A párom szerelmes - a kozmetikusomba (beszélgetős fórum)

Pff, meg majd sajnal is...

Szedd magad ossze, lesz masik. Ha mar egyszer o nem fert a borebe.

Szia, én lehet hogy rosszul tudom, de egy bizonyos együtt töltött élettársi viszony után a bíróság házasokként tekint titeket, nem? Főleg, ha gyerek is van.

Nem is az a leggázabb a sztoriban - szerintem - hogy elmondták, hogy mi van; hanem az, hogy tényleg bizonytalanságban tart a "férjed", mintha tetszene neki, hogy ő most nyeregben van, lám, becsajozott, mégis megmaradt neki a családja. Innen úgy tűnik, ő nem csak a foglalkozását tekintve kőműves, hanem érzelmileg is egy suttyó, unintelligens fütyi......bocsánat a szavakért. Te viszont nagyon értelmes nő lehetsz, a szituációra adott reakciódból ítélve, szóval ennél csak jobbat érdemelsz, de szerintem hamarosan belátod te is ezt.

Tudom, a harag és a bosszúvágy nagyon rossz tanácsadók; én azért utánanéznék, hogy hogyan is megy a "különválás" évtizednyi együttélés és közös gyerek után

Nem hagyja?

Neked is jar a boldogsag es hogy azt megtalalhasd, ok pedig legyenek boldogok.

Majd te is az leszel.

"Veled vagyunk!"

Hol? Ki?

Hát, persze, hogy nem lehet elmondani. Még rossz színben tűnne fel az édesanyja és rokonai előtt, s valaki azt mondaná: fiacskám ez nem helyes.

Szép köszönet mindazért, amit érte tettél, vállaltál, feladtál nem mondom!

Amúgy meg milyen nő az, aki nem szolidarizál egy másik anyával, feleséggel?

Hogyhogy nem mondhatod el?ha úgy látod jónak,azt teszel,amit akarsz! nehogymár ő szabja meg.

"Van mit köszönnie nekem,de nem azt teszi..." ez a férjedre vonatkozik v. a sógorodra?

Teljesen igazad van.

Talán az volna a megoldás,hogy amit nem muszáj,azt nem mondunk ki-kíméletből- az őszinteségi rohamban.

mert van,amit nem lehet jóvátenni:ha egyszer azt mondta,h te egy utálatos..mittudoménmi vagy,csak példaképp,akkor mitől lehetne elhinni,hogy ez a véleménye megváltozott,miután vissza akartad fogadni?

De az is lehet,h azért mondanak ki mindenféle bántót is őszintén,mert nem akarnak visszamenni a másikhoz.Csak "úgy hozza az élet",hogy úgymond kénytelenek visszakullogni.

Szerintem azon pont nem kéne berágni,ha egy férj azt mondja,másba szerelmes.Ez nagyon pocsék érzés persze,de a férjről szól,az ő lelki világáról. És a szerelemnek vége is szokott lenni egyszer.

De ha a feleséget becsmérli,emberi méltóságában megsérti..na az a feleségnek szól,róla szól..én iylet nem tudnék semmisnek tekinteni,és nemcsak megcsalás kapcsán.

Klasszikus dilemma. Őszinteség vagy hazugság? Mindenesetre az erkölcsi érzékünk azt sugallja, hogy az őszinteség jobb a hazugságnál. Szerintem nem kell ilyen helyzetbe keveredni, s akkor sem hazugságra, sem őszinteségi rohamra nincs szükség.

Nálunk túlzott volt az őszinteség, s a kimondott szavakat soha, de soha nem lehet visszavonni. A férjem ezeket az őszinte szavakat próbálja azóta is jóvá tenni, még mindig sikertelenül.

Vajon nem fog így járni ez a férj is? Rájön, hogy a kozmetikus csaj mégse olyan vagány nőci, mint gondolta, aztán visszasompolyog, rájön, hogy mégse olyan szerelmes, a feleség visszafogadja, de már nincsenek meg az alapok egy jó házassághoz, mert olyan dolgokat mondott ki, ami egy nőt a lehető legrosszabbul érint (szerelmes egy másik nőbe...). Ritkaság az a nő, aki minden sérelmet félre tud tenni és csak előre néz.

Szerintem ara kéne rászorítani őt is,és a nőt is,hogy mondják meg,hogy képzelik tovább az életet praktikusan.otthon laknak,de összejárnak? Össze akarnak költözni?Ezzel jól sarokba lehet őket szorítani,és közben meg lehet látni azt is,h képzelnek-e közös jövőt,vagy csak játszogatni akarnak egymással,titeket (a megcsalt feleket) baleknak nézve.és ha már ezt tudod,könnyebb lépni valamit.

Szerintem valamiféle támasz az is,h ismered a férjét.

Nagyon dühítő helyzet valóban,de józanul nézve mindig mindenhol ezzel jön a legtöbb ember,hogy:őszintének kell lenni,oda kell állni a másik elé,és megmondani,ha már nincs szerelem,és mást akarunk.

Most akkor mi a jó,mit KELL tenni?