Veszteség és változás (beszélgetős fórum)

Igazából toleráns népek vagyunk ám. Meg edzettek.

Van, aki az agyunkra megy, de az egészen más.

Az a legfőbb bajom, hogy minden bajomnak a kulcsa én vagyok. Neki kellene látni nap mint nap, egy kipipálandó tennivalót betervezni.

És nem.

Nem tudom, és ez külön elkedvetlenít. :D

Fura madár vagyok. Jelenleg a saját agyamra megyek már ezzel a sok hülyeséggel.

Zsovi, a jel, amit küldtem, képzeletben egy bögre zöld tea.

Én magamnak most azt fogok csinálni, mert olyan kedvetlen vagyok ma, hogy el se hiszem. Aztán beleugrok a munkámba, hátha az feldob.

Nem vagy nagyon pesszimista?

Lehet itt barátokra lelni, nekem 3 olyan is van, akivel telefonon és/vagy személyesen is tartjuk a kapcsolatot. (Egyikük évek óta boldogan használja a gáztűzhelyt, porcelán étkészletet, ruhaszárító állványt, amit tőlem kapott csak úgy.)

Beszélgetni, azt természetesen lehet.

Hogy mennyi értelme van, az vitatható, de jól tud esni.

Azért nem írom, mert azt a problémádat, hogy ki segít, ha beteg vagy, a netes ismeretség nem feltétlenül oldja meg.

Félreértesz, nem vagyok ellenséges.

Én régóta hoxázom, és tagja vagyok egy másik portáálnak is, ahol sok személyes találkozót is tartunk, de egyikük sem él a közelemben.

Oda.

Én 61 éve vagyok, és terepfutásban nem versenyeznék fiatalokkal, de nincs betegségem. A veszteségekkel ne licitáljunk...

Ha küzdő lélek vagy, akkor mi a baj? Miért itt a neten kérdezgeted, mit tégy az egyedüllét ellen?

Ébresztő...ez a jó szó:)

Ami más megvilágításba teszi (teheti) a gondokat és így a megoldást is.

Igaz. Ha nyitott fülekre talál. Sajnos, sokan ezt itt már (kívülállóként is) úgy gondolják, hogy bántás.

Pedig csak egy "ébresztő".