A szülőszobától a pszichiátriáig (beszélgetős fórum)

A jános kórházban - direkt, kisbetűvel, mert vallásos emberként idegesit, hogy ez a rettenetes hely Prága védőszentjéről van elnevezve - hasonló ''élményeim'' voltak mint a cikk szerzőjének. Horrorszerű császár egy leginkább boncteremhez hasonlitó helyen totál érdektelen, kiégett személyzettel, akik a kórház anyagi helyzetét szidták a Kisfiam világra segitése közben... Csak az vigasztalt amikor hallottam a kis hangját felsirni, jó hangosan, aztán amikor közölték, hogy 10/10-es Apgar-ral született :)

Utána jött a feketeleves... A csecsemős osztály TELE volt - esküszöm, a fél világ akkor szült mikor én - igy nem hogy alapitványi szoba nem jutott de az állitólag csak végszükség esetén megnyitott 5 ágyas is full-on üzemelt. Szerencsére nem oda kerültem... hanem egy olyanba ami 100% hogy vmi raktárhelyiségből lett kialakitva. Jött be a decemberi hideg a rosszul szigetelt ablakon, lepusztult volt és lelakott. A nővérek - egy kivétellel - bunkók voltak és csak pofavágások közepette segitettek. A szobatársamat konkrétan a takaritónő öltöztette fel, és ágytálazta mert mozdulni se tudott szerencsétlen a ''profi'' ''összerakás''-nak köszönhetően. A csecsemős nővérektől se lehetett kérdezni semmit, ellenben úgy fogdosták a mellünket - hogy van-e tej - mintha minimum tehenek lettünk volna. A biztositékot viszont az verte ki, hogy 3 napig könyörögtem hogy ugyan mondják már meg a fiam vércsoportját, és SZ..TAK rá! Pedig negativ RH-jú elsőgyerekesként nem volt mindegy. Aztán már mikor majdnem letelt a 3 nap, közölték, hogy pozitiv - blöff volt, mert azt nem mondták ám meg, hogy milyen pozitiv - és már döfték is be az ellenanyagot. Azóta se tudjuk a babó vércsoprtját, még az is lehet, hogy negativ... bár a férjem 0 pozitiv. Távozáskor egyedül a - fogadott - orvosomnak adtam pénzt, nem tudom miért, ezért kár volt.

Ebben igazad van.

Kérlek, ne sajnálj. Nem azért írok naplót, csupán azért, hogy kiírjam magamból a dolgokat, és világosabban lássak.

Én viszont abban (is) hiszek, hogy ha valaki egyedül küzd (mint én), egyre erősebb lesz lelkileg.

Igaz, hogy ez a visszájára is fordulhat.

Nem mindenki reagálja túl.

Én ha visszagondolok a klinikai történésekre, ma is úgy látom azokat, mint akkor.

Hát én örültem volna, ha császár után 15 órát fekhettem volna, a gyerekemmel a mellkasomon. Ehelyett ott feküdtem egyedül, se gyerek, se párom nem lehetett velem, 6 óra múlva már mehettem mosakodni. Mikor felkerültem a gyerekágyra az volt az első, hogy érte akartam menni, de nem engedtek.

Az az utópisztikus, hogy azt hiszik spinál után fekhetnek egy egész napot. Akkor nekem is minden szarul esett, és igen is hiperérzékeny voltam és túlreagáltam dolgokat, mert nekem se volt egyszerű a sztorim. Múlt hét kedden történt és csak most kezdek magamhoz térni és reálisan gondolkodni.

Anno jó pár évvel ezelőtt a lányomat be kellett vinni az illető kórház fertőző részére, mondván, majd a kórházi körülmények között, infúzió, stb. megfelelően kezelni tudják, nehogy kiszáradjon... stb. A kórterem zsúfolt volt, lányom ágya mellett egy szalmonellás kislányt kezeltek.

A kórházból úgy engedték ki, hogy kenőcsös, széntablettával valahogy megfogott széklete volt lányomnak. A zárójelentésből semmi konkrétum nem derült ki, mi okozta azt, ami miatt bekerült.

De nem sokkal, hogy hazamentünk, irtó erős hasmenése lett, irány a gyerekorvos. Az nem mondott semmi érdemlegeset. Gyermekorvos váltás. Székletminta bevitele (a régi gyerekorvos, á, az nem kell, most jöttek ki kórházból). Az új gyerekorvos elküldette a mintát. Kiderült, szalmonellás a lányom.

Szóval kijöttünk a kórházból megspékelve szalmonellával. Ennyit erről. Soha nem felejtem el a történetünket.

Szerintem ez elég "utópisztikus", hogy csúnyán néztek rá, és a beteg rögtön kreált egy kitalált, felnagyított történetet. A magam részéről teljesen elhiszem a cikk-író történetét. Elég sok érdekeset tapasztaltam már, hallottam én is. Természetesen van nagyon sok pozitív történet is az egészségügyből, lelkiismeretes orvosok, nővérek..., de vannak, akikre nem ez az elmondható.

Egy szülés után meg fokozottan érzékeny egy nő, még az is, aki tökéletesen elégedett volt mindennel.

Akkor hát még az a nő mit érez, gondol, aki negatív dolgokat tapasztal...

Az én véleményem az, hogy az emberség a betegekkel, rászorulókkal, éppen fájdalommal küszködő, vajúdó anyukákkal..., egy jó szó akár, empátia nem pénz kérdés, hanem annál sokkal több. Belülről kell jöjjön, és, ha valaki erre nem képes, akkor ne olyan pályát válasszon, ahol emberekkel kell foglalkoznia.

Ha jól emlékszem ezek a babák 1 kg körüliek voltak.

:(

Lehetett hallani róla, közzétették a vizsgálat végeredményét-semmilyen mulasztást nem találtak.

Egyébként ez a koraszülött halálozás teljesen átlagos számú volt, bárhol máshol a kórházban ugyanez a statisztika, csak ezt felkapta a média, illetve a felsőbb politikai körök is, gondolom hasonlóan politikai indíttatásból.

Ebből a topicból is jól látszik, milyen jól működik az oszd meg és uralkodj taktika.

A beteg az eü személyzeten kéri számon a befizetett pénzét a politikusok helyett. Az eü személyzet túlhajszolt, kevés a nővér a betegre, és hasonló stílusban válaszol, kész is a veszekedés. Közben akik tényleg felelősek a helyzetért jól elvannak...

Ha a szobában van rotás, akkor ott külön felmosó szettnek kell lenni, sőt rotás nem is lehetne sima osztályon, hanem a fertőzőn.

Ebből is látszik, hogy olyan rengeteg hozzáértő hozzászólás van.

Igen,csúnyán néztek rá,aztán összeült otthon a család és bosszúból alkottak egy ilyen rémtörténetet...

ennek kicsi az esélye,lássuk be :)))

Vérvételen minden beteget egy gumikesztyűvel zavartak le,holott a betegek védelme érdekében mindenkinél újat kellene húzni.

Tudom,hogy pazarlás volna,de ha ezen múlik egy fertőző betegség összeszedése mástól.Emellett hazahordják a kesztyűket,a takarítók is,kis szatyorban,pont szemtanúja voltam egy ilyen esetnek.