Végleg bezárt kapuk (beszélgetős fórum)

Kedves Macika!!

Nem írtad, hogy hány éves vagy, vannak-e gyerekek, bár gondolom, ha igen, akkor is lassan felnőnek.??!!

Péter, ha jól emlékszem, a" munkahelyi kapcsolatod", ami viszonynak nem nevezhető, de talán sokkal többet jelentett NEKED, és nem voltál biztos a másik érzéseivel, ÉN megkockáztattam a szex-et, és kiderül talán, Ő hogyan gondolja tovább.

Mondom ezt én egy nagymama, aki épp így érzett, egy elhibázott házasságban. Sőt megcsalatva is Maradtam, Bízva és gyáván. Ma már nem ezt tenném.

Mert , ami egyszer elromlott mondják lehet javítani, de sosem lesz már olyan, mint régen.

Az az érzésem, hogy ezt Te is megélted, éppen úgy, ahogy én. Valóban hosszadalmas volt és fájdalmas. Megtettem. Mielőtt még igazán bánthattuk volna egymást. A nőn múlik inkább valóban. De ha nem kapja meg a megerősítést, az elismerést, a figyelmet, a szeretetet, akkor elveszik belőle az energia. Úgy éreztem, nem járok jó példával a gyerekeim előtt, ha hagyom ezt teljesen elromlani. Vagy hagyni önmagamat testileg-lelkileg teljesen leépülni.

Ahol a nő van, az apróságokkal a díszítéssel, hangulatokkal, ott az otthon :)

A legtöbbször ez nagyon sok idő, mire az ember észreveszi a rohanó hétköznapokban, hogy elszürkült a kapcsolata. Nem, ez nem mentség. De aki nem tapasztalta meg, könnyedén kijelentheti, hogy előbb kell gondolkodni, és kommunikálni, mielőtt a "baj" bekövetkezik. Hát.. azt hiszem, a legtöbbünk azonban nem így működik. Valami nem stimmel, sokszor csak ennyi az érzés, és nincs magyarázat. Addig amíg nem történik valami. Nem kell ennek feltétlenül így lennie, de mire az ember eljut egy olyan "érett" állapotba, hogy képes felismerni, addigra túl van néhány rossz döntésen, igen, esetleg rossz eszközökhöz nyúl, vagy megalkuszik, kényelemből, félelemből, boldogtalanná válik. Nem véletlenül van annyi válás, vagy annál is több boldogtalan kapcsolat.

Egy kapcsolat lehet élhető szürkén is. De érdemes színeket vinni bele. Időről időre. Az én tapasztalatom, hogy ez inkább a nőn múlik. A nő boldogsága, kiegyensúlyozottsága tudja képessé tenni arra, hogy ragyogjon, teremtsen, hűséges maradjon. Ehhez a nőnek elismerés kell, megerősítés.

A nő százkarú sívaként áll helyt anyaként, nőként, dolgozó nőként veszi ki a részét, azaz anyagi felelőssége is van, tehát nem csak az a dolga, hogy a tűzhelyet őrizze. Kell, hogy legyen visszajelzés. Ha erre egy férfi nem figyel oda, akkor hagyja a női energiákat elveszni. Akkor viszont oda a nő figyelme, odaadása.

Belépünk egy lakásba, ahol a nő jelen van.. van élet. Vannak apróságok, virágok, díszek, kincsek. Vannak illatok, fények. Van harmónia.

Egy kapcsolat kezdetén minden férfi megadja párjának ezeket a dolgokat. Kérdés, hogy az a másik meddig lenne ennyire figyelmes, kedves, stb. A házasság elején egész biztosan a férj is odafigyelt.

Másrészt arról egy szó sem esett, hogy Péter milyen jellegű, mennyire szoros kapcsolatot szeretett volna? Nem hiszem, hogy rögtön, az első perctől kezdve összebútorozást, és tartós, hosszútávú elköteleződést felvállalt volna.

Az, hogy megjelenik a munkahelyen egy férfi, aki ismerkedni akar, bókol, és akivel jókat lehet beszélgetni, és egy idő után jó érzés fogadni a figyelmességét, stb. stb. És ha az a férfi csak ennyit akar???

Én biztosan nem helyettesíteném be az újjal a meglevőt, tehát nem cserét terveznék. Ha a házasság bomlik, akkor az történjen meg úgy, hogy nincs képben senki más. Amíg viszont fenntartható, addig egyik fél se tekintgessen kívülre, hanem próbálja meg menteni azt, ami menthető.

Karády Katalin :)

De énekelte Cserháti is, meg a Budapest Bár is, ha jól emlékszem, de ebben nem vagyok biztos.

Hallgasd meg! :)

[link]

Csak néhány kérdés:

Attól, hogy Péter előtt bezárultak a kapuk, Bélával minden helyrerázódott?

Béla vajon megértette, hogy nem jól mennek a dolgok?

Ha megértette, tenni is fog valamit, hogy olyan jó legyen, mint régen?

Ha minden marad a régiben, anya újra szürke lesz és gépiesen oldja meg a feladatait, mintha tökre egyedül lenne? Ez a gyerekeknek jó?

Jó egy szomorú vagy sokkal inkább boldogtalan házaspár gyerekeként felnőni?

Mit tanul a lány (már ha van)? Önfeláldozást?

Mit tanul a fiú? Hogy nem kell törődni semmivel, élem az életem úgy, ahogy nekem jó, meg még ki is szolgálnak.

Hol van itt az életöröm, a szeretet, az egymásra figyelés, a jó példa mutatása?

Nem biztos, hogy Péter erre megoldást jelentett volna, inkább csak megmutatta, van férfi, aki tud törődni egy nővel. Nem lehet egy élethelyzetre sémát húzni, mert minden házasság és probléma más.

De belenyugodni nem kell abba, ami nem hoz örömet, megelégedést. Ha Bélával lehetett beszélni, akkor talán többet kéne... vagy valakinek munkahelyet váltani, hogy gyakrabban találkozzanak. Megoldást kell keresni.

"Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett,

Amit soha többé meg nem álmodunk..."

Így már sokkal érthetőbb, amivel évek óta viaskodtál, hol fent, hol lent, ülve az érzelmi hullámvasúton.

Kevés-infós fórumaid inkább házasságtörőnek mutattak, mint megoldást keresőnek.

Ha tényleg, és végleg bezártad a kaput, akkor sok sok boldog évet kívánok neked Bélával, és hogy találjatok egymásra igazából!

Így nem lehet eldönteni, hogy megéri vagy nem éri meg. Ez úgy hangzik, mintha piacon latolgatnánk.

Elsősorban érzelmi kérdés, és persze nem csak a saját érzelem alapján, hanem a család többi tagjának érzelmei alapján. Főleg a gyermekek érzelmeit tekintve. Ha csendes, normális családi légkörben élnek a gyerekek, akkor a kérdés: szabad-e azt felborítani, és az ő érzelmeikben törést okozni???

Persze, ha egy házasság eléggé hangos, indulatos, akkor viszont akár van 3.-ik a történetben, akár nincs, pontosan az ő érdekükben célszerű lépni, és a kaput arról zárni.