A könyvek haszna (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A könyvek haszna
Amennyiben a harrypotter regényeket nem helyezed Passuth munkássága fölé, illetve elfogadod azt, hogy a kettőt még csak említeni sem lehet egymás társaságában, akkor nincs miért kerülnöd...Végülis ami engem mindig bosszant ebben a történetben, az az, ha sokak, elszédülve a jól kitalált marketingpropagandátol, már lassan a világirodalom csúcsaira helyezik a potter történeteket...Azért én mindig kihangsúlyoznám azt, hogy ez azért erős túlzás...A potter történetek nem egyebek mint egy színfolt a gyerekirodalom széles és színes palettáján, úgy, mint mondjuk "Az Óz a nagy varázsló", vagy mondjuk a "Mirr-Múrr kalandjai",meg hasonlók, aztán ennyi...De ez a mesterségesen gerjesztett undorító hisztéria nekem valahogy mindig megfeküdte a gyomromat, és megfekszi most is...Dehát én már csak ilyen vagyok sajnos...Ez van...
A helyesírás egy rögzült tudás. Persze tanulunk szabályokat, mint a szó végén az ú, ű mindig hosszú, az ul, ül mindig rövid, stb., de összességében az alapja e tudásunknak az, hogy a gyakorlás során rögzül az elménkben, így le tudjuk helyesen írni, amit akarunk. Az olvasás is ilyen, hiszen nem olvasunk el minden egyes szót és ha a bizonyos betűk a helyükön vannak és azok a betűk helyesek, akokr sáimn elvloasusk úyg is, ha cask az eslő és az ulotsó bteű van a hleyén a szakavban, de ktözük az összes helyes írással íródott, de ha a szavak nem hjeesen vnaak leírva, aokr már nehebezen megy, sőt lehetetlen.
Tehát a helyes írás a gyakorlástól függ és persze az olvasás is egy gyakorlás, hiszen ott úgy látod a szavakat jó esetben, ahogy azokat valóban le kell írni, így rögzül helyesen az elmédben. És, hogy fokozzam? Történt már olyan veled, hogy nem értettél meg egy mondatot egy könyvben? És visszaolvastad, és újra, majd szavanként és rájöttél, hogy a helyesírással volt a gond, ezért nem sikerült megértened? Nekem volt, mert minden egyes helyesírási hibánál felkapom a fejem olvasás közben és érzem, majd látom is, hogy mi az ami megzavart...
És van még egy kötete az Alapaítványnak, amit kihagytál ezek szerint, na de nem számít, ha úgy sem tetszett:)
Miért nem ugrassz neki újra?
Én épp most olvasom. Ezelőtt kb. 25 éve olvastam először. Nekem tetszett, bár lehet csak az alapötlet, ahogy írod, illetve a fantáziám jól dolgozott. Most újra olvasva mást ad.
Egyébként az orosz fantasztikus könyvek, mind ilyenek. Asimov így ír, ez a stílusa, és persze a többi is pl. Bulicsov is, de akár Nemerét is ide sorolhatjuk ha a fantasztikus könyveit nézzük csak. Kicsit nyomasztóak, kicsit igyekeznek érthetetlenné tenni, illetve sokszor már viccesnek tűnnek manapság, hiszen az általuk használt eszközök már most modernebbek, mint tűntek, akkor amikor ők írták a regényeiket.
Valahol Huxley szép új világa is olyan, mint az Alapítvány, mármint hangulatra, nem? Elolvassuk és csodálkozunk, hogy akkor mik jutottak eszébe, ahogy Vernének is, bár az ő regényei, bár fantasztikusnak számítottak, már nem azok, hiszen amikről írt azok már minden napi eszközök, illetve már nagy részüket megvalósították, így már nem is annyira fantasztikus, de azóta eltelt 100 év kb. Asimov óta még csak 20-30. Ki tudja, lehet 70 év múlva már az ő általa említett eszközöket is használni fogjuk?
Nekem van több is, ezeket sosem adom kölcsön és mindig ellenőrzöm, hogy meg vannak e:)
Gyerek koromból a mesekönyveim, amelyek a kedvenceim voltak: a minden napra egy mese, a hatrongyosi kakasok, a hetvenhét Magyar népmese, a vitéz szabólegény, gőgös gúnár és van néhány nyitnikék-em is.
Vannak a kedvenc ifjúsági regényeim: Twist Olivértől-Emil és a detektívig
És persze ponyvák, szépirodalom, stb.
Nagyon szeretem az orosz regényeket, illetve a magyar szépirodalmat is.
Sajnos én szeretem a könyveket birtokolni is, így rengeteg könyvem van, amelyek tárolása egyre nehezebb.
Újra is szoktam olvasni, ami sokak számára fura, de én nagyon érdekesnek találom, hogy mindig mást ad ugyan az a könyv.
Gyerek koromban az apukám havonta rendelt a könyvklubtól egy nagy doboz könyvet, amelyek a mai napig meg vannak, sőt azok is, amelyek a szüleim könyvei voltak, amikor mi még nem voltunk, így rengeteg nagyon régi kiadású könyvünk is van. Csak egy példa: A kincskereső pl. 1966-os kiadású. Ezektől a könyvektől sosem válnék meg. És a gyerekem is szeret olvasni, szereti a könyveket, ezért ha mi már nem leszünk, akkor ő pont úgy fog ragaszkodni ezekhez, mint én.
Van több könyvem, amit az 1800-as évek végén adtak ki, illetve a 20. század elején. Gondolom ezek már sokat érnek, de nekem a pénznél is többet:)
Még az előzőhöz: Lányomék gimijében azt mondta többször is az irodalom tanárnő, hogy: vagy klasszikust olvassanak, vagy semmit. Mert ha nem klasszikust olvasnak, azzal sokkal többet ártanak, mintha nem olvasnának semmit.
Nooooooormális?????????
(Ja, de mellesleg ő tette kötelező olvasmánnyá a Jadvigát.)
Tényleg jó beszélgetni itt, még a viták is jók.
Viszont akkor Te pl. hova sorolod azt a könyvet, ami bár nem klasszikus, de: korhűen ábrázolja, és persze hitelesen is az adott kor történelmét. Pl. van egy írónő, Plilippa Gregory. Nagyszerű tetralógiát olvastam tőle a Tudor korból, és a többi könyve is nagyon jól ábrázolja a középkori Anglia történelmi dolgit. De mellesleg mégis lektűr.
Vagy a nagy kalandregény író, Wilbur Smith... én amikor olvasom, magam előtt látom Afrikát, a mopani fákat, a gnú csordákat. És eszméletlen betekintést enged a hiedelemvilágukba, a satöbbikbe, de ezt most nem akarom bő lére ereszteni, úgyis tudod, mire gondolok.
Meg még egy: aki most klasszikus, az a maga korában nem volt klasszukus. És ha a maga korában íródott egy tré könyv, akkor az meg klasszikus lett, mert eltelt 200 év?
Én is mindenevő vagyok amúgy, nincs ebben rossz szerintem. 14 évesen Nexö Dittéjét olvastam (komplett hülyének tartottak a felnőttek érte). De D. Steel regények is voltak az életemben, igaz, hamar ráuntam, szerintem egy kaptafa. Viszont pl. most is elolvasom Fejős Évát is, Vas Virágot is, meg Gárdonyit is.
Szerintem ez hangulat, idegállapot függő is lehet, nincs ebben rossz, én úgy látom.
Lányom 17 éves, most Szabó Magdát bújja, tegnap lelkendezve mesélt az Ajtó c. műről, most a Régimódi történetet olvassa. Előtte viszont elolvasta a Szent Johanna gimit.
Szerintem ezek nem veszélyes dolgok még.
Nem ám kitör a könyv háború, és máglyán kötnek ki. :(
Nem tudom ki hogy van vele, de én pénzt szeretném olvasni, jó sokat. Ez a legjobb olvasnivaló!
Már megbocsáss, de idióta hasonlat egy elektromos gép megvételét egy könyv megítéléséhez hasonlítani.
"NÉHÁNY PILLANTÁSSAL fel tudom mindig mérni egy-egy termék minőségét-használhatóságát, sőt, még azt is, hogy érdemes-e elolvasni egy-egy könyvet."
Ha ez tényleg így van az esetek legalább 95%-ában, akkor igen közel állhatsz az Atyaúristenhez. :)
Egyáltalán nem érzem sértve magamat; sokak nevében kértem ki, "hogy harrypottert csak buta, primitív emberek olvasnak és kedvelnek".
Szíved joga pocspondiázni J.K.R. zseniális alkotását. De nincs jogod ítélkezni azok fölött, aki meglátják benne azokat az értékeket, amiket te képtelen vagy felfedezni. :D
Szerintem senki nem hiányol a "harrypotterrajongók" társaságában. :)
csemár! era06! Köszönöm a hozzászólásaitokat, nagyon egyetértek velük. :)
...S akkor mi legyen az olyanokkal, akik - mint pl. szerény személyem - jó véleménnyel van a HP-ről is és a Passuth - könyvekről is? Az akkor kerüljön Téged vagy ne kerüljön? Pláne abban az esetben, ha a HP-eket (mert a gyerekeim megvetették őket, sorozatban) végigolvastam mindegyszálig magam is, Passuthnak pedig csak egyik-másik regényét olvastam, valamikor régen. Sőt! Böszörményi Gergőjét egyenesen karácsonyi ajándéknak kértem (a saját magam részére!!!) s ki is olvastam azon nyomban! :-D(január 2-án már "adtam tovább" - a fiamnak, mert ő azokban az időkben rajongott a HP-ért.)
Bocs, hogy beleszóltam a Syriával folytatott dialógusba!
Viszont a krimiirodalom terén nálam Edgar Wallace az abszolút etalon...Éshát a legjobb regénye a sok remek krimije közzül szerintem "A zöld íjász"...Emlékszem, ezt is még gyerekként olvastam először, éshát teljesen magával ragadott a cselekmény,a leírások, meghát ugye a regényböl áradó mondanivaló is...Úgyhogy úgy jártam Edgar Wallace-al is, mint ahogy Passuth Lászlóval...Kezembe került véletlenül egyszer a "Zöld Íjász", aztán meg nem tudtam letenni, éshát onnantol igyekeztem minnél több Wallace regényt is elolvasni, csakhát ott volt egy kicsit a gond, hogy magyar nyelvterületen nemsok könyve volt kiadva, meghát kevéssé is ismert krimiszerző, úgyhogy csak egy-két másik regényét sikerült felhajtanom az idők folyamán, de ezekben sem kellett azért soha sem csalódnom...Nemúgy mint a "krimi koronázatlan királynőjének" silány tucatműveivel kapcsolatosan...
Nade a kis kitérő után térjünk vissza akkor egy kicsit a könyvekhez is...Lehet hogy a harrypotter mítosz rombolása után most újabb "szentségtörést" fogok elkövetni, de ha már lentebb szóbakerültek röviden a krimik is, akkor most megragadnám az alkalmat arra, hogy megemlítsem azt, miszerint nemcsak a harrypotter van kicsit túldimenzionálva szerintem ebben a mai világban, hanem a "krimi koronázatlan királynője" is, az Agatha Christie is...Hát...A mindenfelöl ömlő lelkendezések hatására megpróbáltam egy időben olvasni Agatha Christie regényeket is, dehát egyszerűen olvashatatlan semmiknek találtam a műveit, amik jól láthatóan futószalagszerüen készültek, silány nyelvezettel, szinte csak unalmas párbeszédekre épülve örökösen...Vagy lehet hogy az ő krimijei is pont ezért lettek olyan sikeresek? Egy percig nem csodálkoznék azért ezen se...
Ugyanmár...A nejem mindig megkapja azt amire vágyik, végülis már vagy 20 éve élünk boldog házasságban, viszont ahogy mondani szokás, ő soha sem külsőségekre vágyik mint holmi virágok, meg hasonlók, hanem inkább mondjuk minőségi szexre, amit meg is kap a mai napig is rendszeresen...Éshát inkább az ilyesmire van mindig igénye, nem pedig holmi virágokra...Viszont kicsit félreérted szerintem kitartóan a romantikus sorozatok-regények sikerének titkát, ugyanis ahogy megfigyeltem már, még a kisiskolás kislányok köreiben is az a világ legfontosabb kérdése, hogy:"Hoséarmandó most megkéri-e vajon Eszmeralda kezét a sorozat következő részében, avagy megbocsát-e Szilvia Gregóriónak, avagy sem, meghát amúgyis most ki kit szeret vagy kit nem szeret éppen"...Szerinted mindennek az az oka, hogy még a 10-12 éves kislányok is el vannak hanyagolva? Ugye ezt te sem gondolnád komolyan? (Nem...Nem...A valódi ok a nők romantikára való hajlama esetében inkább ott lehet, hogy egyszerűen ilyen a vérük...Valahogy olyasmi ez náluk szerintem, mint a férfiaknál-fiúknál a pornó módfelett való kedvelése...)
Szegény nejed.
Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet!
Én pedig szeretem.A királyoknak is volt hatalmas kertjük. Látod, miattatok kell nekünk bugyuta romantikus sorozatokat nézni, olvasni. A nejed is olyanra vágyik amit a valóságban nem kaphat meg.
Az orchidea hónapokig virágzik. Ki kell próbálni ezt is, egyszer élünk.
Ó...Hát nem kívántam én azt sohase hogy a hölgyek szíve megdobbanjon egy-egy szép harckocsi látványátol, de azt viszont valóban nemnagyon értettem sohase, hogy pl. mi a jó fenét lehet élvezni abban, ha mondjuk egy nő virágot kap valakitöl? Felesleges pénzkidobás, meghát két nap mulva el is szárad a virág...(Szerencsére az én nejem soha sem igényel virágokat, tőlem nemis kapott még egyszer sem, viszont azonban ő sem tudja megtagadni sokszor mégsem a női mivoltát, ugyanis módfelett szereti nézni a tévében pl. a hülye romantikus sorozatokat...Éshát ezt sem értem sohasem, hogy mi a jó fenét lehet élvezni azokon a bugyuta, primitív baromságokon? Én ezeknél is kénytelen vagyok sokszor kimenni a szobábol, mert már egyszerűen nem bírom nézni azt a sok nyáltol csöpögő marhaságot...Hogy mi jóság van ezekben a sorozatokban vajon? Azt hiszem, sose fogom megérteni...(Nade kicsit elkanyarodtunk a könyvek témájátol azt hiszem...Ez nem biztos hogy hasznára válna a topiknak...)
De még akkor milyen csodás lenne az élet, ha a pasikba is szorult volna egy kis romantika!! :))
Nemcsak fegyvert tölts, tüzelj, utána babérokat learatni a kocsmába.
Néhanapján egy csokor virág, legalább ünnepeken,
Mit szeretnél milyenek legyenek a nők??
Harckocsikhoz értsenek?
Nekünk is lennének kívánságaink az átalakításotokhoz :)
Majd legközelebb, hátha figyelembe veszi a fennlévő.
Így van...(Reméljük hogy te nem kapod majd meg mindezért a véleményedért némelyektöl a "szemellenzős" jelzőt, mint ahogy én megkaptam a potter história kapcsán Syriátol...)
Jó olvasni az eszmecserét.
Annyit szólnék hozzá, hogy a Szent Johanna gimivel is totál behülyítették a fiatal lányokat.
Hát...Aki szerint a "miniszoknya" csak úgy, önmagában nézve is "ribis", annak akkor váljék egészségére a véleménye...Én viszont inkább azt mondanám, hogy azt kell inkább egyértelműen, és legelőször is eldönteni, hogy aki a miniszoknyában van, RIBI E, avagy sem...Ez ugyanis a leglényegesebb kérdés, nem pedig az, hogy most milyen szoknya van az illetőn...(Láttam én már amúgy írtózatos ribit földig érő szolíd szoknyában ájtatoskodni, meghát láttam már fedhetetlen erkölcsü hölgyet is falatnyi miniszoknyában pompázni...Úgyhogy az öltözék számít e kérdés esetében a legkevesebbet, azt hiszem...)Amúgy azzal sem szoktam egyetérteni sohasem, hogy:"Mindegy az, hogy mit olvas valaki, csak olvasson"...Ugyanis ha ezt az elvet elfogadjuk, akkor akár még azt is mondhatnánk, hogy:"Nemszámít az, hogy mondjuk egy 10 éves gyerek éppen egy szado-mazo könyvet olvas, avagy valami más jellegü kemény pornót, az a lényeg hogy olvas"...Hát...Azért én ezt nem mondanám sohasem...Olvasni csak úgy van értelme, meghát olvasásra is csak úgy érdemes szoktatni valakit, ha azért úgy-ahogy minőségi irodalom kézbevételével is társul a nagy olvasási buzgalom...Mert másképpen könnyen előfordulhat az, hogy többet árt az olvasási kedv, mint amit esetleg használna...
Nade Syria...A jó ég álldja már meg...Hát honnan a jó csudábol szeded te azt, hogy AHHOZ, HOGY MEG TUDJAM ÍTÉLNI A HARRY POTTER REGÉNYEKET, AHHOZ ELŐBB TÜZETESEN EL KELL HOGY OLVASSAM ŐKET???? Az ember csak pislog itt a gép előtt, mint malac a vásárban...Hát most megkérdezném tőled azt, hogy ha bemész mondjuk egy boltba, és venni akarsz mondjuk egy mikrohullámu sütőt, vagy mosógépet, avagy televíziót, csak úgy tudnád eldönteni akkor ezek szerint egy-egy termékröl hogy érdemes-e megvenni, ha előbb hazaviszed, aztán használod őket vagy 3 évig folyamatosan? "Merthát amíg alaposan ki nem ismered a termék tulajdonságait, addig nem tudhatod eldönteni, hogy érdemes-e megvenni"??? Hát...Azért nálam kicsit máskép működik mindig a dolog...Ugyanis NÉHÁNY PILLANTÁSSAL fel tudom mindig mérni egy-egy termék minőségét-használhatóságát, sőt, még azt is, hogy érdemes-e elolvasni egy-egy könyvet...(E téren azt hiszem, hogy csak egy kivétel volt az idők folyamán, a nevezetes "Alapítvány trilógia" amiröl lentebb is írtam már...De ott nemis lapoztam bele a könyvbe, csak a boritólap után ítéltem kizárólagosan...Dehát ez csak egyedi, kivételes eset volt azért...)Szóval ne nevettess már...Amúgy ha sértve érzed magad a megállapításom miatt, akkor visszavonom a meglátást, hogy harrypottert csak buta, primitív emberek olvasnak és kedvelnek...Így jó lesz akkor? (Viszont azért ahhoz a meglátáshoz ragaszkodnék mégiscsak, hogy én soha nem keresem tudatosan a "harrypotterrajongók" társaságát, és nem leszek nagyon bánatos, ha az ilyen illetők a továbbiakban szintén kerülik lehetőség szerint a hozzám való szólást, akár még itt, ezen a fórumon is...Az ő világuk akkor a "harrypotter szinvonal", az enyém meg mondjuk a "Passuth szinvonal", aztán ennyi...)
Hát bizony...Szegény Voltaire-t, alighanem ma is igencsak fenyegetné ezekért a mondataiért a kerékbetörés, avagy a megkövezés...(Sőt...Ma fenyegetné még csak igazán,na de mindegy...) A másik megállapítással(Mármint amit a nők romontikára való hajlamárol írtál...) is sajnos egyet kell értenem, bár nem szívesen teszem, mivel engem világéletemben igencsak tudott dühíteni a hölgyek romantikázásra való örökös igénye, dehát nincs mit tenni, tudomásul kellett vennem mindig, hogy a nők már csak ilyenek...(Bár lennének más természetüek, azt hiszem akkor volna még csak csodás az élet...)
Ne keverjük össze a szépirodalmat a szórakoztató könyvekkel. Mindegyiket a saját műfajában kell értékelni.
Az ember tragédiája nem kabaré, a kabaré nem tragédia. Mindegyiket színpadon adják elő, ennyi a közös. Az igazi tragédia, ha valaki egyáltalán nem olvas. Nem szeretem a krimit, de ez ne jelenti azt, hogy gagyi műfaj. Nem a stílusom, ennyi.
Miniszoknyára is azt mondták, hogy ribis. De még egy pasi sem éhségsztrájkolt, hogy tiltsák be. (nekem márt tényleg az lenne)
Sajnálom, hogy J.K.R. munkásságát ennyire lehúzod, primitívnek nevezed, s vele együtt azokat is butának titulálod, akik elolvassák.
Az a nő írásra termett.
"Már kiskorában történeteket mesélt két évvel fiatalabb húgának. Első történetét, mely egy Nyúl nevű nyúlról szól, amelyben szerepelt egy nagy méhecske, akit Ms. Méhecskének hívtak, mindössze öt- vagy hatéves korában írta."
A középiskolában "kedvenc elfoglaltsága volt, hogy az ebédszünetben barátainak és osztálytársainak folytatásos történeteket mesélt."
Engem egyszerűen lenyűgözött, ahogyan a fantasy történetet logikusan felépítette. S ez egy 7 kötetes mű esetében igazán nem kis teljesítmény.
Egyébként meg eléggé visszatetsző dolog egy olyan életműről lesújtó véleményt alkotnod, amit nem is ismersz, hiszen nem olvastad. Az, hogy beleolvastál, ill. megpróbáltad megnézni a belőle készült filmet kevés a megalapozott véleményformáláshoz. Szerintem. :)
Voltaire: Filozófiai ábécé
"Az erkölcs nem a babonában rejlik, nem is a szertartásokban, és semmi köze a dogmákhoz.Nem lehet elégszer ismételni, hogy a dogmák különböznek egymástól, de az erkölcs minden embernél aki értelmére hallgat, azonos."
Kortársait az ilyen gondolatokért kerékbetörték, mégis szembeszállt a kor erkölcseivel. Akkor sem volt mindenki agymosott, és ez a kénkőszagú könyv gyorsan terjedt.
Nőknek kell a romantika. Úgy születtünk, hogy királylányok vagyunk akiért jön a herceg.
Ha márt a való életben nem talál meg , akkor Danielle segít egy kicsit ábrándozni, álmodozni.
Passuth, Jókai, inkább fiús könyv. Ott mindig politizálnak, harcolnak a hazáért.
Na szóval...Ez a dörzsölt sikermenedzser ismerte már szintén jól a mai világot, a mai emberek átlagszínvonalát, éshát látta hogy VALÓBAN megfelelően primitív, semmitmondó lektűr az írónő könyve ahhoz, hogy a buta primitív, mai átlagpolgárok-gyerekek körében sikerre lehessen vinni...(Valszeg ha az írónő írt volna mondjuk egy 1500 oldalas vaskos regényt alapos történeti kutatások után mondjuk III.Tukulti-Apil-Ésarra asszír király életéröl, vagy korárol, valszeg kevésbé ítélte volna leendő világsikernek a könyvet...) Így aztán meg is indította a jól bevált gépezetet, aminek az alapkoncepcióját már leírtam régebben, sajnálom, ha te nem értettél belőle semmit sem...Szóval mondom...Sokmindent láttam én már eddigi földi pályafutásom alatt, és még soha nem kellett csalódnom a meglehetősen pesszimista világnézetemben...Sajnos...Úgyhogy akkor te örülj a potter könyvek világsikerének, én viszont arra jutottam, hogy olyan könyvet kaptak akkor az olvasók pontosan, amit megérdemeltek, meg amik nekik valóak tökéletesen...(Én viszont megmaradnék továbbra is Passuth, Fekete István, Jókai, és Verne csodás műveinél, aztán semmi gond...Te meg olvasd akkor a harrypottereket tovább, Syria...)
Na szóval...Sajnos jól ismerván már a mai világ működését, én a romantikusan tálalt történetedböl egész más valóságot láttam ki, mint amit sugallni akarsz...Szerény meglátásom szerint a VALÓS HELYZET inkább az lehetett, hogy volt egy addig szürkén, csendesen éldegélő hölgy, aki egyszercsak arra jutott hogy írni fog egy regényt "harrypotter mittudoménmilyen kalandjai" címen...Meg is írta a könyvet, és elkezdett vele kilincselni a kiadók felé, amik viszont sorban dobták vissza a regényt, megállapítva hogy silány lektűrrel van dolguk...Aztán a sok próbálkozás után az írónő egyszercsak eljutott egy olyan "ízigvérig mai világ embere", egy igazi "sikermenedzser" színe elé is,akinek viszont rendkívüli tehetsége volt abban, hogy eladja az araboknak a homokot, az eszkimóknak a jégszekrényt is, a jegesmedvének a vattakabárot, a puputevének az esőköppenyt...Na szóval egy ilyen valaki úgy okoskodott szerintem hogy...(Folyt köv. mindjárt...)
Ó...Ez a történet nagyon romantikusan hangzik így, első hallásra..."A nehéz körülmények között élő, (De persze rendkívül tehetséges...)írónőt sorban utasítják el a kiadók, de aztán ugye egyszercsak akad mégis valaki, aki vállalja a kiadást,aztán meg világsiker, heppiend, konfettieső, meg andalatitóan lágy zene, aztán a film végén megjelenik a felirat, hogy:The end"...Neked nem ismerősek az ilyen filmek "hollivúdbol"? Nekem az álltalad leírt történetröl ezek a filmek ugrottak be egyböl, viszont ha nem haragszol, én azért mégsem zokognék tele papírzsebkendőket a meghatottságtol...Mindjárt le is írom hogy miért nem...
Mindig, minden változik. :)
Harry Pottert nem lehet egy napon említeni a Facebook-kal!
Nagyon rosszul tetted, hogy megnézted a filmet, mielőtt elolvastad volna a könyvet. A film valóban üzleti fogás. A könyv maga egy élmény. Helyenként - az izgalmak mellett - kockásra röhögtem magamat a szellemességeken.
Állítom: J.K.R. a kortárs írónők között dobogós. Nagyon nehéz körülmények között élt amikor elhatározta: kiadót keres a könyvének. Sorban utasították el (gondolom a hozzád hasonló gondolkozásúak - bocs), de ő kitartott.
Örülök a sikerének, s biztos vagyok abban: a világirodalom szegényebb lenne nélküle. :)
De nyugodtan utasítsd el; kövülj bele Passuth, Fekete István, Jókai világába. :D
Ugyan milyen körülmény tudna változni? Beleolvastam a potter regényekbe egykoron kíváncsiságbol, ha már annyit emlegették mindenfelé, éshát még a filmváltozatokat is kénytelen voltam időnként egy darabig szenvedni, amíg el nem veszlett a türelmem, és inkább át nem mentem egy másik szobába, amíg a gyerekek nézték egykoron dvd-röl a filmváltozatokat, szóval nem infók nélkül állítottam fel azt a meglátást, hogy ez az egész potter divat,jelenség vagy hisztéria, egy MESTERSÉGESEN GERJESZTETT, jól megfizetett marketingpropaganda eredménye csak, éshát ha ezt lehántjuk róla, nem marad mögötte az égvilágon semmi sem...(Ugyanez a jelenség kisértetiesen újrajátszódik a jelenleg is futó "Facebook" marketingpropaganda esetében is jól láthatóan...Szinte nem múlik el nap, hogy a hírlereső hírei között ne olvasna az ember valami cikk címet, amiböl kiderül újra és újra, hogy a "Faceboook" szinte nélkülözhetetlen dolog már a mai emberek életében...Úgy ordít ezekböl a cikkekböl a JÓL MEGTERVEZETT, és az emberek tudatalattijára ható primitív marketingpropaganda, hogy az ember már szinte csak röhög, meg szánakozik az erölködéseken...Pedig nemrég kiváncsiságbol megkértem a gyerekeket, hogy mutassák már be nekem ezt a "Facebookot" akkor egy kicsit, ha már annyi lelkendezést olvasok felőle nap mint nap mindenfelé,viszont amikor benéztem az oldalukra, és elmagyarázták nekem az egésznek a lényegét, csak a fejemet ingattam,, aztán megállapítottam, hogy:"Hát ez egy nagy semmise"...Aztán maradtam a netes fórumok jólbevált,elméletileg intelligens embereknek tervezett világánál...) Üzletröl szól már a mai világban minden...Passuth, meg Fekete István, vagy akár Jókai világa, motivációi, már rég a múlté...Akkormeg milyen körülmény is tudna vajon változni?
Hm. Nem biztos, hogy helyes álláspont: "az elveim-meglátásaim mellett kitartok mindig, minden körülmény között".
És ha változnak a körülmények, amik kialakították az álláspontodat?
Ugye most nem a kishitüség beszélt belőled, Syria? Mármint a tekintetben hogy "nembiztos hogy érdemes harrypotter ellenesnek lenni"...Én sajnos olyan természetü vagyok, hogy az elveim-meglátásaim mellett kitartok mindig, minden körülmény között, éshát ha egyszer úgy látom, hogy a harrypotter regények csak holmi értéktelen, agyonmarketingelt szemetek, akkor bizony megrögzött harrypotterellenes leszek még akkor is, ha a világ összes csapjábol fog vég nélkül ömleni a lelkendező marketingpropaganda...Ahogy megfigyeltem már az idők folyamán, a reklámpszichológusok, meg marketingesek azt a jelenséget használják ki örökösen a megbízóik érdekében, hogy:"Ha sokáig nyomatunk az embereknek BÁRMIT, akár még a legképtelenebbül hazug szöveget is, EGY BIZONYOS IDŐ, ÉS AGYMOSÁS UTÁN az emberek még azt is képesek lennének elhinni, és valós dolognak felfogni, hogy az ég zöld, a fű meg kék"...Na...Hát én meg még évtizedes agymosás után is állítanám továbbra is a SAJÁT SZEMEM ÁLLTAL LÁTOTT kép alapján eldöntve a kérdést, hogy:"Nem érdekel hogy ki mit zagyvál össze folyamatosan, szerintem az ég kék, a fű pedig zöld, aztán ennyi"...(Szóval azt hiszem hogy én bizony nemigen fogok soha sem belefáradni a harrypotter ellenességbe...)
További ajánlott fórumok: