2 macska mellé egy kis méretű kutya (beszélgetés)

Értem, de másnak hogy van kutyája? Nem dolgozik?

Amúgy meg 10 perc innen a munkahely.

Kérdéseimre válaszolnál esetleg?

Egyébként a macskáidnak szeretnéd játszótársnak a kutyát?

Menhelyről nem szeretnél, és pénzt sem adnál érte, akkor mi az elgondolás, honnan lenne yorkid?

Amúgy vannak fajtamentők, és menhelyen is van kistestű kutya, fajtatiszta is (minden kutya fajtiszta) de 2 macska mellé, úgy, hogy otthon sem vagy, nem fognak neked kutyát adni örökbefogadóként sem.

Ha nem szereted szívből a kutyákat, ne legyen!

Ha napközben keveset vagy otthon, ne legyen!

A macska könnyebb "bútordarab", reggel otthagyod, alszik, mosdik, eszik, pihen. Egy kutyát mozgatni kell, akár benti, akár kinti. Sétáltatni, wc-zni lehordani. Aktív, mozgékony, tele van energiával, sokkal több igényt tart rád, mint egy macska.

Sokkal jobban ki kell hozzájuk alakítani a napirendet, korán kelni, kivinni, hazaérsz kivinni, sétáltatni, stb.... tökmindegy, hogy fajta kutya, vagy keverék, a kutya sokkal több aktivitást igényel. Ezt még kutyaimádók közül se tudja mindenki rendesen csinálni, mert nem fér bele az idejébe. Szerintem neked meg abszolút nem kéne. A két macsek bőven elég.

Ohh. Nem csodálom, hogy nem eszed meg a nyúl húst.

Nekünk meg a nagymamánknak volt két tyúkja, akiket ölbe lehetett venni meg a tenyerünkből ettek. Jó sokáig nem bántotta őket Mama, mert ők a mi tyúkjaink voltak. (Bár egy évben 2-3X voltunk Mamámnál) Kendike a kendermagos, ő volt az enyém, a bátyámé a hagyományos barna, ő Janikának :D nevezte el. Aztán leves lett belőlük, de nem akkor csinálta Mama, amikor mi is ott voltunk.

Az biztos, hogy szórakoztatóak lehetnek. Meg van annak is a bája, hogy ők ilyen erőteljesebb egyéniségek, csak én meg pont valami kényeztethető jószágra vágytam, ezért maradtam a kutyánál.

De egyébként tényleg mindenféle állatból tartanék egyet-kettőt. Nem nagyon van olyan, amelyikre azt mondanám, hogy nem szeretem. Persze a kullancsot, szúnyogot meg ehhez hasonlókat leszámítva.

Bezony. :))). És nincs még annyira domesztikálva mint a klasszik háziállatok, így ösztönösebbek is. Emellett nevelhetőek, kell is, de rosszul tűrik a szabályokat. Ha egy nyúl valahova be akar jutni, akkor be fog. :)

De annyira cuki ahogy mérgelődik, rázza méltatlankodva a füleit. 🐰❤️

Ne is mondd :((

Én mindenkit lebeszélek, mert sajnos hallottam rémtörténeteket...

Sajnos idegenek által megközelíthetetlen, morog, röfög, támad, igazi kis méregzsák.

A legjobb az volt mikor elmentünk barátnőmhöz pár napra a telkükre, vittük a nyulat is. Hát kb. két óra múlva a macskát terrorizálta, az a szerencsétlen meg két méter sugarú körben kerülte ki. Iszonyú :)))

Minden szavaddal egyetértek.

Na és hát a sarok a jobbik eset ... :/

A Húsvétot azért utálom (többek között), mert eljön a cukinyuszik beszerzésének és kidobásának ideje :(

Biztos vagyok benne, hogy kutyaellenesként is megszeretnéd, ha lenne saját kutyád. (A párom azt mondta annak idején, hogy kifejezetten utálja az állatokat. Meg, hogy ok, legyen kutyám!, de ő hozzányúlni sem fog. Már az első nap úgy kellett rászólnom, hogy hagyja már pihenni a kutyust. Azóta meg már együtt alszanak, együtt esznek, úgy aggódik érte, hogy egy gyerekért sem tudna jobban. Múltkor mondja, vigyük orvoshoz a kutyát, mert beteg, olyan furcsán pislog. Ja, ilyen, amikor a kutya szemébe süt a nap. :D)

Viszont a kutya tényleg társas lény. Sok törődést igényel és ha nem kapja meg, látszik rajta, hogy szomorú. Nagyon jól alkalmazkodnak persze a gazdi életviteléhez, de azért igazán akkor érzik jól magukat, ha minél többet együtt lehetnek a gazdival.

Cicákkal vagy kijönne vagy nem. Én azért félteném a kutyát a macskáktól, meg a lakást is.

Ráadásul ennyi állatkát szeretgetni úgy, hogy egyik se érezze mellőzve magát, nem kis feladat. Ha a cicák kicsit háttérbe szorulnának a kutya miatt, akkor elképzelhető, hogy kicsit kifordulnak magukból, azt macskánál nem szerencsés kiprovokálni.

Gondold még át szerintem. Én nem mernék belevágni.

Ugyanez megy a nyuszikkal is, sőt még fokozottabban... Mert jaj de cukimukin orrmozgat és jaj de kis puha, ott a pamacsa...aztán jön a meglepi hogy morog, védi a területét, undok, akaratos, rágja a kábelt, nevelni kéne, foglalkozni vele... A tenyésztő akitől vettem az enyémet, nem is ad oda csak úgy kisnyulat. Meg szeretné ismerni a gazdit és kisgyerekeseknek nem is ajánlja, mert általában csalódás a vége. Épp amikor ott voltunk hozott vissza egy nő két nyuszeket, mert a gyerekek le sem sz@rták és féltek tőlük.

Az állat nem játék, nem plüss, akit bekúrunk a sarokba ha megnő vagy gond van vele.

A másik alapelv nálam, hogy az a főnök, aki előbb volt velünk. Ha kertesbe költözünk, én is szerzek egy macsekot, de a nyúl fogja lefektetni a szabályokat kettejük közt. Ha látni sem bírja, fel kell lennem készülve rá, hogyan biztosítsam mindkettejük nyugalmát.

Kutyát magunkhoz venni nem próba-szerencse kérdése.

Ahhoz felelős elhatározás kell és nem egyik pillanatról a másikra, hogy jaj de cuki lesz.

Aztán ha nem jön be a próba, akkor mi lesz???