A könyvek haszna (beszélgetés)

Hagy magad rátukmálni, élvezni fogod.

Sajnos, nekem ez is kimaradt, mert filmen többször láttam. Ott tetszett, utána meg féltem belevágni.

Ha nyugdíjas leszek tuti, hogy azt is sorra kerítem. Szerintem megvan valahol az örökölt szülői ház padlásán bedobozolva.

Én igen:)

Nagyon szeretem ezt a könyvet, de én is szeretem az orosz irodalmat:)

Az eleje kicsit döcögős. Nekem hozzá kellett szokni, ahhoz, hogy sok minden franciául van írva és a lap alján volt a fordítás, de néhány 10 oldal után már nem zavart.

Hét végén megyünk anyuhoz, nagyon tukmálja nekem a Háború és békét, hogy hozzam el tőle, olvassam ki. (Ő többször is olvassa, de hát anyu eleve klasszikusokat imád olvasni.)

Ti már olvastátok? Tetszett?

Talán kicsit meredek, de nekem a Jadviga párnáját olvasva az jutott eszembe, hogy ez a Kárpát-medencei Száz év magány... (Különben tényleg, szinte mérhetően 100 évet "fog be"...)

GGM-től csak ezt az egy regény ismerem. Nem élveztem. (Akkor már inkább Hemingway...)

Tényleg! GGM könyvekről beszélgettünk már?

Kinek melyik a kedvence?

Nekem a szerelem kolera idején, aztán jön a száz év magány, de a többi épp oly jó. Valahol nem is a történetek a jók, mert GGM könyvei sokszor közönségesek, kegyetlenek, ordenárék, de valahol a hangulat, amit nekem ad, az szuper. Nem tudom szavakba önteni...

Akkor jó:)

Én sem szeretem az összes írót:)

Erre mondják: amíg lósz@r van, addig veréb is van. :)

Egyébként még az ő "pályafutásában" sem látok kivetni valót. Mindenki azt ír le, amit akar. S ha olyan ügyes, hogy kiadót is talál, még jól is jár anyagilag. (Pláne, hogy készülődik az első könyv filmes változata.) Aztán meg jót röhög az őt pocskondiázókon. Gondolom.

Más kérdés, hogy milyen értéket képviselnek az ilyen irományok. (Nem olvastam, csak értesültem az általa kavart viharról.)

Ne már, senki nem mondta, hogy ciki lenne :P

Csak annyit vallottam be, hogy nekem személy szerint nem jön be - a hiba lehet bennem is :)

Majd ha nyugdíjba vonulok, és lesz rá időm, biztosan elolvasom. :)

Véleményem szerint felér pl. a rasszizmussal, ha valaki bárkit elítél, pusztán azért, amiket olvas.

Nem olvastad el mindet? Szerintem pótold:)

Senki nem mondhat azokra semmit, akik elolvassák ezt a könyvet is. Bennem semmi szégyen érzett sincs sem HP, sem Daren Shan könyvei miatt. Szép is lenne, ha ciki lenne olvasni....

Megnyugtattál. :)

Nem csak a te racionalitásod és hülyeséged, hogy nem szereted a Gyűrűk Urát. Én is éppen így vagyok vele: "a valóságtól már oly mértékben elrugaszkodó, amit nem tudok hova tenni".

Ebben egyetértünk.

De J.K.R.-ot illetően nem. Szerintem nem csak abban áll a nagysága amiket leírt, hanem főleg abban: gyerekek sokaságát vette rá, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. :)

Olvastam más fordításait, olvastam vele készült interjúkat, nagyjából képben vagyok arról, milyen a szakmai elhivatottsága, felfogása.

A HP-könyvfordításait valóban nem olvastam és nem is fogom. Én nem bántok senkit azért, mert olvassa és szereti, egyszerűen csak nekem a HP fantáziavilága nem jön be. A Gyűrűk Urát sem szeretem, pont azért, mert nekem a valóságtól már oly mértékben elrugaszkodó, amit nem tudok hova tenni.

Könyvben és filmben is az olyan sztorikat szeretem, amikről el tudom képzelni, hogy a való életben is megtörténtek. De ez már csak az én racionalitásom és hülyeségem :))

Bocs, de ellentmondást érzek. Ha T.T.B. munkái minőségéről nem tudsz nyilatkozni, akkor mire alapozod, hogy ő egyike azoknak a mai műfordítóknak, akik a klasszikus, régi vágású stílust képviselik, és hivatásnak, egyfajta küldetésnek tekintik ezt a szakmát? Vagy csak a HP sorozatra értetted, hogy nem olvastad?

Egyébként a H.P. korábban itt nagy vihart kavart. Magam azért vettem a kezembe, mert a fiaim a legnagyobb bánatomra az Isten világának nem akartak "normális" könyveket (koruknak megfelelően pl. indián könyvek, Verne, Fekete István, stb.) olvasni, falták a fantasyt. Na, azokon meg én voltam képtelen átrágni magamat, így botlottam bele a light fantasynak számító H.P. könyvekre. Megvettem nekik a teljes sorozatot, de én a negyedik kötet olvasásánál leálltam. Elég volt belőle, azzal együtt, hogy szerintem J.K.R. zseni, s jócskán hozzáadott a teljesítményéhez T.T.B. :) Volt olyan leleménye, amin napokig röhögtem. S amikor elfelejtettem a pontos szöveget, beleolvastam a könyvjelzővel megjelölt oldalba, és újfent gurultam. :)

A műfordítás mint kenyérkereső tevékenység valóban nem gazdagít, sosem is gazdagított. Nem is azért foglalkoznak vele az Írástudók, mert jól jövedelmez.

Én úgy tanultam, hogy volt egy időszak a magyar irodalomtörténetben, amikor "nem kegyelt" írástudóknak segítettek vele Kegyes (vagy Bátor?) Szerkesztők abban, hogy legyen betevő falat... És abban az időben remek fordítások születtek!!! (Ezt most legszívesebben csupa nagybetűvel írtam volna!)

Vagy pl. a nyugatosok műfordításai... Ugyebár az se akármi, amit ők végbevittek. (Kedvencem az Isteni színjáték... Meg a Romlás virágai... Meg a Villon-fordítások... Stb.) Viszont ők sem ebből éltek... Sokuk még csak nem is a "szépírásból"...

Napjaink magyar műfordítás-irodalmáról kevés az tudásom, sajnos, köszi, hogy írtatok itt neveket!

Bizony így van, sőt, ami szomorúbb: magyar nyelven is igen kevesen olvasnak ma szépirodalmat. A selejt az bezzeg menő (Szürke ötven árnyalata és hasonlók, nem is minősítem)...

Tóth Tamás Boldizsár szerintem egyike azoknak mai műfordítóknak, akik a klasszikus, régi vágású stílust képviselik, és hivatásnak, egyfajta küldetésnek tekintik ezt a szakmát.

A munkái minőségéről sajnos nem tudok nyilatkozni, én nagyon Harry Potter-ellenes vagyok (vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon nem érdekel a történet) így egyik fordítását sem olvastam.

Aki még neves a szakmában véleményem szerint:

Kúnos László (Ibsen-drámákat fordított többek között, itt egy interjú vele: [link]

Nádasdy Ádám (Shakespeare: Szentivánéji álom, Dante-művek, Shaw művei)

Bihari György (több Stephen King-et fordított, érdekesség, hogy Györgynek a felesége is műfordító)

A hölgyek közül pedig Képes Júliát szeretném kiemelni (Trisztán és Izolda).

Ha rákerestek ezekre a nevekre, bizony láthatjátok, hogy nem fiatal emberekről beszélünk...A gond nem is ez, hanem az, hogy nincs utánpótlás! Nem igazán látni, kik lesznek az ő követőik...:(

Sajnos, nagyon messze vagyunk attól az időtől, amikor a magyarok többsége legalább egy idegen nyelven tud szépirodalmat olvasni.

Mi a véleményed Tóth Tamás Boldizsárról? Szerintem nála jobban nehéz lett volna a 7 kötetes JKR sorozatot megoldani. Bár, ha jól emlékszem egy interjúban ő is panaszkodott, hogy a kiadó kancsukával hajtotta, hogy az angol megjelenés után mielőbb kiadhassák magyarul.

Szia!

Köszi, hogy ezt megírtad. Elég elszomorító a dolog.

Sziasztok kedves könyvrajongók!

A fordítások minőségéhez szeretnék hozzászólni, azt hiszem, ideje tisztázni néhány dolgot.

Szakfordítóként dolgozom, és volt szerencsém már több könyvet is lefordítani rövid pályafutásom alatt (5 éve vagyok a szakmában). Leszögezném, hogy nem műfordító vagyok, így szépirodalmat nem vállaltam soha és nem is fogok. Ugyanakkor tudok egyet s mást erről a szakterületről, amit most szívesen megosztanék veletek.

Először is, a műfordítás jelenleg a fordítói szakma legalja, mármint anyagi megbecsültség terén. Ők keresik a legkevesebbet, így aztán nem véletlen - és ezzel véletlenül sem szeretnék megbántani senkit sem! - hogy nem a szakma krémje megy el szépirodalmat fordítani, hanem az átlag vagy az átlag alatti, "futottak még" kategóriás fordítók.

A kiválóak, a piacképes tudással rendelkezők mennek, és szerződéseket, EU-pályázatokat, tendereket, üzleti terveket és hasonló, profitábilis anyagokat fordítanak, mert ez hoz pénzt.

Ebből következik, hogy aki mégis könyvfordításból akar megélni, annak egyszerre párhuzamosan kell legalább 2-3 könyvön dolgoznia, ha nem akar éhen halni - nem kell mondani, hogy mindez mennyire megy a minőség rovására. Sajnos a kiadók a legnagyobb ludasak a történetben: semmi, de semmi nem érdekli őket, kizárólag a profit lebeg a szemük előtt, és az, hogy egy könyvet lehetőleg fillérekből kihozzanak (de legalábbis rendkívül olcsón fordíttassanak...)

A másik probléma, hogy ma Magyarországon műfordítóképzés, mint olyan, nem is létezik. Ha jól emlékszem, a Károlin és a Pázmányon is volt/van erre valami csekély próbálkozás posztgraduális képzés formájában, de az igazság az, hogy amíg ennyire pénzhiányos marad ez a terület, addig a fiatal fordítók nem fogják ezt az életutat választani, bármennyire is szomorú.

Az olvasóknak tehát két lehetőségük van: vagy keresik a régi, Göncz Árpád-féle minőségi fordításokat, vagy megtanulják a nyelvet és eredetiben olvassák a művet.

Ez utóbbinál nincs jobb megoldás: fordítóként mondom, hogy SOHA nem lehet 100%-ban visszaadni egy eredeti nyelven írt művet, bármilyen profi szakember készítse is.

Remélem segítettem, maradjatok továbbra is olvasáspártiak :)

G.I. a könyve végére egy kicsit "elfáradt"... (Vagy olyan témákat hagyott utoljára, amikhez kevesebb kedve volt?! ...Vagy nekem volt olyan napom tegnap, hogy nem élveztem annyira? ...Végül is: mindegy; a lényeg, hogy szépen telt vele az idő.)

Teljesen igazad van, Syria, a "korrekt emberi viselkedés" okítására nagy szükség lenne! (Csakhogy... Hol kezdeni? Kodály mondta, hogy az énektanítást 9 hónappal a gyerek születése előtt...)

Igen.

Szerintem meg az illemtanba is simán beleférhet az erkölcstan. Vagy nevezzük a tárgyat máshogy: pl. "Korrekt emberi viselkedés". Ebbe még több minden belefér.

Kedvenc olvasmányom volt a "Tudni illik, mi illik". (Fejér István könyve most a könyvespolc első sorában áll.) Az is igaz, hogy az ilyen dolgok változnak az időben. De az alapvető normák nem!

Nem tudom, Syria.

Olvasmánynak jó.