A párom szerelmes - a kozmetikusomba (beszélgetős fórum)

Pontosan, a szeretetet nem lehet kierőszakolni, én hagynám a francba, energiapocsékolásnak tűnik. Ha már elvesztett 10 évet vele (amiben biztos volt sok szép is), most csúfítsa el másik 2 nagyon rosszal az egészet és a végén úgysem tudja visszaszerezni esetleg?

Szerintem, ha valakinek van annyi bőr a pofáján, hogy csak úgy a szemébe meri mondani egy barátnőnek, hogy szerelmes a férjébe, az semmilyen eszköztől nem fog visszariadni, hogy végleg megszerezze. Ha a végén nem sikerül neki, akkor is ott lesznek évekig a titkos találkák, névtelen levelek, stb. Megéri ez??

Ebben tökéletesen igazad van!

Csak éppen a férfi most minden kérdést támadásnak fog fel, ami ürügy arra, hogy a másikhoz menjen!

És még a végén az anyuka lesz a bûnös, pedig csak az övéit félti.

Nem feltetlenul.

En nem jarok, megis ugy nezek ki, mint aki sokat kolt magara... Ez eleg relativ.

Ezt mi is végigjátszottuk anno. Szerencsére gyerek nélkül.. pontosabban a baba a pocakomban volt, de elvesztettem a cirkuszban. Nem lehetett többet helyrehozni a házasságot, akármit is csináltam/tunk.

10 év után váltunk el mi is... persze ő is kitalálta, hogy hiba volt, és végig abban reménykedett, hogy miután kiszórakozta magát, akkor lesz hová hazajönni és addig is minden megy a régiben, csak ő szabadon csatangol. Hát ez nem jött be. Kemény elhatározás volt, de gyorsan rájöttem, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna.

A másik: Élettársként vagyonközösségben éltek, nincs jelentősége annak, hogy kötöttetek -e házasságot. Mivel Te is dolgozol, a Te pénzed is beépült a házba és annak fenntartásába, tehát jogot formálhatsz a felére. Ahogy a vagyon felére is. A bíróságtól lehet kérni vagyonmegosztást, de nem árt előtte ügyvéden keresztül megpróbálkozni egy egyezséggel. A gyerkőccel kapcsolatban mindenképpen bíróság dönt (kapcsolattartás, tartásdíj), amennyiben odáig jut a történetetek.

Én csak annyit tudok mondani, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta a jó. Egy ilyen szemét húzás után az életben nem fogsz már megbízni benne... Tapasztalat.

Jó de süllyedjen le a szintjükre?

Ha játszani akarnak, hát játsszanak, Popelyné meg határolódjon el és gondoljon kizárólag magára és a gyerekére.

De erre mondják hogy könnyű Katát"táncba vinni,ha maga is úgy akarja. :)

Itt most a pasi is Kata. :))

Igen ez így van.Nem tudhatjuk pontosan hogy mi a helyzet,legfeljebb annyit mondhatunk hogy a helyében mit cselekednénk.

Én úgy ahogy van,hagynám a francba az egészet.

Nincs miért harcolni,szerelmet vagy szeretetet nem lehet kierőszakolni..

Ha lesz folytatása, azzal is csak a másik kettő nyer, mert addig amíg ő nem reagál, a másik kettő csak időt nyer tervezgetni, megszervezni mindent, hogy a végén kész tények elé állítsák, hidd el, sokkal carabb lesz.

És szegény megcsalt feleség az, aki úgy viselkedik. Attól, hogy elmondja, nem hiszem, hogy ráadnák, hogy mártír. Elvileg a történet úgy szól, hogy a kozmetikus hajtott rá igencsak a férjre, és elmondta, hogy beleszeretett meg minden, szóval nem egészen úgy tűnik, hogy elhanyagolt férj addig addig keresett míg talált valakit, nem? Szóval szó sincs mártírkodásról.

Hasonló helyzetben felvenném a távolságtartó úri nô álarcot; ôrizd a béket de tartsd szárazon a puskaport elv alapján. Mert ha jelenet lesz, ez csak olaj a tûzre. Udvariasan, higgadtan, kimérten, - már amennyire ilyenkor lehet -. Azt még kijelentve, hogy azért ne nézzék madárnak.

Keskeny utca - széles mosoly!

Mindenesetre a feleségnek van munkája, nem olyan tragikus a helyzet (úgy értem sokkal tragikusabbnak találom, ha most a házban maradás miatt el kellene viselnie, hogy tudja, hogy légyottokra megy a férje, miközben ő meg melózik).

Ha nekem nincs benne pénzem, én sem követelnék egy házat, gondolom itt nem erről szól, ha igényt tart rá, akkor azért mert közös (aztán nem tudom, ez idáig nem derült ki, csak találgatok)