A könyvek haszna (beszélgetés)

Nem tudom. :-D

(De a Jadvigát ne is sajnáld túlságosan - szerintem.) :-D

Ha ennyi jót írtok róla, még a végén én is ráfanyalodok. :)

Az utolsó mondatoddal biztosan nem vagy egyedül.

Elkezdtem a Jadviga párnáját, azt kell mondanom, hogy olvastatja magát a könyv. Nekem tetszik a nyelvezete is.

A film végülis más, nem rosszabb, mint a könyv, de az keresztmetszet a könyvből, szerintem. Ott csak kapkodtam a fejem, a könyv sok mindenre választ ad.

De azért középiskolásoknak nem adnám kötelezőnek.

Ma reggel a kezembe kaparinthattam az emlékezetes példányt. :D Móra Ferenc könyvkiadó, 1961. Keménykötésű, 350 oldalas könyv; 23 Ft-ba került akkor, amikor 1 kg kenyér 3-ba; s akinek akkor 2300 Ft fizetése volt, annak nagyon jól ment.

Kőszegi Imre nem egykönyves író volt. A pesti lány-on kívül: A fellegvári Vénusz, Tollas konty, A kincstaláló, Összkomfortos Robinson, Szerelmetes Orsikám, Farkasűzők, Isteni Beatrice, A diákszázad becsülete, stb.

Szívesen! :-)

Hogy ki hová menjen ezek után, az már nem tartozik rám. :-)

Köszönöm, azt hiszem sokunk nevében. :)

Akik meg tiniknek írják elő kötelezőként, menjenek a jó büdös francba, de minimum szakmai továbbképzésre!

Jó reggelt!

A Jadviga párnájáról, még egyszer, utószor... :-)

Az író nagyon érti a dolgát, remek regényt írt. Úgy meg tudja vezetni az olvasóját, ahogy csak a Nagyok tudják! Nem véletlen, hogy eszembe jutott róla Sartre... De eszembe jutott róla az is, hogy "Hosszú az út lélektől lélekig..." Továbbá Weöres S. és a Pszichéje...

Egyszóval: minden elismerésem!

Csakhogy! És itt most arról, röviden, miért nem tartom jó ötletnek, hogy tinédzserek olvassák kötelezőként. Pont a föltiek miatt! Mert az író oly meggyőzően szövögeti azt az "üzenetét", hogy az Élet, az emberi együttélés természetes tartozéka a kiszolgáltatottság, az önzés, egymás gyötrése, kínzása, s ezek folyományaként az alkoholizmus, a megcsalás, a depresszió stb. Nem mintha az Élet nem tudna produkálni még ettől is sarkosabb dolgokat... Nem mintha azt hinném, hogy a mai fiatalok nem tudnának ezeregy ennél különb "életszetűséget" is akár... De mégis: azt hiszem, nem ártana, ha az irodalomórák mégsem efelé vinnék el a gondolataikat.

Hát ennyi (tőlem) a Jadvigáról.

Még túl friss, jól sejted.

Nem, nem, és nem! Ez a válaszom a második kérdésedre.

Össze tudod foglalni a lényeget? Bár még nagyon friss az élmény, gondolom, ülepednie kell. :)

S arról mi a véleményed: alkalmas ez a könyv tiniknek, kötelező olvasmánynak? Mert sokak szerint nem.

Nekem is ez volt a kedvencem. Antikváriumban, sehol nem tudtam megszerezni, kivettem a könyvtárból a lefénymásoltam, + le is szkenneltem.

Azért nem adom fel, hátha sikerül egyet venni,d e sem a neten, sem pedig a nmagyvárosok antikvárioumában sehol semmi. ( Ez a Kőszegi Imre is egykönyves iró volt, még talán a Pesti lányt szerettem volna megszerezni tőle, de az is reménytelen.

Fordult! :-D És ma végig is értem.

Muszáj "részletesen"? Inkább néhány impresszió: azzal tettem le, hogy Závada nagy író; kicsinyke túlzással még azt is megkockáztatnám, hogy bátran odaállhat (az egzisztencializmusa révén) Sartre mellé. Hiba, nagy hiba ebben a könyvben csak a pajzánságokat észrevenni! A lényeg valami egészen más...

Szóval fordult a kocka? :D Részletes beszámolót kérünk!

Kedden reggel (ha minden jól megy) a kezemben lesz "A budai négylevelű". Pontosan az a példány, amit több, mint 40 éve olvastam. (Felhívtam a lányt, akinek az anyukájától annak idején kölcsönkaptam. Emlékezett a könyvre, sőt még arra is, hogy a számos könyvespolcán melyiknek a második sorában lapul. Se perc alatt levadászta. S szabadkozott, hogy kicsit sárgák már a lapok. :D)

Jó érzés tudni, hogy a családomban mennyi "könyvbuzi" van. :)

Sziasztok!

Jó régen nem voltam, mert a munkahelyemen nincs net, este meg már keveset netezek...

Én az Alapítványt olvasom és lassan igazat adok Titusznak:)

Tini koromban ez a könyv rendesen megmozgatta a fantáziámat és teljesen el voltam tőle ájulva, most, hogy már sok mindenben túlszárnyalta a technikai fejlődés az író fantáziáját, így már nem is annyira izgalmas. Persze szellemileg még nem tartunk ott, ahol ebben a könyvben, de lesz vajon így valaha? A másik meg ami kicsit illuzió romboló, maga a környezet, a történetben szereplők, stb. Tehát, valóban nem túl nagy szám a könyv most olvasva. Kicsit le is hangol...

Jadviga párnája: 381. lap.

Kezd "összeállni" (nekem). Tegnap már úgy olvastam, eléggé tempósan, hogy néha szinte megszűnt körülöttem a külvilág. Vagyis, szebben mondva: belefeledkeztem. :-) Hát ezért nem szokásom nekem abbahagyni bármilyen könyvet is! (Ritka kivételtől eltekintve.) ...Mert jöhet egy pont, amikor is már érdekes...

Erről a könyvről még nem hallottam, de utánanézek a könyvtárban.

Nekem is az tetszik ilyenkor, hogy mondjuk harmatos 17 évesen elolvastam, és most, 30 év múlva vajon mit jelent nekem.

Ha már a kamaszkorról nosztalgiázunk: egyik kedvenc könyvem volt Kőszegi Imrétől "A budai négylevelű". Ha jól tudom, 1961-ben jelent meg, s hű tükre az akkori, elég zűrzavaros kornak egy fiatal lány szemével nézve. Annak idején kölcsön kaptam, s lehet, hogy ismét megkaphatom.

Kíváncsi vagyok, mai fejjel olvasva mit jelentene. :)

Jó reggelt!

A 278. oldalnál tartok... :-) Még mindig NEM tetszik. Ráadásul az eddigiekhez, újabban egy politikai szálat is kezd szövögetni az író... :-/ (Hát ami sok, az sok!)

Syria! Engem az optimizmusom (?) visz tovább az olvasásban: egyfolytában reménykedem, hogy hátha...! :-D (Vagy az inerció?)

Mosolyka! Mért olyan fontos, hogy a regény és a film ugyanaz legyen? Az egyik ez, a másik az... Egyébként pedig... Szóval: "kényszerházasság", "szerelmi házasság", "elrendezett házasság"... Szerinted ezek a fogalmak kizárják egymást? Olvasva a Jadvigát, mind erősebb bennem az érzés, hogy arra, amiről a regényben szó van, rá lehetne húzni mind a három meghatározást. És még további néhányat is akár... (De majd meglátod, ha belekezdesz!)

...Egyébként Tuggyukki is eszembe jut néha... Mert, ugye, itt is szó van történelmi eseményekről is, valós történelmi nevek és helyszínek is szóba kerülnek, ráadásul a regény lábjegyzetei is arra utalnak, hogy a naplóíró a jegyzeteket készítő apja volt, Jadviga pedig az anyja...

Köszi, hogy megírtad.

Mondjuk a filmből is az jött le, hogy a pasi bele van esve, de a nő ...hát...nem annyira.

És ezek szerint akkor nem elrendezett házasság, hanem mondjuk szerelmi.

Már én is várom, hogy olvassam!:)

Mért lenne ez tolakodás? Megírom szívesen, ha érdekel. Ondris és Jadviga házasok a könyvben, Ondris az esküvőjük előestéjén kezdi írni famózus naplóját. Nem kényszerházasság az övéké, Ondris mélységesen szerelmes a nejébe. Jadviga nem; kezdettől fogva nem... (Vagy hogy is van ez? Valahogy azért egy kicsit talán mégis?)

Éppen érdekel, hogy Neked fog-e tetszeni.