2008 őszi babák (beszélgetős fórum)
Sziasztok. Nem győztem visszaolvasni.
Nálunka védőnő a terhesgondozóban kap el :)))
Na mondom az én adataimat: 6 hetesen voltam a 2. uh-n (mensi alapján én 7-nek számoltam,de azt mondta a doki, hogy ez bizony 6)31 mm-es petezsákban 5 mm-es bébike volt, és láttam ahogy pulzál a szíve:))) legközelebb csak 6 hét múlva kell mennem.:(((
Voltam a terhesgondozóban is a táppénzre vétel miatt, de kiskönyvet, védőnőt még nem kaptam, 8 hetesen bőven ráértek menni....
Szia pussy-cat!
Örülök, hogy itt vagy közöttünk.
Nem volt eddig egyszerű életed. Jó tömören le is írtad, ez így a jó.
Gratulálok a kicsinek tiszta szívemből!
Várom a fejleményeket!
Jó hétvégét!
Sziasztok!
Végre én is bejelentkeztem! Indulása óta olvasom a hozzászólásokat , naponta többször is, de még nem mertem farkast kiáltani és bejelentkezni. De most végre megtettem!
Magamról: (vagy magunkról)
37 éves leszek febr. 19-én. 15 éves lesz a házasságunk máj. 8.-án. Van két gyönyörű fiunk, a nagyobbik 13, a kicsi 8 lesz a nyáron. Mióta a kicsi megszületett fűzöm a férjem agyát, hogy próbálkozzunk egy harmadikkal, hátha az kislány lesz. Nagyon nehezen adta be a derekát, de miután 2006 januárjában bőgve mondtam neki, hogy én nem akarok meghallni úgy hogy nem adok még egy esélyt se a kis Katának (már ekkor volt neve), rábólintott. Elég nehezen ment a dolog, mivel ő nem akarta, de számtalan félbehagyott szeretkezés után májusban mégis úgy nézett ki a dolog, hogy sikerült. Nagyon boldog voltam június utolsó két hetében, amikor már tudtam a dologról. Azt hiszem kedvesem is eljátszott végre a gondolattal, hogy talán rajtam kívül egy másik copfos is lesz a családban, és tetszett neki a dolog. Lényeg az, hogy a baba nem így akarta, és itthagyott minket pontosan julius 1.én. A 9 mm-es petezsákba egy 4 mm-es embrió volt, de nem élt. Valószinűleg már akkor nem, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Szörnyű volt az a nyár. Igazából a férjemen kívül senkivel sem tudtam megbeszélni a dolgot, de nem is akartam. Feladni sem. Közben a párom kedve is megjött a dologhoz, alig vártuk, hogy decemberben újrakezdhessük a próbálkozást. De a siker sajnos elmaradt. Pedig annyira bíztam benne. Közben apukám és anyukám is súlyos betegségeken ment keresztül. Aput most decemberbe temettük el, Anyu a héten fejezte be a sugárkezelését. A nagy fiamról az ötödik osztályban derült ki, hogy diszlexiás. A kicsinek pedig iskolát kellet keresni. A munkahelyi problémákról pedig még nem is szóltam. Szörnyű volt az a 2006 és 2007-es év. Már Katababáról való ábrándozásaimat is majdnem feladtam. De igazából nem akartam, hogy így legyen vége. És már a férjem is igazából, tiszta szívéből, és nem csak a miattam érzett hatalmas szeretetből akarta Őt. A szörnyűségek miatt az újévi fogadalmamban megfogadtam, hogy a 2008-as év szuper lesz. Ennyi rossz után már csak jó jöhet.
És lássatok csodát jan.12.-én csináltam egy terhességi tesztet, mert 15.-éig a főnökömmel kellet volna beszélnem, ha a jövömön gyökeresen változtatni akartam volna itt a cégnél. A teszt pozitív lett. Nem akartam hinni a szememnek. Ez a ciklusom 33.napja volt, és nálam az sem ritka, ha a 40.napon jön meg. Szó ami szó nagyon meglepődtem. Először. Aztán teljesen magamba roskadtam. A férjem dolgozott, csak du.3-kor jött haza. Alig vártam, hogy elmondhassam neki. Nagyon örült. Én még mindíg magam alatt voltam. Igazság szerint még most is rettentően félek. 18.-án voltam orvosnál. Azt mondta, lehet hogy még nagyon korai és semmit sem fog látni. Mégis látott egy 14 mm-es petezsákot. Semmi más. Mondhatom egyáltalán nem nyugodtam meg. 2 hét múlva rendelt vissza UH kontrollra. Ez ma volt. Tegnap már kibírhatatlan voltam az idegességtől. Sajnáltam is szegény gyerekeimet. Lényeg a lényeg ma az UH-on láttam valami szívdobogásfélét, és a doki azt mondta az embrió 7 mm. 6 vagy 7 hetes terhes vagyok. És míg két héttel ezelőtt a terhesség gyanuja állt fenn, ma már A TERHESSÉG BIZONYÍTOTT!!!! Ezt még sokszor el kell mondanom magamnak. Valahogy még mindíg nem nyugodtam meg. Annyi mindent összeolvastam már a két hét alatt, hogy azt gondolom csoda hogy születnek egyáltalán gyerekek.
Hú ez jó hosszú, meg jó pesszimista lett, de végre kiírtam magamból ami 1,5 éve gyűlik bennem. Remélem nem haragszotok, és senki kedvét nem vettem el. Igazából azt remélem, hogy közzétek tartozva sikerül minél több pozitív gondolatot és érzést kapnom és sikerül végigvinnem ezt a 8 hónapot és végre magamhoz ölelnem a mi kis copfosunkat.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. Most sajnos rohannom kell mert lekésem a buszt. Igy is öreg este lesz mire hazaérek.
Mindenkinek gyönyörű hétvégét kívánok!
Szia!
Kicsivel lejjebb megtalálod a választ, mivel én tettem fel a kérdést.. :)
ok hiszek neked!
Na mennem kell, már így is kikapok :-)))) Kellemes délutánt!
oo
-
Nehogy megsértődj...
{Már nem nevetek}
Dehogy-dehogy... semmi.. :D
Időben kell tájékozódni, meg aztán tényleg nem oktattál ki, én vagyok az idétlen.
Márasszittem, hogy hirtelen micsoda ismerettséggel rendelkezem, mióta megjelentél itt nálunk..
Azért köszönöm a linket, lementettem.