat, hogy napok óta vérben és babakakiban fekszem, akkor lecserélik az ágyneműt is, és a tálcámat is közelebb adják, vagy adnak rám ruhát, vagy segítenek zuhanyozni, mert látni látták, hogy mi a helyzet, de nem vagyok különösebben panaszkodós fajta, nekik meg gondolom, volt dolguk elég.

Szóval ideális nem volt, de van ennél lejjebb.

Jó hogy nem csókolok neki kezet!

Mindkét gyerkőcömet felújítás alatt szültem, de az elsővel is és most a másodikkal is úgyanazt az ellátást kaptam és még volt olyan aki örült is neki, hogy megint láthat és azóta is tartom velük a kapcsolatot.

De egyébként ez jellemző sok szűklátókörű emberre, hogy amikor valami nagyszerű dolgot visznek véghez, akkor hallgatnak mint a kuka, ilyenkor meg adják az okosat, nem dícséri meg őket senki.

Nekem három gyermekem van. A legnagyobbikat simán sikerült megszülnöm, a középső és a kicsi császárral születtek. A középsőnél nem is bikinivonalat csinált a doki, hanem hosszában vágott. :-( Kétszer olyan hosszú, mint a bikinivonal, ezt is tapasztalatból tudom, mert a kicsinél már úgy vágtak.

Szó se róla rohadtul fáj, főleg a második császár után fájt nagyon, de én magamat a 2. naptól kezdve, igaz nehezen, de elláttam és nem is akartam senkire rászorulni.

Ahol én szültem, oda nem jöhettek be a látogatók, így segítségem sem volt.

Bár mondjuk én az a típus vagyok, akit nem kell körbeugrálni, sőt nekem itthon sem kellett hetekig segítség.

Én sem hiszem, hogy a cikkíró minden szava igaz .

Nem csupán annak adott hangot, hogy mást tapasztalt, hanem kétségbe vonta a cikk valóságtartalmát.

Nekem ennyi a gondom.

Egy kórház nem engedhet meg magának egy ilyen esetet sem.

Ne a szerencséden múljon, milyen tapasztalatokkal szülöd meg a gyereked, akire egész életedben vártál.

Csak mert egy nővel ezt is meg lehet tenni, bírjon ki mindent, ha nem, majd gyengének és hülyének nyílvánítjuk, ha meg önként vállalja, annál jobb!

Nem kell ott dolgozni ahhoz, hogy legyen valaki, aki elmondja azt, hogy ő mást tapasztalt.

Az a baj, hogy aki pozitív élményekkel távozik egy kórházból, az nem veri nagy dobra, így csak ezek a negatív cikkek látnak napvilágot.

Én is császáros voltam, de nem értem, hogy amikor műtéttel emelik ki a babát miért kellene bármit is nyomni? Ha természetes úton szül valaki, én az első gyerekem úgy szültem, akkor besegíthet a doki enyhe nyomással de nem a szüléskor, hanem a méhlepény leválásakor, a szülés befejezését segíti.

Én is gerincérzéstelenítést kaptam és 24 óra totál zsibbadás, de nem hagytak magamra.

Nem is tudom elképzelni hol történhetett meg mindez?! Magyarországon? Vagy egy fejlődő országban? De ha valóban így élte meg a fórumindító, hát az szörnyű lehetett.

Igen, bemehet, még az intenzíven is ott lehet, ha a doki engedi, s még vannak olyan szobák is, ahol ott is aludhat az apuka, csak ezt jelezni kell.

Aki ismeri a klinikát, az tudja, hogy vezető váltás volt, s az új igazgató sok új szabályt vezetett be, pont a kismamik kényelméért. Bár az apás szobák régen is megvoltak.

Az én szülésem sem volt mindegy, és elég magam alatt voltam, de ha velem tették volna ezt, akkor bizony összekaptam volna magam, és ha már ennyien bejárkáltak a fórumindítóhoz, akkor ők miért nem tettek valamit?

Voltam én is látogató kórházba és ha valami kellett a betegnek, akkor bizony intézkedtem és nem vártam órákat, hanem mondtam, hogy most. Sőt magammal kapcsolatban is ezt tettem, ha valami kellett, akkor mondtam, hogy most és azt is, hogy jó sok TB-t fizetek, így belefér és eszembe nem jutott olyannak adni pénzt, aki nem is foglalkozott velem.

Szörnyű, amin átmentél!

Mielőbbi gyógyulást kívánok, és jó egészséget ez egész családnak!