Egyedül a gyerekkel vagy boldogtalan házasságban tovább? (beszélgetős fórum)
Igen, úgy érzem, hogy 3 év együttélés alatt azért meg lehet ismerni a másikat. De az emberek változnak, és ezt nem mindig könnyű elfogadni.
A szerelem pár év alatt elmúlt.
Sokáig szerettem, ezért is próbáltam volna visszahozni a régi harmóniát a házasságunkba. De a passzivitásával minden érzelmet kiölt belőlem.
Nagyon nehéz úgy becsülni/tisztelni valakit, hogy céltalan életet él. Mikor összeházasodtunk, még egyetemista volt, igaz ő nem dolgozott mellette, de a fene gondolta, hogy nem akarja majd befejezni, hogy egy állásban sem tud megmaradni, hogy totál érdektelen mindennel kapcsolatban, hogy semmit se fog megcsinálni. Nyilvánvalóan túl fiatalok voltunk, 21 évesen házasodtunk össze.
A szerelem tényleg elmúlik, de újra és újra fellángolhat. Akivel most élek, rá a gyerekem is felnéz, tiszteli, van tekintélye, én meg hálás vagyok, amiért ilyen szerencsés vagyok, hogy Ő van nekem.
3 év alatt megismerted? Ha igen, akkor tudtad nagyon jól, hogy kivel kötöd össze az életed. Akkor ez a te felelősséged. A szerelem nem tart örökké. Elmúlik. Csak azért hozzámenni valakihez, mert szerelmes vagy belé, balgaság. A szerelem elmúlik.
Viszont maradnia kellene a szeretetnek és a megbecsülésnek, tiszteletnek.
Ha ezt nem tudod neki nyújtani, akkor nem a megfelelő embert választottad.
Ha a kapcsolatot szerelemre építed, akkor mondok egy rossz hírt: sok sok kapcsolatnak nézel elébe, mert mindegyikben el fog múlni...
mindezt elkerülhetjük, ha olyan emberhez megyünk hozzá, akit jól ismerünk ée elfogadunk a hibáival együtt
ha lángoló szerelemből kötünk házasságot, akkor nem látjuk valójában kivel kötjük össze az életünket, mert a szerelem vakká tesz
szóval a házasságot jól meg kell gondolni..
Igen elmúlhat a szerelem, de akkor még maradnia kéne szeretetnek, csak ahogy egyre több probléma és különbözőség jön elő, úgy egyre nehezebb a hibákat elnézni. Ha éveken át megy ez az állapot, akkor pedig szép lassan minden érzelem elmúlik, a sok sikertelen megoldási kísérlet, a másik fél abszolút passzivitása odavezet, hogy az ember már úgy érzi nincs is élete.
Hát ezért én is léptem. Azóta a fiam is sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és sokkal boldogabbak vagyunk!
Egyedül a gyerekkel!
Nekem segitségem sem volt, és most sem nagyon van. Az anyám pszichésen beteg, rá nem számithatok, a tesóm suliba jár, mégis igy döntöttem. Eleinte nagyon nehéz volt, főleg az időbeosztás, az állásom is ráment, úgyhogy anyagilag is nehézzé vált. Mégis valahogy minden hónapon sikerült túllenni, és most lassan fűteni sem kell már.:))) úgyhogy valahogy tudom, hogy minden jó lesz
Egyedül a gyerekekkel!
Fiatal vagy még, hogy igy leéld az életed!
Én lassan 2 éve adtam fel. Nem bántam meg! Nekem a szüleim segitenek, Ők mennek a fiamért.
Van segítséged? Ha igen, akkor sztem lépj!
Beszéld meg vele! Mondd el neki, mit érzel!
Mindenképpen azt mondom,h ülj le beszélj vele.Mert,ha még az elején megbeszélitek,akkor könnyebb rendbe tenni a dolgot.Én 1,5 éve élek rossz házasságban.Eleinte állandóan próbáltam beszélni vele,h mi az ami nem jó,mit szeretnék,de nem volt benne partner.10 hónap után azt mondtam ebből elég.Utána volt még jó néhány hónap,amikor vissza tudott volna táncoltatni a döntéstől.Kb 2 hónapja viszont biztosan tudom,h válni akarok.Sajnos az anyagiak összekötnek minket,és amíg nem kezdem el a gyakornoki munkámat nem tudom egyedül eltartani a gyereket.Ha nem lenne kérdés a pénz,akkor már hűlt helyem lenne.
Gondold végig,h mi a bajod,beszélj vele.Ez a kezdet.Aztán mindig van remény.Lehet csak pillanatnyi mélypont az életetekben.
Nekem mondta egy ismerősöm hogy ha egyszer megfogalmazódik az emberben az,hogy a párja nélkül kellene az életét folytatni,az a gondolat vissza-vissza fog térni benne.Igaza lett.
A nem életképes kapcsolat elveszi az esélyt attól hogy életképesre akadj.
Uh...
Az biztos hogy meg kell vele ezt beszélned, nem léphetsz le szó nélkül. Ha úgy érzed, hogy nem fontos neked, nem vonzódsz, nem szereted, közömbös vagy, akkor lépni kell, mert így nem lehet egy életet leélni és neked is csak ez az egy életed van. A gyerekkel sokkal jobbat teszel így, mint ha együtt maradtok csak épp boldogtalanul. (hány éves a gyerek?)
Felébredt a gyermekem. Mennem kell.
Köszönöm.
Mert amíg valamilyen érzelem van, addig menthető minden. Csak mindkettőtöknek tenni kell érte.
Hidd el, pont ebben a cipőben vagyok/voltam. Most úgy döntötem lesz ami lesz, adok mégegy esélyt ennek, mert szeretem és ő is szeret, muszáj rendbe tenni. :)
Szerelem nélkül ne akard leélni az életed.
Inkább menj.
Úgy érzed kiszerettél belőle, vagy ő belőled?
Közömbös vagy iránta teljesen?
Hát én azt mondom ha már tényleg semmi megoldás akkor inkább egyedül!Sajnos saját tapasztalatbol tudom!Mert anyukám 25 évig szenvedett csak azért mert nem akart egyedül nevelni minket és inkább türt de most mivel már nagyok vagyunk ezért döntött és elhatározta elmegy:(:(
Szóval ha van erőd és feltudod egyedül nevelni a gyerekeidet akkor inkább lépj!NE áldozd fel az életed!!!