A könyvek haszna (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A könyvek haszna
Attol tartok hogy ilyen variáció csak a vágyálmaidban fog létezni...Azért én még mindig el vagyok kicsit képedve a mérhetetlen infantilizmusodon továbbra is...Azért egy állítólagos matematikustol szerintem kicsit szokatlan dolog mindez...De hogy lásd bennem a jó szándékot, nemrég elmentem a helyi könyvtárba, és ott leültem kicsit beleolvasni ismétcsak az egyik potter regénybe,hátha változik valamit a véleményem ezen csodás művekkel kapcsolatban, dehát megintcsak az lett a "tesztolvasás" eredménye, ami eddig:Egy meglehetősen primitív, gyenge cselekményü és nyelvezetü átlagos lektürt tartottam a kezemben, ami mondjuk egy 10 éves gyerek mentális és értelmi szinvonalának éppen egyszeri olvasásra elegendő, de azért hogy a "világirodalom remekei" közzé is számítsuk ezen műveket? Hát...Inkább nem mondok erre továbbra sem semmit, mert még megsértődnél...
Valszeg ez lehet valóban a dolgok lényege...Mármint hogy kevered a "Bőrharisnyát" egy másik regénnyel...
Sose késő! Ha nem akarsz az Ábelhez kötődő közhelyekre "építeni", kezdd Tamásit az elbeszéléseivel! Csudajók! És nem is kell hozzájuk annyi idő, mint ha belefogsz egy regénybe!
Tamási Áron eddig sajnos kimaradt nekem. :(
Dehogy is!
Tamási Áront tényleg nem szabad kihagyni!
Bár már régen olvastam őket, most előveszem ismét. Én is csak Ábel történetet olvastam tőle, de körülnézek hátha akad más is.
kék irisz, csemár!
Folytassátok! Lehet, hogy fényévekkel vagyok lemaradva mögöttetek?
Nem Tamási Áronra értettem, hogy nincs a köztudatban, hanem a Napos oldalra! (Ezek meg - "csak?" - az én fejemben "párjai" egymásnak. A Napos oldal nem mint regény jobb szerintem, hanem a szerző életszemlélete miatt.)
Tamási kétségtelenül nagy író! Wass Albert? Hááááát... Nem is t'om...
De miért ne lennének köztudatban? Nem is értem.
Jó, én csak Wass Alberttől olvastam könyveket. Tetszettek, de pl. ezeket a fiatalok nem hiszem, hogy túl buzgón olvasnák. Már nem az ő világuk.
És olvastam Ugron Zsolnától az úrilányok Erdélyben című könyvét, ami szerintem katasztrófa.
Pl.?
(Az Ábel-könyveket szeretem; a Napos oldal viszont - szerintem - még azoknál is jobb, méltatlanság, hogy nincs a köztudatban.)
"aminek elolvasása után kedvet kaptam hamar a többi regényhez is"
Hahaha! HP szindróma. :D Elolvastál egy könyvet, s utána megjött az étvágyad a többihez is.
Lehet, hogy 30-40 év múlva valaki ugyanezt írja J.K.R könyveiről is. :D
Jajjj! Bocs! Mintha írtam volna, hogy kattanjunk le a HP-ről. :)
Én már nem emlékszem, hogy mit olvastam a könyvben, mint írtam több, mint 30 éve olvastam és ez maradt meg bennem, mármint az, hogy egy dögunalmas könyv, amiben egy indián áll a sziklán és bámul. Az is lehet, hogy nem a bőrharisnya volt.
Na...Így akkor már tökéletesen nyugodt vagyok, hogy nemcsak nekünk sikerült kifogni mind álltalánosban, mind a középiskolában hírhedten lökött figurákat...A középiskolai irodalomtanárunk egyben az osztályfőnökünk is volt, ami ugye még szörnyűbbé tette az egész helyzetet...Ráadásul a jelek szerint még a saját szaktudásának értékelésével is gondjai lehettek, ugyanis nálunk az volt a szokásában, hogy egyrészt szeretett verselemzéseket saját kútfőböl kiokoskodva lediktálni, másrészt pedig időnként feladni ilyesmi tevékenységet házi feladatként...Aztánmeg időnként egyik-másik tanulótol beszedte a füzetét, éshát a tanuló házi feladatként elvégzett verselemzését leosztályozta...De aztán egyszer kitört a közröhely, ugyanis elfelejtette, hogy az egyik verselemzést, amit leosztályzott, ő maga alkotta, és diktált le az órán, amit a tanuló meg szépen le is írt annak rendje-módja szerint a füzetébe... Csakhát mondom:A derék tanárunk mindezt már elfelejtette addigra, aztán szépen leosztályozta a saját verselemzését GYENGE KETTESRE, sőt, még oda is írta a füzet margójára pirossal, hogy:"Nagyon gyenge munka...Legközelebb egy ilyen elemzésre egyest fogok adni, úgyhogy tessék kicsit összeszedni magad"...Amikor a tanuló kikapta a füzetét, majd megszakadt a röhögéstöl, aztán meg mi, többiek is, amikor megmutatta nekünk is ezt az érdekes minősítést...Emlékszem, hetekig emlegettük, meg röhögtük ezt az esetet...Nem volt semmi elmebaj...
Továbbra sem értem, hogy mit jelent az a te szóhasználatodban, hogy:"Áll a sziklán az indián időtlen időkig és bámul"?? Már csak azért sem értem, mivel abban a könyvben gyakorlatilag nemis nagyon szerepeltek indiánok...Ha jól emlékszem csak EGYETLEN indián szerepelt a könyvben, de az is csak az öreg és megkeseredett főhős szintén öreg és megkeseredett barátjaként bukkant fel időnként...Azaz nagyon ritkán, és csak marginálisan...Szóval sehogyse értem ezt a dolgot továbbra sem...Viszont szerintem kár hogy a "Nagy indiánkönyv" 5 regényéböl pont ezt sikerült kifognod első olvasmányként, ugyanis mint azt említettem már, pont ez az, amelyik a legpesszimistább hangulatu, éshát első olvasmányként valóban kicsit unalmasnak és vontatottnak tűnhet...Nekem annyiban volt szerencsém a "Nagy indiánkönyvvel", hogy az első regény, ami a kezembe akadt a könyvsorozatbol,az "Az utolsó mohikán" volt, aminek elolvasása után kedvet kaptam hamar a többi regényhez is, éshát mire eljutottam a "Bőrharisnyáig", addigra már a többi rokonregény megkedveltette velem ezt a Cooper könyvet is, de mondom, az északamerikai jellegü indiántörténetekböl csak ez a könyvsorozat volt mindig, ami érdekelt...De ez az 5 könyv viszont csodálatos olvasmány a számomra a mai napig is, ugyanis ezeket is újra szoktam azért időnként olvasni...
Ez az egyik varázslat a könyvekben. :) Sokadszorra olvasva is jelent olyan élményt, mint elsőre.
És elmesélem, hogy milyen béna vagyok.
Már írtam, hogy most újra olvasom az Alapítványt. Néhány napja kezdtem. Odamentem a polchoz és kiválasztottam az első kötetet, ma reggel ismét a polchoz mentem, mert gondoltam nem lesz elég mára az a néhány oldal éééés mit történ? Elővettem az Alapítványt és rájöttem, hogy az Alapítvány pereme 1. nem az első rész, hanem a második...
Volt egy fura érzésem. Már jó régen olvastam a könyvet kb. 17-18 éves koromban és emlékeztem én valamennyire és, ahogy olvastam hiány érzetem volt. Most már tudom, hogy miért. Na, a lényeg, hogy most a 2. rész után elolvasom az elsőt is:)))
Úgy már nem is olyan sok. :)
Ha úgy vesszük Weöres Sándor nem a gyerekeknek szánta a verseit. Egyszerűen csak írt.
Amúgy érdekes, de ő nyilatkozta egyszer a kortárs óvónénik legnagyobb felháborodására, hogy nem is szereti a gyerekeket :)
Na meg kemény véleménye volt a gügyögésről. Jófej lehetett, szerintem.
300 sor:)
Ezt csak a tanár ellenőrizte és azért volt annyira vicces Weörös Sándor versei, mert persze legtöbben Himnuszt, Szózatot, Walesi Bárdokat, Reményhez, stb. tanutunk meg erre jön a srác és el kezdi "szavalni" hogy Bóbita, Bóbita Táncol....:))))
300 vers kívülről? Brutális.
Szerintem a legnagyobb kitolás a vizsgáztatók felé a rímhányó Romhányi bármelyik versének előadása lett volna. :D
A mi irodalom tanárunk a ló szemszögéből íratta a dolgozatot Csingiz Ajtmatov A versenyló halála regényéből. Természetesen nem sikeredett senkinek sem túl jól:)
Amikor én érettségiztem, akkor mindenkinek kötelező volt 300 sor verset kívülről tudnia. Ez alap volt ahhoz, hogy érettségizhessünk. ezzel kapcsolatban volt is egy vicces osztálytársunk, aki Weöres Sándor verseit tanulta meg. Mi osztálytársak roppant jól szórakoztunk Bóbitán és társain, de a tanárunk majd nem agyvérzést kapott:)))
Lehet kicsit kiszíneztem:)
De bennem ez maradt meg. Csak áll a sziklán időtlen-időkig és bámul....
Ebben semmi érdekeset nem találtam, nem érdekelt.
Addig is nagyon köszönöm az eddigi hozzászólásaidat ehhez a fórumhoz. :)
Igen, a korod lehetett a gond. Én kb. 30 körül olvastam. Az első 10-20 oldal volt a nehéz, aztán nagyon jó lett.
Ne csináld már...Hát én kellettem ahhoz, hogy felpörögjön a fórum? Te mit csináltál eddig? (Amúgy a jó fórumélet alapja mindig egy jó, és összeszokott társaság...De jó társaságot csak olyanok tudnak maguk körül kialakítani, akiknek van tehetségük a fórumozáshoz, és van mondanivalójuk is...Nekem mondjuk rengeteg mondanivalóm van mindig,én akár egymagam is elfórumozgatok vígan bármely felületen, csakhát ott a gond, hogy időm van kevés a fórumhoz, de majd télen valszeg több időm lesz itt elmélkedni, akkor lesz szerintem ez a topik az igazi...De most sajnos a jó idő elérkeztével ritkább vendég leszek errefelé, mivel ilyen szép nyári időben vétek számítógép előtt tölteni az időt, úgyhogy valszeg most hétvégén sem leszek...De majd a jövő héten benézek majd valamikor, ha minden jól megy...)
Hű...Most jól megnevettetted ám az embert...Mondták már hogy remek humorod van? Az embernek még az oldala is megfájdult a nevetéstöl, ahogy olvastam a fejtegetésedet Hugórol, meg az irodalomtanárodrol...Eddig úgy voltam vele, hogy csak a mi irodalomtanárunk volt egy fura szerzet, de akkor úgy látszik, hogy a tiétek sem volt egy kezdő alak a fanatizmus terén...De örülj akkor neki, hogy csak a kötelező olvasmányok voltak a figyelmének a középpontjában...A mienknek a "memoriter anyag" volt a fő profilja, na, az volt még csak az iszonyat...A sok ilyen-olyan verset kívülröl megtanulni, és felmondani...Még most is kiráz a hideg ha csak rá gondolok mindezekre...Meg betéve kellett tudni Ady életrajzát a legapróbb részletekig...Azóta is rengeteg hasznát vette szerintem valszeg mindenki mindezeknek az ismereteknek az életben...Én meghát különösen...
Huh. Megint ítélkezel. :( Egyáltalán nem alaptermészetem azt látni, amit akarok. Matematikus vénámból kifolyólag mindig törekszem a tárgyilagosságra. S ha valaki nem érti az iróniát, az biztosan nem az én hibám.
Szerintem én még nálad is önérzetesebb vagyok. :) Különbség kettőnk között, hogy a nézeteltérésekre nem orrfelhúzással szoktam reagálni.
Egyébként pedig köszönöm, hogy felpörgetted a fórumot. :D
Én lehet, hogy éretlen voltam rá, de 17 évesen nagyon megszenvedtem.
További ajánlott fórumok: