Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Veszteség és változás cikk

Veszteség és változás


Ki gondolná, hogy az élet így megváltozhat egy (rossz) döntés után. Hogy lehet elfelejteni ezt a sok rosszat, amit magamnak okoztam? Muszáj lesz, ha nem akarok újabb betegséget okozni magamnak a múlton rágódás miatt...
Veszteség és változás
pixabay

Jó pár évvel ezelőtt történt. Éltem, ahogy éltem. Egyedül, de békében, csak én voltam kissé antiszociális. Volt macskám és rágcsálóm. Fizetni tudtam rendesen egy garzon bérleti díját, tudtam keveset félre tenni, jártam sportolni, egészségesen ettem. Hétvége buli a barátnőkkel. Igazi rock n' roll volt. Előző barátommal teljesen más úton jártunk. Én a valóságban, ő meg játszotta a világ megmentőjét, és ez volt számára akkor a legfontosabb. Egyszer csak vége lett.


Jött a következő, hamarosan. Túl hamar összeköltöztünk, ami bárcsak ne történt volna meg...

Dolgoztam délelőtti vagy délutáni műszakban akkor. Ő közben elvesztette a munkahelyét. Egy haverjánál dolgozott, otthagyva a jobb munkahelyét. Fontosabb volt neki (akkor is) a szórakozás, a haverok, a cucc, ezért gondolta, hogy jobb lesz neki ott dolgozni. Ez az én véleményem... Csődbe ment a hely, nem kapott fizetést. Ő próbált munkát keresni, de nem erőltette magát. Életmódja, mint utólag kiderült, nagyon szétszórt és a tudatmódosításból állt. Mellette, ha reggel fél 5-kor keltem, nem lehetett aludni, mert ő hajnalig fent volt és én keltem korán, ő aludt délig. A lakás, ami nem azt mondom, hogy ragyogott, de tiszta volt, hamarosan rendetlenné és koszossá vált. Káosz volt nap mint nap. Ő csak a saját hülyeségét hajkurászta minden nap, ült és halmozta a mocskot. Albérlet az én pénzemből lett fizetve, tartalékom se volt már. Ott kezdtem idegileg kilenni. Ő meg azzal volt elfoglalva, hogy miért nem akarok vele lenni. Mégis hogyan? 2-3 óra felé hajnalban feküdtünk le aludni, keltem reggel időben. Nappal meg a problémák megoldása helyett folyton jött a képembe mászni, ölelgetni. Takarítani se lehetett tőle az ő mocskát. Mindig ígérte, hogy rendet tesz, azóta is teszi. 😃 Egész nap ráment a takarításra, mert ő 10 percenként leült, hogy szívjunk el egy cigit... Engem meg nem hagyott csinálni a munkát. Belevágott egy olyan dologba, ami a normálistól eltér, és azzal akart pénzt keresni. Jött össze pénz, de mivel ő szenvedélybeteg, függő lett. Bio-herbal-akármi függő. Alkohol is volt, de arra nem tellett, ez meg ingyen volt, vagyis a haszon egy részét szívta el. Nagyon belemerült, de az albérlet egyre inkább nem lett fizetve. Onnan költöztünk egy másikba. Nagyobba. Pszichésen bajom volt, nem dolgoztam, mert így nem bírtam a műszakot. Kerestem más munkát. Ő addig talált melót és volt több pénze inni. A saját kis üzlete már eléggé nem ment, a törvénymódosítások miatt. Ez az albérlet se lett fizetve... Közben idegileg teljesen tönkrementem, de már az első lakásban, mert nem élhettem az előző színvonalat, amit régen. Sport helyett csak híztam és jöttek az azzal együtt járó régi problémák. Nem volt soha senki, semmi, ahova mehettem volna, el innen, már az elején. Egyedül se tudtam volna menni, mert hát miből...

Ott tartottunk, hogy ki lettünk rakva a lakásból.


Ami miatt eszembe jut ez az egész, az a macska. A legkedvesebb, legemlékezetesebb macskám volt. Él még. Másnál. Soha többet nem lehet nálam, mert egy drogos, züllött életű emberrel éltem és tönkrementem mellette úgy, hogy a 4 évig velem élő állatot másnak kellett adni. Úgy volt, hogy ideiglenesen. Anyjánál laktunk, közben dolgoztam, de máshol és ottlakással. Ez se volt jó nekik, ott kellett hagyni a munkát. Muszáj volt, mert a cuccaim náluk voltak és kidobták volna. Találtam aztán másik munkát közelebb. Bár csak ne találtam volna! Azóta van gerinc problémám, a 3 havi munkától.


Van az a mondás, hogy minden betegség oka pszichés alapú. Igaz. Én nem vettem észre, de nem is tudtam vele mit kezdeni már. Ismerősnél aludtunk pár napot és nagy fájdalmam volt. Ügyeleten voltam, ott meg nem mondtak semmi konkrétat. A hasí problémám ott kezdődött.


Pszichés oka van, ami nem tudom, hogy igaz-e. A "veszteségi konfliktus ". Elvesztettem sok dolgot, köztük a macskámat is. Annyira rossz volt az egész, hogy minden nap depressziósan keltem, feküdtem és végén pánikrohamaim voltak esténként, amik elég erősek voltak. Fulladás, szívdobogásérzés és nyugtalanság, hiperaktivitás, nem bírtam egy helyen lenni. Maradandó nyomai most is vannak.


Találtunk kiadó szobát. Megint beindult az a hülye üzlet, megint az volt munka helyett. De már egyre függőbb lett tőle, aztán ebből a lakásból is menni kellett... Húgomékhoz költöztem, ami nem volt túl jó, mert nehéz vele kijönni. Egy hét után már bunkó. Ilyen a stílusa, gyerekkori problémák miatt. (Otthon folyton veszekedés volt, anyámnak nem kellett volna szülnie, főleg nem apámtól, aki kedves, maradi ember, de nem neki való.) Elköltöztem egy "alig ismert ismerőshöz" és ott dolgoztam alkalmi munkákat. Közben jött egy műtét, mert voltam orvosnál és találtak valamit, ami állítólag születési rendellenesség, de idővel növekedett meg.


Én ekkor is tudtam, hogy külön szeretnék élni, nem akarom újra azt a nyomort. Volt veszekedés, fenyegetés. Egy év után kijutott külföldre. Tudtam utána menni. Azt gondoltam, hogy ott nincs az a szer, akkor minden rendben lesz. Ő azt gondolta, hogy ha van pénz, minden megoldódik. Mindig azt nézte, hogy nekem mi jó, de mindig mindennel bajom volt már. Az én nevemre felvett hitelbe semmit nem fizetett például. Mintha nem is lett volna, nem foglalkozott vele.


Kint se volt arany az élet. Volt pénz = volt pia. Ki tudta ezt? Nem gondoltam volna, hogy alkoholista is. Időközben rájöttem, hogy neki ez az élete. Sok részeg veszekedés volt esténként, amiben én gonosz voltam, mert hogy egy évig külön éltem tőle és már vádolt mindennel.

Kedves és rendes ember, de neki erre szükség van. Így nem tudok együtt élni vele.


Pár év után külön élek. Végre. Tényleg jószívű, próbált a kedvemben járni mindig, de ez amivel együtt él, az alkohol és mocskos életmód, nálam elég nagy gondot okoz. Ha iszik, akkor hangulatváltozása lesz. A semmin is idegessé válik és régebben a végén már engem szidott.


Közben ismét beteg lettem, egy normál és egy nagy életmentő műtéten estem át. Ami idegesít az egészben, az a régi macskám. Nem kapom vissza soha többet. Itt pedig lenne hely a számára. Látogatni nem tudom, mert messze vannak. Már majdnem 10 éves.


Hogy lehet elfelejteni ezt a sok rosszat, amit magamnak okoztam? A dolgok nem érdekelnek különösen, de egy ártatlan állat is szenvedett. Jó helyen van, de akkor is idegesít az egész.

Tudom, hogy a betegségem ezekkel összefüggésben van. Már senkitől nem akarok függni soha többé, dolgozom, egyedül élek és mindent megadok a jelenlegi macskáimnak.

Őket se én akartam. Legalábbis az elsőt. A gondok után nagyon megutáltam az összes állatot. Mondtam, hogy nem kell többé semmi. Nem is nekem lett hozva, de én beszéltem le. Én almoltam, én vettem neki a kaját, én vittem magammal. Különköltözés után egyértelmű lett, hogy nálam van a macska.


Kár, hogy nem lehetett vele együtt élni, mert sok jó dolgot lehetett vele beszélgetni, röhögni, viccelődni. Folyton ölelgetni akart, ami zavaró, mert bezártságéreztem van tőle, ő meg nem szereti a rendet. Soha nem várta el, hogy pakoljak utána, de én nem tudok putriban élni. Más világ.


Ezeknek a macskáknak mindent próbálok megadni és embertől függetlenül élni, úgy könnyebb. Régen is könnyebb volt. Próbálom elfelejteni a másik macsekot, de nehéz. Muszáj lesz, ha nem akarok újabb betegséget okozni magamnak a múlton rágódás miatt...




Írta: Evawitch, 2019. január 25. 09:35
Fórumozz a témáról: Veszteség és változás fórum (eddig 160 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook