3 gyerekkel, egyedül. (beszélgetős fórum)
Szia! Teljesen megértelek nagyon nehéz lehet neked. Ami viszont szerintem jó, hogy édestestvérek, ez sokat jelent. El sem tudom képzelni, ha esetleg jön majd egy pasi és szülök még egy gyereket hogy fog viszonyulni a fiamhoz. Barátnöm kislányát kezdetben elfogadta az új apuka, majd mikor megszületett a közös baba azóta szemmel láthatóan zavarja a nagyobbik lány, aki ugye nem töle van. Na én ezt nem birnám. Neked "csak" egy kedves férfi fog kelleni, ez nem lehetetlen egy ismerösöm 3 kislánnyal találta meg élete párját, szóval van szerencsés helyzet is:-)
Egyébként 10 éves a fiam.
Félre értettél,nem a gyerekekről írtam hogy nem tudom hogy jó -e vagy nem. Hisz ők a legcsodálatosabb dolgok az életemben! :) Hanem arról ,hogy az jó -e hogy mindig össze fognak kötni minket,így kapcsolatban maradunk,úgy pedig nehezebb túl lépni rajta.
Jó,ötlet felhívni a barátnődet! Attól hogy messze kerültetek egymástól még nem muszáj teljesen elszakadnotok egymástól.
Van barátnőm,csak olyan nincs aki hasonló helyzetben lenne mint én.
Az eszem már fel fogta hogy vége,de a szívem sokszor külön életet él! :)
Én azt szeretném ha része lenne a fiúk minden napjainak,de 360 km-es távolságból ez elég nehéz. Nekik pedig egyre nagyobb szükségük lenne apára,olyanra aki nem csak virtuálisan van velük.
Az mindig össze fog kötni minket hogy van 3 gyerekünk,de magam sem tudom hogy ez jó vagy rossz!
Szia! Egy gyerekkel sem lehet könnyű egyedül,de azért szerencsés vagy hogy van segítséged. :)
Nekem se lakik apu messze , ha kérem és nagy szükségem van rá segítenek. De egyedül nevelem a gyerekeket,enyém minden felelősség,gond és persze öröm is. Mostanában egyre többször érzem úgy hogy meghaladja az erőmet hogy mindenről egyedül gondoskodjak.:(
Neked hány éves a kisfiad? Az enyémek:7,5 ; 10 és 12,5 évesek.
Szia!
Gondoltam irok bár kicsit könnyebb helyzetben vagyok mint te. Nekem "csak" egy kisfiam van, de nagyon régóta nevelem egyedül. Az egyedül sem teljesen korrekt mivel a szüleim sokat segitenek, inkább csak az érzés, hogy egyedül a közös bennünk, de azért mégis jó lenne néha beszélgetni valakivel aki egyedülálló és hasonló problémái vannak.
Hónapokon keresztül egyáltalán nem segített,mostanában már jobban,de nem viszi túlzásba!
A fiúkkal szokott msn-en beszélgetni,én csak akkor beszélek vele ha nagyon muszáj. Amilyen ostoba vagyok,még mindig felzaklat.....
Igazad van,én is úgy gondolom hogy szükségük van a gyerekeknek férfi mintára,akiről példát vehetnek. Főleg ha fiúkról van szó,mint nálam is.
Jó lenne egy megértő társat találni,olyat akit a fiúk is elfogadnak és persze ő is a gyerekeimet!
Jó az álmodozás......:)
Nem nagyon akar nekem össze jönni ez a barátnősdi,míg így virtuálisan se.....
Úgy látom nem sok embert érdekel a téma,káááár. :(
Köszi a puszit,neked is cuuuuuuuuuuuuuuuppppppp :D
Érezd jól magad a húgodéknál!
Szia!
Aranyos vagy,köszi!
Hát,nem tudom hol vannak azok a sors társak,mert ide nem nagyon akarnak írni.....:(
A mi családunk-hála az égnek-egész,de ahogy itt olvastalak benneteket,összefecsarodott a szívem! Nem vagytok egyedül,főleg nem itt a hoxán! Tudom,hogy sorstársakt kerestek. Az én,és a férjem szülei is elváltak,nagyon csúnya volt mindkét válás!
A gyerekeiteknek nagy szerencséjük van veletek!
Az én anyám (a mai napig) mindig rám neheztelt a sorsáért. Szívesen elfelejteném a gyerekkoromat!
Ti nagyon erős nők vagytok,és három gyerekker a világ minden kincse a tiétek. Kívánok mellétek egy igaz társat is!
Lassan én is megyek aludni.
Remélem holnap mások is ide találnak!
Jó éjszakát! Holnap beszélünk,én itt leszek. :)