A nők miért csak magukra gondolnak folyton? (beszélgetés)

Egyet még le kell reagálnom, mivel nekem címezted.

Én nem forgattam ki semmit.

Azok a SAJÁT szavaid,mondataid voltak,a szövegkörnyezetükben is ugyanazt jelentve, mint általam kimásolva.

Nem személyed ellen írtam, az elveidet próbáltam észérvekkel vitaként vitatni. Mivel az életben mást tettél, mint amit írtál, így erre igazán nem is volt szükség:)

Nem akartalak megbántani a másolással.

Csak lásd, hogy mit írsz, és mi a valóság, amit teszel.

Nincs ezzel semmi gond.

Csak akkor ne olyan elveket hangoztass, amint Te is tapasztalod, amelyek életszerűtlenek.

Na csók özön nektek! Boldogítsátok egymást! Jó, hogy hárman jöttök rám! Szevasztok!

Legyen szép napotok!

Most nem ütköznek nézeteink, talán csak egyben finomítanék.

"Nem kényszeríthetek senkit változásra,ha nekem nem felel meg a viselkedése,az önmagából kell ,hogy fakadjon." --->..és viszont. Nem lehet senki mérföldkő. akihez viszonyulni/idomulni kell/lehet.Mert mindenki változik a kora, a vele történt események hatására.Tehát nincs is mihez-mint állandósághoz- viszonyulni.

A kölcsönösségről írott gondolataid már jobban tetszenek,mint a korábbiak. Mert számomra elfogadhatóbbak.

Nem értem miért baj az ha leírom amit érzek! Tényleg vágyom szeretetre, mint ahogy ti is! De nem várom el tőle! Nem értelek, benneteket! Miért kell kiforgatni a szavaimat!

NEM VÁROM EL, HOGY SZERESSENEK ÉS NEM ERŐSZAKOLOM KI A SZERETETÉT! AD AMIT AD EGY BIZONYOS HATÁRIG( ADDIG AMI NEM MEGY ÁT MEGALÁZÁSBA)ÉN ELFOGADOM ŐT ÍGY! De ettől függetlenül szeretet éhes vagyok!:) Mindig!:)

Ha úgy vesszük, nincs is önzetlen szerelem. Hisz mindig nagyjából egyensúlynak kell lenni az adok és kapok között. Olyan nincs, hogy én mindig csak adok, és nem kapok semmit cserébe. Ill. van, de vagy nem működik hosszú távon, vagy komoly torzulásokat okoz, ha mégis fenntartják.

Persze az lényegi különbség, hogy ki mit tesz bele a kapcsolatba. Viharos érzelmeket, együtt töltött időt, gyengédséget, szép szavakat, testiséget, anyagiakat, ajándékokat ... És itt utalnék egy másik fórumra, ahol az 5 szeretetnyelvről van szó.

Ajjaj:))

Te beszélsz elméletről,ami szép és igaz,az életedben pedig pont az ellenkezőjét teszed.

Tehát mégsem fogadtad el ,amit nyújtott..számodra kevés volt.

Kiváltod belőle a kompromisszumkészséget,hiszen meg akarod változtatni, hogy jobban érezd magad.

Írod:"Én nagyon sokat tűrtem éveken keresztül! Ami után lépni kellett! Az megy egy darbig, hogy adok, adok és még mindig adok cserébe baszogatást és lenézést kapok! "

Írtam:"Ha egy férfi úgy érzi, hogy folyamatosan ad, de minimális szinten sem kap(és nem a túlzott elvárásai miatt), azt a kapcsolatot előbb-utóbb felborítja. /Természetesen ez előfordulhat nemileg fordítottan is. /"

Elég nagy a hasonlóság, nemde?:)

Én egyszerűen gondolkodom ,és ezt a témát is ,bármilyen bonyolultnak is tűnik,le lehet egyszerűsíteni.

Az a baj az emberekkel,hogy ragaszkodnak mindenhez ,amit megszerezni véltek és nem látnak az orruknál előrébb.

Az életünkben számtalan dolgot meg akarunk szerezni,mert ezt láttuk példának ,ebbe születtünk bele.Folyton azt keressük,hogy vajon mi,vagy ki tesz majd minket boldoggá.

Ez természetes folyamat.Egy bizonyos kor után életünk legfőbb boldogság (boldogtalanság)forrásai a kapcsolatok,barátságok.

A baj ott kezdődik,ha elkezdünk ragaszkodni ezekhez a kapcsolatokhoz,foggal körömmel,még ha érezzük is ,hogy itt az idő,hogy másfelé menjünk,vagy épp elengedjük azokat.

Fekete -fehér.

Nem követelhetek ki figyelmet,szerelmet,türelmet senkitől,ha már nem úgy érez irántam,ahogy szeretném.

Nem kényszeríthetek senkit változásra,ha nekem nem felel meg a viselkedése,az önmagából kell ,hogy fakadjon.

Én nagyon sokat tűrtem éveken keresztül! Ami után lépni kellett! Az megy egy darbig, hogy adok, adok és még mindig adok cserébe baszogatást és lenézést kapok!

És mégis tud változni az ember ha akar!:)Itt a példa! Mégis tud szeretni!:)

Írtad két hozzászólásban:

"Számomra az önzetlen szeretet (16 év után) Az ha én adok, szeretetet, törődést, érzelmeket, testiséget , azt nem kérem vagy követelem vissza, hanem elfogadom amit nyújt!"

"Én nagyon éhes vagyok a szeretetére, figyelmére, és majdnem ez miatt is mentünk szét nemrég! Azt mondta, hogy ő képtelen kimondani, kimutatni az érzéseit. . . idézem őt "Én nem tudok szereteteskedni"! És én dobtam egy labdát, hogy költözöm a gyerekekkel, mert nekem fontos az érzelem 16 év után is!:)"

Nem teszek hozzá magyarázatot. Így egymás mellett a két állításod nyilvánvalóvá tesz sok mindent.

"Én nagyon éhes vagyok a szeretetére, figyelmére, és majdnem ez miatt is mentünk szét nemrég! Azt mondta, hogy ő képtelen kimondani, kimutatni az érzéseit. . . idézem őt "Én nem tudok szereteteskedni"! ÉS ÉN DOBTAM EGY LABDÁT, hogy költözöm a gyerekekkel, mert nekem fontos az érzelem 16 év után is!:)... "

No comment.

"Persze ésszerű határokon belül!:)"

Hoppá.

Kinek fekete, kinek fehér valami-én nem tudom ilyen kisarkítva nézni a dolgokat->nálam van szürke is.

Az a gondolkodásmód, ami azt közvetíti a másik felé:fogadj el,amilyen vagyok,nem változom,nem változtatlak-is lehet érték.A szingli életmód -ami a média segítségével csöpög az ablakon is- ezt közvetíti. Aztán a szingli megöregszik, és 60 éves korára sokra megy az elveivel...

Nincs 10-20 évig tartó szerelem.Ebben nem hiszek,mert akkor az emberek jó része elemésztődne a tűzben.A tűzvihar-lobbanás idővel meghunyászkodik, és tűzzé, csendes tábortűzzé válik. Fontos , hogy tűz maradjon 30 év múlva is, ne csak parázs...aki a tűzből csak kivenni akarja a fát, de bele nem tesz, az "önzetlenül" oltja a lángot.

Önzetlenül lehet a másikra nem odafigyelni, mert elvárom, hogy a másik úgy szeressen, amilyen vagyok.Önzetlenül lehet egy kölcsönös szerelem végén a másikba lelkileg belerúgni, mert valakinek az egoja nem enged kompromisszumot.

Minden csavar és anya a tekerés során lazul-kölcsönösen engednek. Alátétek, olajozások szükségesek, hogy tartósságot adjanak. Amelyiket nem lehet összecsavarozni, azt kidobjuk. Egyszerű. Nem illenek össze.

Az élet az nem játszma! Sokáig én is azt hittem! Az élet egy rövid ideig való tartózkodás a földön! És ezt az időt, amit itt töltünk azt igyekszünk elpazarolni szarságokra!:((((((((((((((

Nem tanulunk meg élni, mert félünk! Félünk az ismeretlentől, az újtól, az elbukástól!

Számomra az önzetlen szeretet (16 év után) Az ha én adok, szeretetet,törődést,érzelmeket, testiséget ,azt nem kérem vagy követelem vissza, hanem elfogadom amit nyújt! Persze ésszerű határokon belül!:)

"Az önzetlen szeretetnek sok fajtája van. Van, akinek az az önzetlen szeretet, hogy önzetlenül elvár mindent, de vissza - a férfi felé - nemigen ad semmit. Én érzelmi vámpíroknak hívom őket."

Hát ezt nem hívnám önzetlen szerelemnek!Ez kihasználás!

A taktikázást viszont arra a nőre értettem, aki kihasználja a pasit! Kihasználja, érzelmileg esetleg zsarolja!

Én nem szoktam sem taktikázni, sem kihasználni a párom!Mindent őszintén el szoktam mondani és azonnal kimondom ha valami nekem nem jó! Én nagyon éhes vagyok a szeretetére, figyelmére, és majdnem ez miatt is mentünk szét nemrég! Azt mondta, hogy ő képtelen kimondani,kimutatni az érzéseit...idézem őt "Én nem tudok szereteteskedni"! És én dobtam egy labdát, hogy költözöm a gyerekekkel, mert nekem fontos az érzelem 16 év után is!:)

1 hónap után mondta azt, hogy ő mégis inkább megpróbálna változni! És sikerült neki eddig! Nem taktikáztam, tényleg elköltözni akartam, mert boldogtalan voltam! És kihasználva éreztem magam! Mindenki hülyének nézet a környezetemben, hogy 16 év után én megyek a három gyerekkel albérletbe!

Hidd el, hogy nem rád értettem a taktikázást! Hanem aki téged kihasznál érzelmileg, testileg, anyagilag! Sok hülye ember van ,aki nem veszi komolyan a másik figyelmességét!:( Egy hónapja még az én párom is berágott, ha megkérdeztem, hogy milyen napja volt! :) Hát nem zizi?:)

Alap.

Van az őszinte,önzetlen ,kölcsönös szerelem,amikor mindkét fél úgy szereti és fogadja el a másikat,amilyen,ahogy van.

Van a "nemszerelem",ami egyfajta vonzódás,ideig óráig tart és soha nem önzetlen.

Adok-kapok játék,üzlet.

Én ezt,meg ezt tudom megtenni érted,cserébe ezt és ezt várom el.Ha nem kapom meg ,akkor kilépek.

Ha megkapom ,akkor klasszul együttműködhetünk egy darabig,amíg mindkét félt elégedettség tölti el ,egy kellemes kapcsolatban.

Ettől még nem lesz belőle soha,szerelem.

coline: az élet maga egy nagy játszma(de ne használjak nagy szavakat). De mi is számodra az önzetlen szerelem?

Lehetséges, hogy félreérthető voltam, megmagyarázom.

Az önzetlen szeretetnek sok fajtája van. Van, akinek az az önzetlen szeretet, hogy önzetlenül elvár mindent, de vissza - a férfi felé - nemigen ad semmit. Én érzelmi vámpíroknak hívom őket.

Pl. A férfi kedveskedik, simogat, meglepetéseket okoz (nem feltétlenül lekötelezési szempontból, nem feltétlenül megerőltetőbb anyagi jellegűt->egyszerű kedveskedésként), amit a kiválasztott nő elfogad(és sajnos csak elfogad, de nem viszonoz). Ha egy nőnek CSAK elvárásai vannak -és ilyenek sajnos vannak-,de ő maga egy leendő kapcsolatba nem tesz semmi érzelmet(és IGEN, azt ki LEHET mutatni a másik felé-millió formája van), azt nem tudom elfogadni. Az vagy átveri a férfit, mert ha nem érez semmit, azt nem is tudja kimutatni, vagy csak birtokolni akar.

Egyikkel sem tudok azonosulni.

Érzelmekkel nem szabad játszani->írom ezt, mint férfi. Nekem ne is próbálja bemagyarázni senki, hogy van olyan, hogy egy nő csak elfogadni képes dolgokat, kimutatni nem. Ha egy férfi úgy érzi, hogy folyamatosan ad, de minimális szinten sem kap(és nem a túlzott elvárásai miatt), azt a kapcsolatot előbb-utóbb felborítja./Természetesen ez előfordulhat nemileg fordítottan is./

Ezeket nyilván nem rólad, hanem példaként írtam.

Írod:"Ha már taktikázás, játszmák folynak bele a kapcsolatban az már nem is kapcsolat, hanem háború!"-ezzel sem értek egyet. Minden HOSSZÚTÁVÚ kapcsolatban a szerelem lecsendesedik, és a másik iránti szeretetté alakul. 10-20 közös év során pedig nem hiszem, hogy önzetlenül bárki feláldozza magát, és nem képviseli saját álláspontját egy-egy eltérő álláspont esetén. Az, hogy nekem esetenként más véleményem van, mint a barátnőmnek, feleségemnek, ismerősömnek, még nem jelenti,hogy háborúznék vele. Sokkal inkább kidomborodik a megbeszélésre való hajlam, a nem öncélú érdekérvényesítés,a vitakészség, érvelés-> a kompromisszumkészség.

Nem hiszem, hogy TE coline, sosem "taktikáztál" az életben.

Amiket írsz, az nekem arra utal, hogy a kapcsolataidban mindig játszmák szerepelnek! Lehet, hogy nem a te részedről!De miért! Ha már taktikázás, játszmák folynak bele a kapcsolatban az már nem is kapcsolat, hanem háború!:(

Én önzetlenül szeretek, de ha már a másik fél nem ezt teszi az gáz!:)

Ez csak egy általános vélemény volt tőlem!;)

Én azért írtam ezt,mert úgy érzem,hogy nem is vártak el tőle semmit,egyszerűen a csábítás eszközének tekinti a pénzt,meg az azon megvehető dolgokat,pedig szerintem először nem "beborítani "kell a nőket,mindenféle meghívásokkal,meg egyebekkel,hanem a megismerésre törekedni.

Ahhoz pedig elég egy egyszerű randi,egy parkban,vagy egy útszéli kis vendéglőben:))

Nem értek veled egyet, de ugye mások vagyunk.:)

Én a "kinyalom a seggüket" kifejezést sokkal inkább kicsit elkeseredett kifejezésnek érzem, mint leszúrásnak. Valóban vannak nők, akik "elvárnak" dolgokat (ami valamilyen szinten rendben is van), azonban a mérleg saját oldalukon lévő serpenyőjébe valahogy elfelejtenek bármit is tenni.Ha nem szereti a férfit-nem érez iránta komolyabb emóciót-, miért VÁR EL eseményeket , dolgokat? Ez , ebben a formában nagyon nem fair. Ha keményebben akarom írni-> a másik becsapása, átverése érzelmileg.

Oxigeen: zizisiccel értek viszont egyet abban, hogy lehetséges, elsőre túl sokat "gondolsz bele" egy kapcsolatba. Ahogy írták többen, "túl sok vagy". Azért merem ezt leírni, mert ebbe a hibába én is beleestem korábban.

A nők valóban nem szeretik a "túl jó, a túl romantikus" férfiakat, mert nem kell értük harcolni (bizony, a nők is szeretnek harcolni a férfiakért). Ha érzelmileg "beborítod" őket, mert nagyon akarod szeretni->menekülni fognak.

Bocs,de egyáltalán nem tűnsz szerelmesnek,sőt,valószínű egyiket sem szeretted igazán,egyszerűen külső dolgokkal próbálod elcsábítani őket,pénzzel,utazással,vacsival ,az önzetlenség apró jele nélkül.Ezt jelzi a "kinyalom a seggüket" megjegyzésed.

Ha valaki szeretetből ad,az nem hánytorgatja fel később a dolgokat.

Szerintem először magadat add,ha megismerkedsz egy lánnyal és ne akard rögtön mindennel elkápráztatni,mert elsősorban a nőknek érzelmek kellenek a folytatáshoz és nem meglepik.

Ha a másik részről nézed a dolgokat,rendes lányok voltak,évekig is kihasználhattak volna,de nem tették.:)

Úgyhogy fel a fejjel,keresd a szerelmet és ne ragaszkodj a mindig utadba botló lányokhoz.