Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » 3 gyerekkel egyedül, mégis kerek a világ fórum

3 gyerekkel egyedül, mégis kerek a világ (beszélgetős fórum)


1 2
43. acuko (válaszként erre: 39. - Eszmiba)
2013. ápr. 14. 09:50

Köszi, aranyos vagy. Hát, nem tudom.. Nem szivesen beszélek arról, ami volt.

De majd lehet, ráveszem magam valamikor.. :)

42. acuko (válaszként erre: 41. - Acuko)
2013. ápr. 14. 09:48
Bocsi a hibákért, siettem, és nincs hibajavítóm..
41. acuko (válaszként erre: 40. - Eszmiba)
2013. ápr. 14. 09:48

Szia! Jó reggelt!!


ha beszélgetni szeretnél, tudom ajánblani neked a következő fórumokat:


[link]


"Ide irj, ha máshoz nem tufdsz hozzászólni!"

Itt már van egy jó kis csapat, bárki bármit beirhat. Én is ott vagyok. :)


A máűsik:


[link]


" Nem szeretem az olívabogyótm, de beszélgetni szeretnék."


Ez is nagyon jó. Még aránylag fiatal a fórum, és bármikor be lehet kapcsolódni.

Én személyszerint szeretettel várlak oda is. :)

Puszi. acuko

2013. ápr. 14. 09:15

Jó reggelt mindenkinek!


Én rendületlenül próbálkozom, hátha az eddig idelátógatók mellé még többen kedvet kapnak beszélgetni :) Jó lenne, ha összejönne egy jó kis csapat itt :)

2013. ápr. 13. 17:51
Acuko, szívesen meghallgatlak, ha mesélsz, akár jöhet priviben is.
38. acuko (válaszként erre: 37. - Édes-mézes)
2013. ápr. 13. 15:42
Egyenlőre itt vagyunk egymásnak.. :)
37. édes-mézes (válaszként erre: 35. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 15:29
Majd hozza az élet, fogsz találkozni hasonló helyzetben lévő nőkkel is.Nálam is így volt.Bár én fiatal voltam nagyon még mikor ketten maradtunk,és nekem még a baráti köröm nem éppen családban élt,de én tartottam velük mindenfelé és ők is nagyon jól vették az én helyzetemet.A munkahelyen voltak nekem inkább nehézségek.
36. acuko (válaszként erre: 35. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 15:27
Köszönöm. Amúgy még semmit sem irtam arról, mi volt. Ha leirnám, azt hiszem, a valóságban is kapnék egy nagy elismerő díjat. Nem sokan csinálják azt végig, amit én megtettem és amit én tűrtem. 20 év alatt. Na de ez egy másik történet.. :)
2013. ápr. 13. 15:22

Fura dolgokra vagyunk képesek, mi nők :)

Édes-mézes barátkoznék én is hasonló élethelyzetben lévő nőkkel (nekem is az lenne az ideális), de nem ismerek egyet sem a környezetemben. Így marad a net :)

Acuko a férjed valóban egy díszpéldány, te pedig bizonyítottál. Kemény fából faragtak, csak az irigység beszélt belőle. A félelem és a düh.

34. acuko (válaszként erre: 33. - Édes-mézes)
2013. ápr. 13. 15:16
Igen, sajnos. De a női irigység és féltékenység sokkal erősebb a női barátságnál. Ez tény.
33. édes-mézes (válaszként erre: 32. - Acuko)
2013. ápr. 13. 15:12

Azért ez elszomorító...egy igazi barátságban ez szóba se jöhetne.

Egyébként tényleg így van.

32. acuko (válaszként erre: 29. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 15:09

"Van egy olyan buta gondolatom, hogy talán a kapcsolatban élők, féltik a kapcsolatukat egy egyedülálló nőtől.."

Nem buta gondolat. Tény. Én is igy látom.

valóban van ebben valami. ERgy egyedülálló nőben a házasságban élő másik nő, legyen ez barátnő, vagy csak ismerős, az ellenfelet és a konkurrenciát látja. Tegyük hozzá, nem alaptalanul. :)

31. acuko (válaszként erre: 26. - Ági0830)
2013. ápr. 13. 15:05
Nekem is azt mondta a volt férjem, mikor miondtam neki, hogy el akarok válni, hogy nélküle semmire sem jutok, és nélküle egy senki vagyok. Azt mondta, hogy nélküle meg fogok halni. Hát nem igy történt. Sőt! Bizton állithatom, hogy én most jobb helyzetben vagyok, mint ő. Anyagilag. Bár én sem kaptam többet , mint ő. Neki is és nekem is 5-5 mill. maradt össz a vagyonból. tehát, ugyanonnan indultunk, én mégis jobban állok mint ő. mert én küzdök és jól beosztok, ő meg a maradékot is eltapsolta.
30. édes-mézes (válaszként erre: 29. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 15:01

Szia!

Szerintem ilyen téren nehéz kiigazodni a nőkön.Lehet hogy túl más az élethelyzet,a problámák és úgy érzik ebben nem tudnak közösséget vállalni és inkább elszakad a barátság.Van aki szerintem is félti a párját..

Lehet neked is szerencsésebb volan hasonló helyzetű nőkkel barátkozni.Aki igaz barát volt az úgy is melletted marad most is, a többit lehet ereszteni és ne sajnáld.

Biztos te is úgy vagy vele,hogy ha már új kapcsolatod lesz,akkor az valóban arról szóljon amiről kell a boldogságról,és ezt érdemes kivárni:)

2013. ápr. 13. 12:32
Hát akkor két nagyon ellentétes reakcióval találkoztunk. Van egy olyan buta gondolatom, hogy talán a kapcsolatban élők, féltik a kapcsolatukat egy egyedülálló nőtől... Pedig nem kellene, ezt nyilván ők is tudják. Vagy a fene se tudja, miért van ez. Volt nekem is egy olyan időszakom, mikor zavart, hogy mindenkinek van párja, csak nekem nincs. Akkor ezt így láttam. Mostanra viszont nagyon sok olyan történetet ismerek meg, ahol "hivatalosan" ugyan egy pár, de hogy mekkora a boldogság, az már egy másik kérdés.
28. Ági0830 (válaszként erre: 27. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 12:26

Nem tudom, ez érdekes, mert nekem éppen a régi barátnőim maradtak meg. Igaz, ők sem igazán "szabályos" kapcsolatban élnek.

Én azt, hogy kerülnek, inkább az új ismeretségekben érzem (pl. gyerekek osztálytársainak szülei), de nem feltétlen ők tehetnek róla. Nyilván az én viselkedésemen is érződik a zárkózottság. Nem igazán érzem jól magam olyan társaságban, ahol mindenkinek van "párja".

27. Eszmiba (válaszként erre: 26. - Ági0830)
2013. ápr. 13. 12:12
Hát majs, ha eljön az ideje biztosan nyitott leszel egy kapcsolatra. Nekem igazából ebben az egyedülállóságban az a bajom, hogy inkább az emberek nem tudják kezelni. Valahogy nagyon sokan eltávolodtak, pedig tényleg nem nagyon kenyerem a panaszkodás. Többen mondtak, mennyire megváltoztam, pozitívan. Külsőleg, kisugárzásra, mindenhogy. De valahogy az emberek nagy része inkább kerül. Vonatkozik ez a "barátnőimre" is. Vannak, akikkel már ebben a helyzetben lettem közelebbi "haverságban", ők látják, hogy soha nem panaszkodok (legalábbis ebben a témában :)), de ők meg annyival fiatalabbak, esélytelen a közös program. Ez miért lehet szerintetek?
2013. ápr. 13. 12:06

Na visszajöttem!

Igen, az biztos, hogy nem vagyok nyitott. Érdekes, amíg férjnél voltam, több embernek is kellettem volna. Pedig nincs rám írva a párkapcsolati helyzetem. Annak örülök legjobban, amikor azt hiszik rólunk (a gyerekekről meg rólam), hogy az apuka csak éppen nincs velünk, mert ez azt jelenti, hogy lelkileg egészséges gyerekeknek néznek ki.

Én 10 évig éltem a férjemmel és engem is teljesen leamortizált. Lelki terror, a vége felé testi bántalmazás, ordítozás, veszekedések. Sokáig nem léptem, mert már magamban sem bíztam, elhitette velem, hogy én nem vagyok a normális meg biztos nem fogok a magam lábám megállni. Eddig szerencsére sikerült.

Na, csapongtam összevissza.

25. Eszmiba (válaszként erre: 24. - Acuko)
2013. ápr. 13. 11:51
Bizony tudom, bár sokáig nagyon önzőnek tartottam magam emiatt. De tényleg kevesebb a feszültség az életünkben. A gyerekekében mindenképp.És tényleg ez a legfontosabb. Persze fontos, hogy az egyensúlyt is megtaláljuk. Nem válhatunk kizárólag anyává, nőnek is kell maradnunk.
24. acuko (válaszként erre: 23. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 11:46

A gyerekeket megkérdezve, határozottan állitották, hogy igy, válsá után sokkal jobb nekik. És ez a legfontosabb.

Sokszor volt, hogy egy egy kiabaálás, orditozás után, (nem én orditottam) elbujtak, és hosszú ideig nem találtuk őket. Nagyon megviselte őket ez a helyzet. A válás után megnyugodtak, úgy mint én is, és az apjukkal is sokkal jobb a kapcsolatuk.

Tehát a lényeg, hogy SOSEM SZABAD A GYEREK MIATT MARADNI EGY ROSSZ KAPCSOLATBAN!! Épp ellenkezőleg. Miattuk kell elsősorban lépni.

De Te ezt pontosan tudod.. :)

23. Eszmiba (válaszként erre: 22. - Acuko)
2013. ápr. 13. 11:36
Minden elismerésem, és az élet téged igazolt. Én sem bántam meg, hogy külön folytattuk. A gyerekeim is nagyon viselik szerencsére, kiegyensúlyozottak végre. 20 évnyi házasság, nem lehetett egysezrű sokszor. Nekem is kb egy év volt, mire megszoktam így. Úgy látszik az a vízválasztó.
22. acuko (válaszként erre: 21. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 11:23

Őszintén.. nem volt egyszerű. Mint ahogy az előtte lévő 20 év sem.

Ugyanis 20 év után váltam el egy bántalmazó. lelki terrorban tartó embertől. Ezalatt az idő alatt teljesen átformált. Már nem voltam önmagam.

Szépen, lassan nyilt fel a szemem. és egyszer csak léptem. Nagyon nehéz időszak volt. A válás után még együtt laktunk egy ideig. Pokollá tette az életemet. Viszont talpra álltam és tudtam, innentől kezdve csak magamra számithatok, és erősnek kell lennem. 3 hónap alatt lefogytam 15 kg-ot. Megjött az önbizalmam. Szabad is voltam, igy sokkal jobban éreztem magam. Éreztem magamban az erőt, amit azelőtt 20 évig nem éreztem.

Szépen, lassan épitettem fel az új életemet a két gyerekemmel együtt.

Hogy mennyi ideig tartott megszokni az új életformát? Visszagondolva, a válás után úgy egy évvel később. Akkorra váltam teljesen függetlenné. Azt hiszem.. :)

21. Eszmiba (válaszként erre: 19. - Acuko)
2013. ápr. 13. 10:52
Ebben egyet értek, nem cserélnék a két évvel ezelőtti életemre az biztos. Nektek mennyi iseig tartott megszokni az új életformát? Mikor kezdtétek élvezni?
20. acuko (válaszként erre: 13. - Ági0830)
2013. ápr. 13. 10:29

Banyek! Én ugyanígy gondolom. Pontosan ezeket a szavakat mondanám. Ebben a helyzetben is vagyok.


Na ezért szeretek ide járni többek között, mert hasonló sorstársakra bukkan az ember. és jó erről beszélgetni. :)

19. acuko (válaszként erre: 16. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 10:27
Ez is igaz. Egy jó kapcsolat csodás dolog. Viszont ahhoz két ember kell. Amig az ember nem találja meg az igazi párját, addig egyedül van, és addig is jobb, mint a rossz mellett. Nem?
18. acuko (válaszként erre: 15. - 1fbc7619c9)
2013. ápr. 13. 10:26
Pontosan igy! Én már csak tudom. Én két gyerekkel menekültem a volt férjemtől és igaz, nincs társam, de sokkal jobb igy, ahogy most van. Szabad vagyok és önálló. És ez nagyon jó dolog. :)
17. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 16. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 10:07
Hát ez vitathatatlan!:)
16. Eszmiba (válaszként erre: 15. - 1fbc7619c9)
2013. ápr. 13. 10:02
Ezzel teljesen egyetértek :) Viszont rosszabb egyedül, mint egy jó kapcsolatban.:):):)
15. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 12. - Eszmiba)
2013. ápr. 13. 09:59
Na,szerintem nagyon jó,hogy ilyen pozitív vagy!:)Az nagyon sokat számít.Jobb egyedül ,mint egy rossz kapcsiban!Sőt sokkal jobb!:)
14. Eszmiba (válaszként erre: 13. - Ági0830)
2013. ápr. 13. 09:09
8,5 év? Nagy idő, de örülök, hogy más is hozzám hasonlóan megtalálta így is az élet szépségét. Nem is kerestél soha párt? Nem is volt a 8,5 év alatt senki? Hogyne kellenél :), lehet, hogy tényleg te nem vagy nyitott.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook