A könyvek haszna (beszélgetés)

De akkor miért tizedikes gimiben ajánlja a tanárnő, nem tudom.

Mert ugye Anyegin, Bánk bán, Arany virágcserép, és ehhez jött a Jadviga.

Ezt a Harry Potter témához: " Nagyszerűnek tartom például, hogy egy olyan jó könyv- mert szerintem az!-mint a Harry Potter, amelynek humora, érzelmi telítettsége van, amely ennire benne gyökerezik az angol hagyományban, az úgynevezett "nem olvasó" fiatalok tízmillióit hódította meg, és csábította olvasásra! Remek, hogy vannak ilyen kortárs irodalmi sikerek is, amelyek el tudnak jutni a mai gyerekekhez."

És ezt egy általam nagyrabecsült pszichlógus írta. Vekerdy Tamás.

Szerintem a Jadviga párnáját azért ajánlják, mert hogy kortárs. A filmet csak félig láttam. Nagyon régen olvastam.

De annyi kortársat lehetne ajánlani, pl Boris Vian, vagy nekem nagyon bejön Coupland, Vonnegut stb...

Látom már, előbb-utóbb mégiscsak el fogom olvasni... :-)

Viszont...

...Ha megcsalás mint olyan a legfőbb ok, amiért elítéled a pajdagágász hölgyet, amiért olvastatja a gyerekekkel, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy ilyen alapon a Bovarynét is, az Anna Karenyinát is ki kellene tiltani... (Nem hiszem, hogy jót tenne...)

Nem kellene vele elbeszélgetni?

Szerintem másnak mutatja magát, mint aki valójában. Egy mélyen vallásos, konszolidált, konzervatív nő ilyet nem javasolhat. Szerintem.

Ezen már többen kiakadtunk valamelyik fórumon.

Elment a tanárok esze? Vagy felülről diktálják a hülyeségeket?

Hát, filmen ez a Jadviga...

Őszintén, nem találtam benne szerethető szereplőt. A Jadviga kimondottan nem volt szimpatikus, a férje sem, de ő legalább sajnálni való volt (nekem legalábbis.)

A lányom tizedikes irodalom könyvébe (vagy szöveggyűjteménybe) voltak részletek a Jadviga párnája c. könyvből, talán 3-4 oldal, az alapján mondjuk annyira nem tetszik az író stílusa sem.

És amúgy hol van ebben az erkölcsi példamutatás, vagy ilyesmi?

Lányom könyvében pl. valami olyasmit ír a Jadviga, (mert ugye Ondris naplóját olvassa, és ahhoz fűzi a kommentárt), hogy ha ő tudta volna, hogy ez zavarja a férjét, akkor másképpen csinálja.

Tehát most jól értem, félrekefél, de ha amúgy tudta volna, hogy zavarja a férjét, akkor nem tette volna? Tehát törvényes feleség vagyok, de csak azért nem kefélek félre, mert zavarná a férjemet???? És EZT 16 éveseknek közelezőnek?????????????????????:(((((((((((((((

(Bocsánat, csak elborult az agyam.)

Jadviga párnája.

Tegnap voltam könyvtárban, kicsit megkísértett a gondolat, hogy kikérem a Jadvigát... (Annyit beszélnek/beszéltek róla!) Aztán mégis maradtam Jókainál, A lőcsei fehér asszonyt vettem sorba. "Közben" pedig bele-beleolvasok Tamási novelláiba... (Valaki azt mondta róluk, hogy szürrealistikusak... Nanemárhogy én legyek itt a Megmondóleányzó, de nekem meg olyan tündérmeseszerűek... Élvezem őket, még ha nem is lehet elandalodni rajtuk. ...Mert nem egy igencsak kegyetlen! Pl. a Tüzet vegyenek!)

Sziasztok!

A Jadviga párnáját olvasta valaki? Én nem, de ma láttam filmen,és egyáltalán nem tetszett.

Lehet, hogy el kéne olvasni a könyvet...

A könyvet valóban nem pótolja egyik film sem, de annyira kíváncsi vagyok mindig, hogy jól képzeltem e el.

És pl. a HP annyira olyan, mint amit én elképzeltem.

Valóban, az Egy Magyar Nábob és a többi, amit felsoroltál nagyon jók filmen is.

Van olyan, ami csalódást okoz. Pl. a Millenium trilógia. Olvastátok? Láttátok? A könyv szuper, na de a film...az is jó, de valahol teljesen más, mint, ahogy én képzeltem.

Persze, hogy jobbak a krimik könyvben. Most olvastam nem rég ismét a tíz kicsi négert. Jó volt:)

Nekem az elfújta a szél jobban tetszett könyvben, bár a film sem rossz, de a könyv sokkal részletesebb.

Na, és eszembe jutott a Katedrális, az milyen béna volt filmen.

Én az ókort nem szeretem, így sem könyvet, sem filmet nem nagyon nézek e korszakból. Persze láttam Kleopátrát és még néhányat és olvastam Julis Cézárt, stb., de nem igazán tetszenek.

Az a tapasztalatom, hogy ha előbb olvasok egy könyvet, s utána látom a belőle készült filmet, az valahogy többnyire csalódás. Egyetlen kivétel van: "Az elfújta a szél". Amíg élek, nem felejtem el a döbbenetet: pontosan azok a képkockák peregtek a filmvásznon, mint amik a könyv olvasásakor a szemem előtt. :)

Többek között ez az egyik oka, hogy nem néztem meg a HP-s filmeket.

A Gyűrűk urához hozzá se fogok. A számomra kemény, bonyolult fantasy nem érdekel, mert nem kapcsol ki. Sem könyvben, sem filmen. Ezzel együtt elismerem Tolkien nagyságát. (titusztitusz az ő alkotását is bizonyára az igénytelen nép hülyítésének, marketingpropagandának tutilálná, pedig amikor megjelent 1954-ben, az a szó még nem is létezett. :D)

A krimik szerintem jobbak könyvben, mint filmen.

Azért vannak filmek, amik megközelítik a könyvélményt. Kedvenceim Várkonyi rendezései: Egri csillagok, Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob, Kőszívű ember fiai. De a Háború és béke, és a Pál utcai fiúk is labdába rúgnak. Könnyed szórakozásként. De a könyvet egyik sem pótolja. Szerintem.

A Bondarcsukét; nekem is tetszett. Csak az a furcsa, hogy a regény 3. olvasása és a filmélmény között eltelt jó sok év, és a szóban forgó felhőjelenet (de másik sem!) eszembe se jutott, csak az olvasás "hívta elő" valahonnan a "mélyből"...

A többit, melyeket emlegetsz, Irisz, nem ismerem. Szégyen, nem szégyen, még az Elfújta a szél-t se... (De ami késik, nem múlik...)

...Kicsit más az, hogy az A. Christie könyveiből készült filmeket és Sherlok Holmes-krimiket végignéztem, szinte mindet, amely a tévén szerepelt. Az "eredetijüket" viszont sok esetben utólag olvastam csak.

Megint csak más a Mózes vagy a Kleopátra - a filmekre gondolok ezúttal is. A történet, ugye, itt is "olvasmányélmény" eredetileg, csak mi köze is a történelmi eseményeknek vagy a Bibliának a filmekhez? Hááát, ami azt illeti, vanni van...!

S az ám! Van még egy, eléggé friss filmélményem, amely nem okozott csalódást: Jankovich Marcell rendezésében Az ember tragédiája. Valami fenomenális!

Én mostanság arra kaptam rá, hogy az olvasott könyvet megnézem filmen is. Annyira jó:)

A Háború és béke nagyon jó filmen is. Melyiket láttad? Az Orosz vagy az Amerikai változatot? Én mindketőt és mindkettő egyformán jó.

De újra olvastam jó néhány könyvet mostanában pl. Tövis madarak, amit utána megnéztem filmen is, illetve az Elfújta a szélt is, amit szintén megnéztem. Sajnos az Elátkozott királyok csak francia nyelvvel érhetők el, így azt nem tudtam megnézni.

Mi a véleményetek a Gyűrük uráról? végig kínlódtam a könyvet, számomra a hangulata nyomasztó, a történet nem érdekes és én ezzel a könyvvel kapcsolatban sem értem a nagy rajongást. A filmet is megnéztem, egymás után a 3 részt. 9 óra. Ugyan úgy nem tetszett, bár nagyon jól megcsinálták.

És miért???

(Jaj, tán csak nem tettem valami rosszat???)

A regény hosszabb időszakot felölelő, szerteágazó cselekményű, számos szereplőt bemutató mű.

A regények fajtájuk, témájuk - nem utolsó sorban szerzőjük képességének -, függvényében változatos arányban állítják fókuszba a cselekményt, a fizikai, társadalmi és történelmi környezetet, a szereplők érzés- és gondolatvilágát, a jellemek fejlődését.

Vagyis: a regény nem egyenlő azzal a szigorú történelmi, tárgyi tényeken alapuló leírásnak, amire te itt célozgatsz, s egyenesen máglyára küldenéd pl. Gárdonyit. :) (Ő legalább tudott helyesen írni, veled ellentétben. :D)

De nem ám!

Először is, mert nem vagyok HP imádó. :)

Másodszor azért, mert egyet megnéztem, de a tizedét sem adta élményben, mint amit a könyv.

titusztitusz, akinek 5 év kellett ahhoz, hogy tudja: kit hova kell tenni a neten, jól elmenekült a hozzászólásom elől. :) S ezek szerint nem csak én emlegetem a szűklátókörűséget vele egy napon. :D

Bocs, szükségesnek érzem, hogy magyarázzam a "bizonyítványom".

Kedves Fórumozó Férfitársunknak azért mondtam nemet, mert a történelemkönyv és a történelmi regény között már jó régen különbséget tettek olyanok, akiknek ez szakmájuk. Tehát nekem nincsen ezzel kapcsolatban min töprengeni.

Másrészt: hiába is hoznám itt elő a szakszerű meghatározásokat - falra hányt borsó.

Kedves Uram! Kielégítette a kíváncsiságomat, köszönöm.

Az Ön hozzám intézett kérésére egyébként a válaszommal nem várakoztatom meg: sajnálattal tudatom, hogy nem fogok a felvetéseim elmélkedni, tehát nem lesz miről beszámolnom Önnek. Pont. :-D

Nem vagyok én ideges:)

Csak fura, hogy egy regényben az igazságot keressük, ahogy említetted az Egri csillagokat.

Igazán egy regénynél nem érdekel a valóság alapja, hiszen, ha a valóságra vágyom, akkor nem regényt olvasok.

Egyébként honnan is tudhatnánk, hogy mi volt akkor az igazság, mi is Bornemissza Gergely igazi élete, hiszen egyikünk sem éltünk akkor, így nem tudhatjuk. Ha valaki le is írta ezt valaha, akkor sem lehetünk abban biztosak, hogy az a valóságnak 100%-ban megfelelne, hiszen az csak az író szemszögéből leírt "valóság", ami lehet, hogy a főhősnek teljesen más.

Én az életem látom valamilyennek, más ugyan ezt az életet másnak látja, sőt, hogy fokozzam, én úgy tudom, hogy a személyimben lévő dátum a születési dátumom és van aki máshogy tudja:), de ha mesélnek rólam, akkor nem ez lesz a legfontosabb információ. Konkrét példa: A férjem meg van győződve, hogy július 1-én születtem, így minden évben ekkor köszönt fel:) Ő ezt teljesen valóságosnak éli meg, pedig én június 30-án születtem. És attól, hogy a férjem mást hisz/tud, attól még megszüllettem, élek és valóságos a története ha rólam mesél, csak vannak kis ferdítések benne:)