A páromnak szeretője van...... (beszélgetős fórum)

ha ket embernek hasonlo a termeszete, az ertekrendje, ugyanazt varjak egy kapcsolattol, akkor nem kellenek romantikus megmento programok es egyebek. amugy sem hiszek abban, hogy ha egy kapcsolat elromlik, elszurkul, egy utazas vagy egy gyertyafenyes vacsora rendbe tehetne a dolgokat. mert a hetkoznapokban kell jol meglenniuk es osszetartaniuk

egy munka utan teve elott ulo parocska is lehet boldog, mint ahogy egy folyton jovo-meno, uj elmenyeket falo par

a szeretet, szerelem nem mulik el konnyen, a fellangolas, az azt szeretem, amilyennek latni akarom dolgok igen

Ugyanúgy folytatni fogja ahogy eddig,tudja jól bármit megtehet amig szerelmes vagy belé

Ezt nem bántásként irom,egyszerúen csak az életben ritkán vannak csodák

És mit tesz ezek után? A csajjal lezárta, vagy még jó sokáig takaríthatod a szőke hajszálakat?

Esetleg te azt gondolod, hogy az, aki azt írta, hogy ez a vonat már elment, az mind rosszindulatból vagy csak elviccelésből írta, de nem lennék meglelve, ha pár héten belül visszajönnél egy másik nickkel (vagy ugyanezzel), hogy ők még mindig találkoznak. Hiszen nap mint nap munka miatt látják egymást, ott lesz a lehetőség. Magadnak is tartozol ennyivel.

Elmondta, hogy mi hiányzott neki, oké. Ezek után, hogy elmondta, és te megígérted, hogy változni fogsz, nála a labda. Vajon ő is változni fog, vagy továbbra is csajozik mellőled és legközelebb kitalál egy újabb kifogást?

en valahogy nem szeretem ezt a kifejezest, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton, mert ugy gondolom, ha ez munka, feladat, kotelesseg, akkor alapbol nem lehet jo. szerintem egy jo parkapcsolatot az egymas iranti igaz szerelem, szeretet, a hasonlo ertekrend es hasonlo termeszet tart ossze jol hosszu tavon

es ebben mar benne van, hogy ha a parom olyan jellem, hogy ha barmi problema van, masnal vigasztalodik, en pedig nala vigasztalodnek, mar nem fog jol mukodni hosszu tavon. ha en nem vagyok megcsalos, a sajat fejemmel, a sajat elveimmel mentem fel ot, mert nem hasonlo a termeszetunk. es hiaba gondolom, hogy majd mindent megteszek, jobban odafigyelek, ha az o termeszeteben ez benne van, mert biztos jonnek a jovoben olyan helyzetek, amikor o vigaszra szorul, vagy egyszeruen kell mas figyelme, teste is. de ez csak egy pelda, lehetne barmi mas a megcsalason kivul

Éppen ez az: az emberek, főleg a nők nagy része annyira fél az egyedülléttől és a magánytól, hogy az ördögöt is magához láncolná, csak ne kelljen egyedül élnie. Ezért van annyi borzalmasan rossz kapcsolat, nem számít, hogy ütik-verik, folyton megerőszakolják, csalják, meglopják, semmibe veszik csak legyen az a bizonyos társ rubrika kipipálva, vagy azért, hogy így nem a háztartási gépekhez beszélnek.

Azt hiszem, hogy sokan nem szavaznának igennel itt a hoxázók közül sem, ha olyan szavazást írnánk ki, hogy: Napi szinten meg tudod beszélni a problémáid a pároddal? Mondjuk arra sem, hogy dolgoztok a párotokkal a kapcsolatotok előrehaladásáért?

Mindig kettőn áll a vásár! Ha meg egyedül vagy egy párkapcsolatban az régen rossz...

tobb mindennel egyetertek, amiket eddig irtal, de azzal nem, hogy az ido elorehaladtaval tobb mindent be kell nyelni a masiktol, mert ez van. pont ugy gondolnam, hogy idosebben, tobb kapcsolattal az ember hata mogott mar mindenki megtapasztalja, hogy egy kapcsolat, egy hazassag nem lanyregeny es nem csak a romantikarol szol :D tudja, hogy az elejetol oda kell figyelnie, nem onzonek lennie, tisztaban lennie a maga es a masik hibaival, szokasaival, erzeseivel.

eleg sok olyan idos part latok magam korul, akiknek abbol all az elete, hogy a mult serelmeit verik le egymason, de nem valnak, mert mar minek. talan ha 10, 20 evvel korabban valtak volna, mar reg boldogabban elhetnenek massal, vagy akar egyedul, nyugalomban es nem egymast marva vagy szinte idegenkent

persze ha egy kapcsolatnak pusztan az a celja, hogy az ember ne maradjon egyedul, akkor igen, be lehet nyelni mindenfele dolgokat.

Az a baj, hogy mi ketten elvi síkon beszélgetünk, így van aki besértődik emiatt, mert vagy értelemmel döntesz, vagy érzelmekkel, de a kettő ritkán jár kéz a kézben.

Egy baleset sok mindent felülírhat. Persze, az hogy valaki eljut a megcsalásig vagy sem, az már a jellemétől függ.

Jobb így....

Soha nem voltam ilyen helyzetben, talán ezért is féltem tőle ennyire. De sokkal jobb.

Le fogja tudni vetkőzni..... Én hiszek kettőnkben.

Ha mégsem, akkor tévedtem.... de soha nem lesz bennem egy kérdés, hogy mi lett volna ha ....

Nem tudok csak úgy eldobni 8 évet, és egy esélyt megérdemel.

Sok szerencsét kívánok neked...egy olyan pasival, aki megbecsül, nem hazudozik, és a saját szemétségéért nem téged hibáztat.

A mostaniban nem tudnék már bízni a helyedben. De persze tudom, hogy az érzelmek beszélnek belőled.

A hazudozás, mellébeszélés jellemhiba. Le tudja ezt vetkőzni valaki?

Kedves massalhangzo,

Megbocsájtani nehéz, de nem lehetetlen. Nem mondtam, hogy nem bocsájtottam meg. Kell idő míg az ember lerendezi magában a dolgokat. Több oka is van, hogy nem bútoroztunk újra össze. Erre mondtam azt, hogy mivel az én történetemet sem ismeri senki tövről-hegyire így nem lát bele a mélységekbe, és a miértekre.

Egyébként az én párom azt mondta, hogy még jót is tett a kapcsolatunknak ez a balhé, mert olyan dolgok bukkantak a felszínre, amit már rég ki kellett volna beszélnünk magunkból. Amúgy ez a sztori nálunk elég friss, kb egy hetes, hogy még bármi lehet.

Tanulság itt és a fórumindító esetében, hogy nem szabad csak úgy kidobni egy kapcsolatot.(kutyát se adom le a menhelyre, ha odaszarik a szőnyegre)

Meg kell beszélni a problémákat és változtatni, alkalmazkodni.

Ha nem megy, vagy már nem fér bele az értékrendbe, na akkor kell tovább állni. Ez húsz évesen mindig könnyebb, de minél idősebb valaki, annál jobban megbecsüli azt, akije van. Vagy nem, de az egy másik sztori.

Fóruminditónak meg sok boldogságot és remélem jó híreket hallunk felőle a későbbiekben.

Nem akarok én irodalmi vitába keveredni, nem a szavak a fontosak. :) Azt hiszem átment, amit írni akartam. :)

A hevesség egy dolog, meg az is, hogy elmúlt a szerelem. De ha késsel megy neki egy terhes nőnek ott van más is mögötte. Egyáltalán ne hibáztasd emiatt magad, valószínű, hogy ő nem megfelelő partner egy nőnek sem. Habár van egy ismerősöm, akitől épp az agresszivitása miatt vált el a felesége, 3 éve egy két gyermekes anyukának a párja és a nő szerint soha nincs egy hangos szava sem....

Igen, nagyon-nagyon sok munka mind a két fél részéről, ahol az egyik fél nem veszi ezt tudomásul borul az összhang, akármit tesz a másik.

Köszönöm.... Igen, tisztában vagyok vele, hogy a bizalmam nehezen fog helyre állni..... :-(

Csak remélni tudom, hogy a jövőben rendeződni fog minden.....

Nem fogadtam vissza. De heves voltam, fiatal, nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát temperamentummal...

Fel kellett volna ismernünk, hogy fiatalok vagyunk, meg kell tanulni együtt élni, alkalmazkodni, tolerálni, kompromisszumot kötni, közös örmöket, célokat, érdekeket, stb. megkeresni, egyáltalán EGYÜTT élni.

Sok apró dolog állt össze egy folyamattá, amiben gyorsan meghalt a kezdeti szerelem, és ez lett a vége...hogy miért úgy regaált le gey konfliktust azt nem tudom, de már nem is akarom megfejteni. Azóta más emberek vagyunk, én biztosan.

Azt hiszem a te megfogalmazásod a pontosabb, a haragot már én is elengedtem.

Ma már tudom, hogy egy jó kapcsolatban q-va sok, folyamatos és tudatos munka van az érzelmeken kívül. És ez mindegyik kell hozzá és mindkét fél hasonló hozzáállása kell hozzá.

Sziasztok....

Először is szeretném megköszönni azoknak, akik kulturáltan közölték velem a véleményüket. Nyilván az IQ és EQ nem alapfeltétel, hogy valaki egy fórumra bejelentkezzen, de mérhetetlenül csalódott vagyok, hogy páran viccet csinálnak valaki nehézségeiből. Ami a legszörnyűbb, hogy pont a gyengébbik nem az , aki poénra veszi és rugdossa azt aki segítséget kér.

Természetesen ezt az vegye magára aki BUNKÓ volt.

A többieknek köszönöm.

Nos a tegnapi nap annyira felszívtam magam, hogy mire hazaértem, kérdés nem volt, hogy beszélnünk kell kettőnkről.

Nem túl sokat gondolkodtam mit mondjak.... közöltem, hogy tudom.

Elmondtam neki, hogy mit érzek, hogy tudni akarom miért.

Nem vallotta be elsőre, és nem mondott semmit. Támadás volt a válasz....

Majd amikor látta, hogy elkezdem összepakolni a dolgaimat, leült az ágyra, és elkezdte először erélyesen közölni, hogy én mit rontottam el.... miért volt szüksége másra, és mi hiányzott neki.

Ezt részletesen nem kívánom itt kifejteni a rosszindulatú hozzászólók miatt, akit érdekel privátban nagyon szívesen megosztom.

A lényeg az, hogy a nagy vita, és kiabálás, egy csendes hosszú beszélgetést eredményezett.

Ami már nagyon ránk fért....

Mert olyan sérelmek kerültek elő amik sem az én sem az ő részéről soha nem lettek kimondva.

Az , hogy mi lesz 10 év múlva nem tudom, viszont megpróbáljuk rendezni a kapcsolatunkat, mert szeretjük egymást. A bizalmam nyilván idő lesz amíg rendeződik.... de hiszek abban, hogy mindenkinek jár egy esély.

Én sem vagyok hibátlan abban, hogy ide jutottunk....

A fórum indítását nem bántam meg.... mert némelyik hozzászólás annyira felpaprikázott, hogy hatalmas fejjel mentem haza....

Valahol elmaradtam a történetben: visszafogadtad?

Miért kell megbocsátani? Azért marcangolni saját magad, hogy nem tudsz megbocsátani? Más az, hogy megértetted mi miért történt, ő mit miért tett, de túllépni csak úgy lehet ha ezt ennyibe hagyod. Nem kell foggal-körömmel akarni a megbocsátást, a haragot kell elengedni, s akkor nincs mit megbocsátani. A véleményem saját tapasztalaton alapszik és így sikerült elfogadnom a múltam.

Mit tettél te amiért, úgy érzed benne volt a kezed a történtekben?

es te miben voltal hibas, mit tettel, hogy o neked ment kessel, mikor terhes voltal?

mert ha te baltaval le akartad elotte vagni a peniszet, akkor megertem, de talan meg akkor sem

Döbbenetesen jó és elgondolkodtató előadás, most néztem meg, és még a hatása alatt állok...

hosszú, de ..

[link]

ha mar leirtad a torteneted, nem csoda, ha vannak ra reakciok :D

gondolom, azert veszed annyira magadra, mert te is erzed a problemat, csak nem dontottel meg igy vagy ugy.

az igaz, hogy nincsenek problemamentes kapcsolatok, eletek, csak fura modon mindig azok skandaljak a mindent meg lehet bocsatani es kell is, akik elneznek ezt-azt :D

csak azert kerdeztem ra, mert az nem kis dolog lehetett, ha egyutt eltetek, megkerte a kezedet (ha van gyuru), elvileg tisztaztatok a problemat, de megsem nagy bekules volt egy tulreagalt felreertes miatt, es meg nem engedned vissza. akkor ne mondd mar, hogy jaj mindenkinek lehetnek felresiklasai, amiket meg kell bocsajtani, lathatoan meg neked sem sikerult igazan

lehet persze, hogy tul feltekeny termeszt vagy, es akkor mindketten tudtok egy kicsit valtoztatni a hozzaallason, hogy ne legyenek hasonlo problemak

de nem, nem kell mindent megbocsatani. en a forumindito helyeben peldaul siman szakitanek gondolkodas nelkul, ha 32 evesen tudnam, hogy a 42 eves parom mar egy ideje egy 23 eves lannyal hetyeg mellettem. mert mit kell ezen megbocsatani vagy rendbe tenni? milyen kapcsolat az, ahol nem szolok a paromnak rogton, mikor megtudom, hogy mi a helyzet es most mi lesz?

Ó, már majdnem 30 éve.... de ez is hozzájárult a mostani életemhez, tehát akár meg is köszönhetném neki:))

de már sokkal többet értek abból, hogy ő hogyan jutott el idáig (akkor sincs rá mentség), és többet értek abból, hogy mi és hogyan volt ebből az én részem. Persze anno meg voltam róla győződve, hogy kizárólag egyedül ő a hibás. Hát nem... CSak ennek a felismeréséhez kellenek azok a bizonyos megélt évek...hogy a fene vinné el.)))