Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Zárt kapuk fórum

Zárt kapuk (beszélgetős fórum)


1 2
40. Lávli (válaszként erre: 39. - Macika7)
szept. 21. 13:01

Ezt már vártam.

Meg a karmát.

39. macika7 (válaszként erre: 38. - MenoPause)
szept. 21. 12:59
A pasival! S a párom az elejétől kezdve tudott a dologról! ( na jó a csókról nem!)Nem mondom, hogy repdesett az örömtől!De higgadtan .... Megbeszéltük, miért alakulhatott ki! S tudod mi a furcsa, sokkal jobb lett a házasságunk ez által! Jobban figyelt rám, elvitt pótnászútra, tudott újra kedves lenni! Virágot, csokit hozott, több időt töltöttünk együtt!S így rájöttünk, hogy mi is hiányzott a kissé ellaposodott házasságunkból!
38. MenoPause (válaszként erre: 36. - Macika7)
szept. 20. 15:05
Mit zártál le tegnap? A pasit vagy akivel együtt élsz? Akivel együtt élsz, tudja, min mész át? Hogy volt valaki? Mit mondasz, ha látja, hogy szomorú vagy? Évekig úgy voltál kapcsolatban, hogy közben zajlott ez az izé? Ha gyászolsz, akkor az fel fog tűnni.. nem lenne esetleg érdemes átbeszélni, mert az őszinteséggel felszabadulnál egy nagyon kemény lelki teher alól.. ha nem beszélsz róla, akkor szerintem belerokkansz, hogy ha megpróbálod örökre eltitkolni... Nem fog működni. Szerintem..
37. MenoPause (válaszként erre: 34. - Grassi)
szept. 20. 15:01
Tök igazad van.. én 21. éve vagyok a munkahelyemen, és meg vagyok becsülve, igazából innen kikerülve pont ezért nehezen boldogulnék. Itt nincs túlóra, a család és az egészség az első, elegen vagyunk, hogy ne szakadjon senki meg.. Az évek alatt változott sok minden, volt, hogy nagyon izgalmas volt, sok utazással, új feladatokkal, kihívásokkal, sajnos ez megváltozott, mára favágás jellege van, jóval kevesebb a munka, és sokkal egysíkúbb, így változott a környezet, a piac.. De a főnök számára igenis pótolhatatlanok vagyunk, mert teljes bizalmi állás, amivel soha semmilyen körülmények között nem élnénk vissza, neki igazán dolgoznia sem kell az év nagy részében élheti az életét. Ennek megfelelően vagyunk honorálva. Sokszor felmerült bennem, hogy váltsak, csak a munka miatt, az új izgalmak, új lehetőségek érdekében, hogy megtudjam, mire lennék még képes. De közel sem biztos, hogy szeretnék azért napi több órával többet dolgozni, eltűrni egy esetleges rossz főnököt, egymást fúró kollégát, túlórázni, hogy egy hasonló vagy esetleg alacsonyabb fizetésért megvalósítsam önmagam.. Nem is tehetem most meg igazán, tehát nem kérdés épp, de ha nem omlik össze teljesen az iparág, akkor innen nyugdíjba is lehet menni. Max máshol kell új élményeket találni, mert a munka túl sok újat nem ad. Az anyagiak viszont, és a kellemes munkalégkör és munkaidő viszont kompenzálja.
36. macika7 (válaszként erre: 35. - Grassi)
szept. 20. 13:46

Az "összekattanás" évek óta tart, mindig elő tudtuk venni a racionalitásunkat! Egész az utolsó estéig! Ő többször elhatározta, hogy átkéri magát más városba! Megtehette volna! S meg is tette mikor épp úgy löttyent a feje és hisztibe kezdett( mert nem tudott mit kezdeni az érzelmeivel, ezt maga vallotta be)!

S nem győzhető le olyan simán,-mivel nem ösztönökre alapult a kapcsolat- hidd el! Lehet és kell is az épp észre hallgatni, de abba a lelked picit belehal.

Tegnap lezártam életem egy érdekes, tanulságos szakaszát. Elvesztettem valakit aki sokat jelentett számomra! Úgy gondolom,a lelki veszteség is egy gyászreakciót indít be az emberbe, amit meg kell élni! Most picit új élet kezdődik, új munkahely, új ismeretek, új lehetőségek.

35. grassi
szept. 19. 17:11

és hogy a fórumindító kérdésre válaszoljak: NEM, én nem adnék fel egy 20 éves karriert, egy munkát, amit imádok.

te is írod, hogy álmaid munkája. az, hogy összekattantatok egy szintén házas kollégával, simán legyőzhető, elég, ha az egyik úrrá lesz az ösztönein, és előveszi a racionalitást.

ahogy én látom: nálad az egyik serpenyőben van a karrier+ álommunka, valamint az amúgy jó házasságod, a másik serpenyőben meg az összekattanás. hát nekem elég egyértelmű, hogy mihez ragaszkodnék, és mit engednék el.

34. grassi (válaszként erre: 24. - Michelle.r)
szept. 19. 17:06

a fórum szempontjából mellékes, és tényleg leszakadok a témáról, csak még egyszer reagálok.

20 év egy munkahelyen nem jelenti azt, hogy 20 év ugyanabban a munkakörben, ugyanazokkal a feladatokkal.

cégen belül - különösen akkor, ha nagyobb cégről, pláne ha multiról van szó - simán el lehet tölteni 20-30-akármennyi évet, lépkedve a ranglétrán.

én azt vettem észre, hogy akkor kezdte el mindenki azt gondolni és mondani, hogy 5 évente munkahelyet kell váltani, amikor ezt brittudósok kikutatták. és azóta mindenkit, aki hosszabb időt tölt el ugyanazon a munkahelyen, ilyen kis szánakozó lesajnálással néznek, mert hát ugye szegény beleragadt a langyos posványba...

én 19 éve alapítottam céget, 2 kollégám több, mint 10 éve van itt, pótolhatatlanok, meg vannak becsülve, nem favágás az életük, minden projekt tök más, sokat kell gondolkozni.

nagy cégek különböző jutalmakkal, bónusszal, céges részvénnyel stb. próbálják maradásra bírni a jó munkaerőt. azt akarják, hogy ne menjen el. mert a tapasztalat, a kialakult kapcsolatrendszer sok területen szinte megfizethetetlen.


ezért zavar az általánosítás, hogy nem szabad sokáig ugyanott dolgozni, nem fizetnek meg, nem becsülnek meg stb.

33. michelle.r (válaszként erre: 26. - Macika7)
szept. 19. 15:17

Értem. De ő nem akarja. Pont mert nem akarja a családját, a házasságát borítani, és nem bízik magában. Nem elég erős ahhoz, hogy tartani tudja magát, ha a közelében vagy. Ezt illendő lenne tiszteletben tartanod.


Sőt a saját családodat sem ártana tisztelned, mert pontosan tudod, hiszen már egyszer megtörtént, hogy te sem tudtad magad tartani az elveidhet. Elcsattant a csók, pedig barátkozni akartál, semmi mást.


Vagy uccu neki, váljatok, és legyetek boldogok, egy mindent elsöprő szerelemnek nem kell ellenállni, csak tisztességesnek kell lenni. Magaddal, vele, a családoddal.

32. macika7 (válaszként erre: 29. - Globus)
szept. 19. 13:16
Én ebből a történetből úgy érzem rengeteget tanultam! Más emberré tett, talán bölcsebbé is! Már azóta új munkahelyen dolgozom. Nem érzem úgy, hogy vesztettem!
31. macika7 (válaszként erre: 28. - MenoPause)
szept. 19. 13:13
Köszönöm válaszod! Tiszta fejjel átgondolva, minden sora igaz! Főleg úgy, hogy mi is megbeszéltük ezt számtalanszor. Aztán mindig újrakezdtük, és igen"tovább húztuk egymást" Most próbálok erős maradni!De borzalmasan fáj!
30. globus (válaszként erre: 29. - Globus)
szept. 19. 11:42
*határozottabban
29. globus (válaszként erre: 26. - Macika7)
szept. 19. 11:41
Véleményem szerint így nem működik. Amíg te, vagy a másik fél úgy érzi, milyen jó lenne "ezésaz", addig barátság sehogy nem áll fel. Főleg ha már történt is valami. Kár volt feladni a munkahelyed, elég lett volna határozcsóválhatnemet mondani. Hosszú idő rámegy, míg rendeződnek soraid, legnagyobb vesztes te leszel. Ráadásul úgy, hogy rajtad múlt.
28. MenoPause (válaszként erre: 26. - Macika7)
szept. 19. 11:26

A legtöbbünk útja rázós, hidd el! Nagyon nem vagy egyedül.. Személyes tapasztalatból mondom, hogy megértem az érzéseidet, azt, hogy tisztázni szeretnél dolgokat, és, hogy bánt, hogy ő nem így akarja. De ez az ő döntése. És talán jobbat tesz Veled így, ha most nem is érzed ezt.


Az érzelmek mindent összekavarnak, ezt nagyon jól érzed. Nő és férfi között barátság nagyon ritka, ha pedig gyengéd érzelmek, esetleg vágyak kerültek bele, és nem teljesülhetnek be, ha valaki "szakít", akkor szinte kivétel nélkül menthetetlenné válik a barátság része. Biztos lesz, aki megcáfol, de hiszem, hogy így van. És azt is, hogy többet látsz így bele ebbe az emberbe, mint a valóság.


Hidd el, nincs miről beszélgetni ezután két embernek. Általánosságról? Vagy tovább húzni egymást? Vagy megmagyarázni,hogy mi miért történt? Szükség van arra? Gondold végig! Nem könnyű..

27. MenoPause (válaszként erre: 23. - Macika7)
szept. 19. 10:13

Nos.. kezdjük a végén.. Az utolsó kérdéseidre a válasz, igen, el kell engedni. Nem, nem lenne értelme.


Mi nők, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy lehet értelmesen beszélgetni egy pasival, akihez akármilyen érzelmek is fűztek valaha. Lehet, hogy így is van, és lehetne, anélkül, hogy ennél tovább gondolnánk a dolgot. És lehet, kivételes intelligens emberek között, hogy működhet. De erre mi vágyunk inkább, nők.. A férfi ennél sokkal egyszerűbb. A farka vezérli, kevésbé az érzelmei. A csók elindította a vágyakat, ami tovább ment az altájába. Ott viszont megállj-t parancsolt magának. Van nyilván lelkiismeret furdalása, hiszen van családja. Miattuk és miattad is van. És neked is van. Akármilyen a kapcsolat, akármelyik oldalról. Van hiány, mindkét oldalon. Ezek az emberek szoktak egymásra találni.

Amit tehetsz... felvállalod az érzéseidet, felvállalod, hogy megbeszéled a pároddal, mi hiányzik, felvállalod, hogy dolgoztok rajta, hogy működjön együtt. Azaz adsz esélyt az eredeti kapcsolatnak. Vagy felvállalod, hogy nem vagy boldog, és kilépsz, és független emberként először önmagadat találod meg, és utána jönni fog az is, aki nem hiánypótlásként, hanem önmagadért fog szeretni. Ezt nem fogod megtalálni egy nem független emberben. Mint ahogy ő sem benned. Mert amit egy ilyen kapcsolat jelent számunkra, az az illuzió. Az illuzió, amit mi beleképzelünk egy ilyen helyzetbe. Nem valós szituáció, nem is működhet. A titok, a titkos találkák sokkal jobban felpezsdítik az érzékeinket, sokkal kifinomultabbá teszik a "szaglásunkat", érzékeinket.. A tiltott gyümölcs sokkal édesebb, de könnyebb is elrontani vele a gyomrunkat. Sokáig émelyeghet utána :-)

26. macika7 (válaszként erre: 25. - Michelle.r)
szept. 19. 09:22
Imádtam a munkámat!Életem álma volt! A szekér felvett, csak rázós volt az út! A családunkat egyikőnk sem adná fel, ezt megbeszéltük! Én hittem ebben a barátságban, de az érzelmek mindent összekavartak.Tisztelem mint embert, mint szakembert, mint apát, úgy gondolom ritka lelkezettel rendelkezik. MInt én, és tudtunk egymásra, hatni, hallgatni,olyan mint mikor ránézel és tudod mit gondol. S lehet naív hit,- ez is- de elvárnák annyit,hogy egy értelmes emberi kapcsolat megmaradjon köztünk, s ha úgy alakul tudjunk egymás szemébe nézni! Ezért szeretnék vele beszélni!
25. michelle.r (válaszként erre: 23. - Macika7)
szept. 19. 09:02

Felmondtál miatta a munkahelyeden, amit nyilván szerettél, különben nem lettél volna ott egy fél emberöltőnyit. Most megint vissza akarsz kapaszkodni arra a szekérre, ami eddig sem vett fel? Ráadásul családod van, nem érzed, hogy velük szemben mennyire tisztességtelen?


Az érzelmek nem parancsszóra jönnek és mennek. Megtörténik, hogy valakitől beremeg a térded akkor is, ha házas vagy. De hogy ebben a helyzetben mit teszel, az pontosan megmutatja, hogy ki vagy. Szóval gondolkozz el azon, hogy ki vagy!

24. michelle.r (válaszként erre: 11. - Grassi)
szept. 19. 08:57
Ettől még teljesen igaza van. A munkáltató sem értékeli, egysíkú a tapasztalata, azt sugallja, hogy nincs benne ambíció.
szept. 19. 08:28
Érdeklödve olvastam válaszaitokat! Szóval a történet picit bövebben. Kb négy éve indult, munkahelyi baratsagként. Mivel nem egy helyen lakunk,általában a meloban futottunk össze de ez havi pár nap volt csak, majd néha elmentünk fagyizni, kávézni. Meg ugye van telefon. A törtenet másik lenyege, hogy mindkettöknek van családja. S egy sarkalatos pont, hogy a barátsagból egy idö után érzelmek lettek. Mikor érezhetöen átleptunk egy hatartö, közölte bezar minden kaputaz kaput. Hetekig nem beszeltünk kerültük egymast. Majd leültünk beszelgetni es minden folytatodott tovabb. Egy ideig mükodott a baratsag majd ismet átleptünk egy hatart. Ö megint bezarkozott, nem jött vagy feltunöen került! Sokszor probalta bezarni a kaput, de valahogy nem sikerült. Mintha olyankor a sors mindig közbeszólt volna! Összefutottunk melóban, vagy épp a boltban. Legutóbb picit nagyon átléptünk bizonyos határt! Évek után engedve az érzelmeknek, elcsattant pár csók. Viszont amit utána mondott az mindent megvaltoztatott! "Felejtsem el gyorsan, nem törtent semm" azt mondtam neki.. akkor most nekem kell bezarni a kaput! De nem lesz hozzá kulcs! Majd felmondtam a másik héten. Ennek pár hónapja. Azóta dolgozom! Nyitott vagyok az ujra! De itt van bennem ha tudom, hogy a városban van hogy jó lenne leülni beszélgetni! Lenne értelme? Vagy el kell engedni?
22. Bözsi néni (válaszként erre: 21. - Bözsi néni)
szept. 18. 21:21
esteleg=esetleg
21. Bözsi néni (válaszként erre: 8. - Grassi)
szept. 18. 21:21

Egyrészt mert belekövesedik a megszokásokba, nem fejlődik - hacsak nem kerül időnként új területre, új beosztásba.


Másrészt pedig az egy munkakörben, egy munkáltatónál megragadt munkavállalót nem becsülik meg. Esteleg erkölcsileg, (de még azt sem, mert megszokják, hogy ott van, jól dolgozik) de anyagilag kevéssé. Egy új mindig többet kap.

20. birebora (válaszként erre: 5. - Százas Evelin)
szept. 18. 21:08
Én is így gondolom.
19. Amaunet (válaszként erre: 17. - Grassi)
szept. 18. 20:57

Engem te nem hozol "idegállapotba" bármit is értesz ez alatt.


Annak, hogy a Bözsi néninek feltett kérdésedre válaszoltam az volt az oka, hogy nem értettem mit nem érthető számodra.

Ezt próbáltam elmagyarázni - szerintem feleslegesen tettem, mert ...

18. andilaci (válaszként erre: 1. - Macika7)
szept. 18. 18:12
Feladnám hát!!!
17. grassi (válaszként erre: 15. - Amaunet)
szept. 18. 18:00

1. egy Bözsi néninek feltett kérdésemre válaszoltál.

2. a válaszod tök negatív, és általánosító

3. ezt én szóvá tettem

4. emiatt te idegállapotba jöttél


:)))))))))))))))))

16. Napsugár8 (válaszként erre: 1. - Macika7)
szept. 18. 17:03

Ha ez a kapcsolat kizárólag abban merül ki, hogy a munkahelyen találkoztok, akkor ez a kapcsolat valójában nem is kapcsolat. És nem is csodálkozok, hogy nem sikerült lezárni, hiszen a munkatársak minden nap találkoznak.


Ha a kapcsolat ennél több, akkor semmi garancia arra, hogy munkahely váltás után le tudnátok zárni a kapcsolatot.

15. Amaunet (válaszként erre: 14. - Grassi)
szept. 18. 16:41

Kössék bele, mert információ új hiányában csak általánosságban írok.



Tényleg, nem igaz, hogy a témához nem tudsz hozzászólni, csak belekötni a betonba is.🤣😂

14. grassi (válaszként erre: 13. - Amaunet)
szept. 18. 15:40

ezt így, anélkül, hogy tudnád, mi a konkrét területe, nem tudod eldönteni.

honnan derült ki számodra, hogy más nem érdekli, másra nem nyitott?


amit írtál, az leegyszerűsítő kinyilatkoztatás.

13. Amaunet (válaszként erre: 11. - Grassi)
szept. 18. 15:17

Mi baj van az általánosítással?

És igen, ez általában igaz.


El sem tudna már helyezkedni, mert 20 éve egy területen van otthon, más ne érdekli, nem nyitott rá.

Van, aki még tudja lépni, de nem jellemző.

12. d12a1b9a65 (válaszként erre: 1. - Macika7)
szept. 18. 12:31
Ha másképp nem megy, igen.
11. grassi (válaszként erre: 9. - Amaunet)
szept. 18. 12:31
ja, hogy megint általánosítunk...
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook