Kemény lehetett! :( Én is próbálok minden tőlem telhetőt megadni nekik,de néha úgy érzem hogy ez kevés. Nekik legalább annyira szükségük lenne egy férfi példára,mint nekem egy társra.
Egyenlőre itthon vagyok főállású anyaságin,így többet tudok foglalkozni velük.
Én tudom min mész keresztül,átéltem,sokat küzdöttem azért ,hogy a srácok apa nélkül normális emberek legyenek.Ha pénzt kerestem akkor azért volt lelkiismeretfurdalásom nem vagyok velük,ha velük voltam azért mert tudtam nem lesz pénz,mert nekem volt másod,meg harmad állásom is néha.
Szia!Én 13 éve váltam el,szintén három fiúval.Nem volt aki segítsen oviba vinni őket hazahozni,stb...Ha betegek voltak előbb mentünkorvoshoz,utána gyógyszertárba és úgy feküdhettek le itthon.nehéz volt nagyon.